Léleknyugtató természet

Hajlamosak vagyunk csakis a kilókban és forintokban megtestesült haszonnal mérni a kert értékeit. Márpedig legalább ilyen fontos a kertészkedés egész valónkra gyakorolt hatása.

Különösen most, a koronavírus-járvány idején, amikor a kerti környezet és az ott végzett rendszeres tevékenység kiemelkedő jelentőségű immunrendszerünk erősítésében, testi-lelki erőnlétünk megtartásában, sőt nö­­velésében.

Nem kell bizonygatnunk, hogy a már naponta más és más arcát mutató, megújuló természet milyen boldogító élményt nyújt a szemlélője számára. Különösen akkor, ha annak a darabka „természetnek”, ami őt a kertben körülveszi, maga is alkotó részese.

A szirmaikat bontogató virágokhoz, a virágba boruló fákhoz, cserjékhez, a tavaszi napsugártól és a nektártól bódultan szálldosó méhekhez, pillangókhoz neki személyes köze van.

Számos kísérlet igazolja a kerti munka jótékony hatását a kertészkedő emberre. De mindannyiunk tapasztalata is, hogy a munka során megmozgatjuk, erősítjük tagjainkat, s mindezt a szabad természetben (nem pedig holmi fitneszteremben) tesszük.

Nem is gondolnánk, hogy amikor például hagymát duggatunk, magot vetünk, gyomlálunk vagy egyelünk, és eközben hajolgatunk, csúszunk-mászunk a kertben, az egyensúlyérzékünket is fejlesztjük.

A kötözés, a kacsozás és a szüret munkái pedig az úgynevezett fi­nom­motorikus képességeket fejlesztik, így ügyesebbé válik a kéz (ami a gyerekek számára különösen jó hatású). De a kertművelés olyan lelki természetű előnyökkel is jár, mint az agy foglalkoztatása, a döntési és problémamegoldó képesség fejlesztése, a rendszeres elfoglaltság megnyugtató, üdítő hatása.

A természetes fényben, napsütésben végzett munka pedig elsőrendű gyógyír a depresszió ellen.

Ha a kertészkedéssel kihasznált, verőfényes nap végén – amit a kertész jóleső munkában töltött el a fák, a virágok és a csivitelő madarak társaságában – megmérnénk az immunglobulin szintjét (ami a szervezet ellenálló képességének jelzője), kizárt, hogy ne mutatna jó, netán kimagasló értéket.