Főzzünk otthon okosan!

Suhantott leves, tojáspörkölt, babtorta: csak néhány étel a sok közül, melyeket nagyanyáink készítettek az ínséges időkben. Szerencsére nincs háború, ínség sem, de elég egy vírus ahhoz, hogy megváltozzanak a mindennapjaink.

Benne az étkezésünk is, hiszen alaposan átgondoljuk, mikor menjünk vásárolni, és ha odajutunk, akkor sem az egzotikus fűszerek után kajtatunk.

A legtöbb nőnek nagy kihívás mindennap meleg ételt varázsolni az asztalra, ráadásul olyat, amit a család minden tagja megeszik. Marad az ötletelés meg a szakácskönyvek böngészése, hogy minél kevesebb alapanyagból készülhessen az ínycsiklandó ebéd vagy vacsora.

A hadviselő ország a gyomrán át érzi a háborút – állapította meg Krúdy Gyula 1915-ben, jelezve, hogy milyen fontos a szerepe az ételnek a válságos időkben is. Viszont éppen a nehézségekkel teli időszakok a legalkalmasabbak arra, hogy a konyha frontján is eredeti ötletek szülessenek.

A világháború idején kezdődött a „hamis” ételek térhódítása, hiszen a harcoló katonák ellátása miatt kevés alapanyag maradt a hátországban. A „minden pótolható” elvnek megfelelően számos „hamis” étek került az asztalra. A gulyás- és a húsleves húst nem látott, míg a hamis túrógombóc aludttejből, búzadarából és zsemlemorzsából, a hamis májgombóc pedig konzerv májkrémből készült.

Még a tejszínhabot is hamisították, amihez nem kellett más, mint cukor, víz és tojásfehérje. Ugyanerre az időszakra tehető az is, amikor a húsos főételek helyét a belsőségekből készített fogások vették át. Ekkor lett nagy divatja a májnak, a szívnek, a tüdőnek, a velőnek, a vesének, a mirigynek és a pacalnak is.

Megfontolandó gondolat

Az 1929–1933 közötti gazdasági világválság után olyan családok felett is ott lebegett a pénzügyi bizonytalanság, amelyek korábban anyagi biztonságban éltek. Az átlag amerikai megtanult a válság jelmondatává vált gondolat szerint élni: „Használd fel, használd el, érd be vele vagy érd be nélküle.”

– Március elején még Erdélyben voltam, egyértelmű lett tehát, hogy hazatérve kéthetes önkéntes karanténba vonulok – meséli Mautner Zsófia szakács, gasztroblogger. – A hűtőszekrényemben annyi alapanyag várt, ami ottmaradt az elutazásom előtt, a kamrám viszont elég jól felszerelt.

Elkezdtem úgy főzni, ahogyan a nagyanyáink tették: semmi pazarlás, az egyszerűség mellett kellett finom ízekre törekedni. Kifejezetten inspirált, hogy okosan kell főznöm. A régi szakácskönyvek elképzelhetetlenek voltak heti menük nélkül, most mi is nagyobb hangsúlyt fektetünk erre.

A leveshúshoz másnap valamilyen mártás készül, a maradék rizsből pirított zöldséges rizs. A karantén első tíz napjában hagyományos magyar ételeket főztem, a nagyma­máim fogásait. Az alapanyagok – zöldségek, húsok – teljes körű felhasználását is fontosnak tartom.

A zöldségek szárát, levelét is hasznosítom, például a karfiol torzsáját és zöldjét feldarabolom, összeforgatom egy kis olajjal, és mehet a sütőbe 220 fokon. Fantasztikusan finom és édes. A retek leveléből isteni pestót lehet készíteni, ezt aztán sült zöldségeken, krémleveseken vagy tésztán tálalom.

A mostani időszaknak mindenképpen nagy tanulsága, hogy lehet sokkal kevésbé pazar­lóan élni, mint ahogyan azt békeidőben tesszük. A praktikum mellett jobban odafigyelek a költségekre is, hiszen most mindenki meghúzza a nadrágszíjat, én is.

Zsófi azt látta a környezetében, olvasta a hozzá érkező levelekből, hogy a karantén miatt sok nőre zuhant rá a háztartásvezetés terhe, nem kis fejtörést okoz naponta meleg ételt tenni az asztalra. Még azok az anyukák is ezt vallják, akik a hétvégén hajlandóak több órát bíbelődni az ebéddel, és megsütik a legkacifántosabb süteményt is.

Ez a tapasztalat és a segítő szándék vezetett a Karantén Kantin nevű kezdeményezéshez, pontosabban szakácskönyvhöz. Mautner Zsófi egy szerdai napon sorra hívta a képernyőről jól ismert séfeket és szakácsokat, adnának-e ötletes recepteket, amelyek most különösen jól jönnek a háziasszonyoknak.

Öt nap alatt készült el jótékonysági céllal a digitálisan letölthető, 100 oldalas, 40 receptet tartalmazó szakácskönyv. A savanyított tojásleves, tepsis sült hagyma, házi nudli, melegszendvics maradékból, s a többi egyszerű receptből álló kötet háromezer forintért tölthető le a neten.

Egy nap alatt 1,6 millió forint gyűlt össze, most ötmillió forintnál tartanak. Zsófi sokat hezitált, hogy kinek segítsenek, hiszen sokaknak elkél most bármilyen kis támogatás.

– A Budapest Bike Maffiát kértük fel partnerünknek, tízéves gyakorlatuk van a segítő munkában. Hajléktalanokat és rászorulókat támogatnak, így rengeteg tapasztalattal és javaslattal tudták segíteni a kezdeményezésünket. Az első akcióban a Rókus Kórház frontvonalban dolgozó orvosainak és ápolóinak állítottunk össze 120 húsvéti csomagot, ezzel is jelezve, hogy méltányoljuk a munkájukat.

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara szakmailag áll mellettünk, ők javasolják, hogy hol és milyen segítség kél el leginkább. A következő akció anyák napján lesz, amikor 500-600 élelmiszercsomagot szeretnénk küldeni szintén egészségügyi dolgozóknak.

A csomagok tartalmát hazai alapanyagokból állítják elő, amit őstermelőktől és elsősorban kis családi éttermekből szereznek be. A legapróbb odafigyelés is segítség, hiszen a járvány számos vállalkozót, családi gazdaságot is nehéz helyzetbe hozott.

Hadiétel

Madár Imréné nevéhez fűződik az 1942-ben napvilágot látott Ízletes hadiételek című szakácskönyv. A hamis koch, vagyis felfújt így készült a nehéz időkben: „8 dl tejben főzzünk 1 deci búzadarát. Közben keverjünk el 3 tojássárgáját 6 evőkanál cukorral, forgassuk bele a forró búzadarába, amelybe a 3 tojás keményre vert habját is belekeverjük. Nem kell tovább főzni. Öntsük üvegtálba. Adjunk a tetejére összevagdalt cukros gyümölcsöt. 5 perc alatt elkészül és váratlan vendéglátásnál kitűnő szolgálatot tesz.”

– Hosszú ideig fogjuk még érezni a járvány hatását, aminek sok tanulsága van. Megtapasztaltuk, hogy a mi generációnkkal is bármi megtörténhet, egyik pillanatról a másikra megállhat az élet.

Nem csak a nagyanyáinknak, nekünk is tudnunk kell túlélési praktikákat alkalmazni, okos döntéseket hozni a konyhában is – véli Mautner Zsófi. – Azt hiszem, vége a pazarlás időszakának, és az otthoni főzés jelentősége nagyobb lesz, mint valaha.