Ezt se kéri, azt sem eszi...

„A fiam tízéves, de kikészít az evéssel: amit hajlandó megenni, az a húsleves, a rántott hús, a müzli, a tojás. A tízóraijához hozzá se nyúl, én meg csak főzök és kidobom, sokszor úgy érzem, hogy megbolondulok” – panaszkodik Ildikó egy internetes fórumon.

„Üres tészta, virsli, felvágott, vaj, húsleves, de csak szigo­rúan a leve és slussz. Na, erre varrjatok gombot, miből él, nem tudom. Lehet, hogy a levegőből?” – teszi fel a kérdést egy másik aggódó anyuka, és már-már boldog lehet az a hozzászóló, akinek alapvetően jó evő a csemetéje, de „ha ránéz a levesre és az piros, akkor nem kell”. Egy kutatás szerint a gyerekek 70 százaléka válogatós, legalább életének első néhány évében. Vajon mit lehet tenni ez ellen?

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy akkor nevezhetjük válogatósnak a gyermeket, ha kevesebb, mint 15-20-féle étel szerepel csupán az étrendjében, és heves tiltakozást vált ki belőle, ha nem a kedve szerint való fogás elfogyasztására szeretnék rávenni. A San Franciscó-i Benioff Gyermekkórház szakértői szerint több oka is lehet annak, hogy egy gyerek válogatós lesz.

Egyesek sokkal érzékenyebbek a szagokra és az ízekre, mint mások, így sokkal intenzívebb nemtetszést válthat ki belőlük néhány étel. Másrészt a gyerekek másolják a szülői mintát, így ha a felnőttek válogatósak és csak néhány ételt esznek szívesen, ők is így tesznek.

Fontos, hogy a szülő felmérje, nincs-e a válogatósság hátterében több mint egyszerű ízlésbeli kérdés. Az étvágytalanság ugyanis nem egyenlő a válogatással. A válogatós gyerek egyes ételeket elutasít, másokat viszont örömmel fogyaszt.

Az étvágytalannak azonban még a kedvence sem tetszik a tányéron. A legfontosabb, hogy a gyermek súlya megfelelően gyarapodjon. Ha a válogatás szélsőségessé válik és a fejlődés sem optimális, szakemberek – gyermekorvos, dietetikus, pszichológus – segítségére van szükség. Szerencsére a válogatósság többnyire nem okoz egészségügyi problémát, ám a pszichológusok szerint valamilyen szinten életünk végéig tartó állapot.

Érdemes kipróbálni:

- Ismertessük meg a gyermekkel az ízek széles skáláját. Ha szoptatás után elkezdjük a hozzátáplálást, kínáljunk minél változatosabb ételeket a babának, mert ilyenkor még nyitott az újdonságokra.

- Tegyük vonzóvá az ennivalót, legyen színes, friss és étvágygerjesztő.

- Kérlelés helyett olykor jobb a türelem. Ha a gyerek látja, hogy mindenki eszik, maga is kanalat ragadhat.

- Ha bevonjuk a főzésbe, akkor jó eséllyel szívesebben fogyaszt az ételből. Vigyük magunkkal vásárolni, hadd válogasson a zöldségek, gyümölcsök között, döntsük el együtt, miből legyen az ebéd.

- A gyerekeknek nem feltétlenül ízlenek a felnőttek számára kedves fogások. Mindig kerüljenek az asztalra „gyerekbarát” ételek is.

- Ne adjuk fel! Ha rá se néz a gyerek a karfiolra, pár nap múlva próbáljuk meg más formában, például kirántva feltálalni. Sokszor nem is az ízzel, hanem az étel állagával van a probléma.