Limonádét télen is

Évezredekkel ezelőtt a perzsák vették termesztésbe a Kelet-Ázsiából származó citromot, arab kereskedők hozták Európába, ahol az 1200-as évektől termesztik a mediterrán övezetben. Fagyérzékeny örökzöld, magassága legfeljebb hat méter, ágai tövisesek, fehér virágai illatosak. Egész évben hozza gerezdekből álló, utóérő termését. (Ha éretlennek ítéljük, érdemes néhány napig szobahőmérsékleten érlelnünk.)

A termesztett fajták közös jellemzője, hogy teljes érésben a gyümölcs héja és a hús színe is fehéressárga, sárga lesz.

A citromnak számos jótékony hatása ismert, így például serkenti az emésztést, erősíti a gyomrot. (Mivel szinte nincs benne cukor, nagy savtartalma ellenére sem savasítja a szervezetet.)

Köztudottan sok benne a C-vitamin (ami a forró teában elbomlik), emellett epehajtó, vérképző és nyugtató hatást is tulajdonítanak neki. Eltünteti a kellemetlen szájszagot, de csak mértékkel és hígítva öblögessünk vele, mert töményen károsítja a fogzománcot. Enyhén cukrozott oldatát, a limonádét (amit a bornemissza mohamedán arabok ismertettek meg a világgal) télen is tanácsos innunk, mert természetes (mindenféle adaléktól mentes) üdítő ital.

De bevethető légúti fertőzések ellen is, mivel csökkenti a gyulladást és oldja a nyákot.

A salátákat ecet helyett citromlével is remekül ízesíthetjük. Az érett gyümölcs héjának reszeléke diós, mákos, túrós töltelékek klasszikus ízesítője, de jó ízt ad a gyümölcsleveseknek, szószoknak, turmixoknak, hidegtálaknak, a hal- és húsételeknek is.

Jól tesszük azonban, ha a reszelékhez bio­ter­mesztésből származó citromhéjat használunk, mert ezek felületét nem kezelik gombaölő szerrel. Nem úgy, mint a hagyományosan termesztett citromét (narancsét, mandarinét), amelynek héját különböző (engedélyezett) gombaölő szerekkel, illetve műviasszal vonják be, hogy valamely betegség ne kezdje ki a szállítás idején.