Óriás színes gömbökkel a levegőben

Dalma alig volt tízéves, amikor eldöntötte, hogy pilóta lesz. De nem ám akármilyen: hőlégballonos. Könnyű neki, mondhatnánk, hiszen édesapja akkor már évek óta ballonozott, s megszerettette vele a repülést.

Dalma pici korában is imádta a kihívásokat, sziklát és kötelet mászott, pillanatok alatt felkúszott egy fa tetejére. Mindig vonzotta a felfedezés izgalma, így majd kiugrott a bőréből, amikor az édesapja 36 évvel ezelőtt felajánlotta, hogy elviszi magával egy hőlégballonos kiruccanásra.

– A nógrádi Sámsonháza környékén repültünk. Fentről láttam a közeli várromot, aztán lejjebb ereszkedtünk, pár centire a fák koronája felett suhantunk. Katartikus élmény volt. Ezután rendszeresen jártam apával repülni, de jött a gimnázium, és a hétvégéket inkább a barátaimmal töltöttem. Az egyetemen már kezdtem érezni a repülés hiányát, a végső lökést pedig az adta meg, amikor a barátnőmmel elmentem a Hungexpóra, és az egyik kivetítőn éppen egy hőlégballonos kisfilm ment.

Előbújt belőlem a hozzáértő, elkezdtem magyarázni, mi miért és hogyan történik. Odalépett hozzánk egy férfi, aki megismert és emlékezett rá, hogy valamikor sokat repültem. Felajánlotta, hogy csatlakozzam a hőlégballonos egyesületéhez. Azóta nincs megállás – meséli Dalma, aki elvégezte a kertészeti egyetemet, és élete szerves része lett a hőlégballonozás. Olyannyira, hogy évek óta a Unique Ballonsport Club elnöke, és több mint tíz éve oktatja a repülést.

A hőlégballonnak nincs kormánya, amivel vezetni lehetne, a szélirányokat kell profi módon megtalálni. A pilótanövendékek meteorológiát is tanulnak, a pár hónapos tanfolyam végén vizsgát tesznek. Létezik meteorológiai szolgáltatás kifejezetten repülősöknek, de a hagyományos módszereknek sem kell hátat fordítani. Dalmáék is sokszor megtöltenek egy fekete lufit hé­lium­mal, majd felengedik a magasba, s figyelik a szélirányt.

A precizitáson van a hangsúly, a ballonversenyen is az a kihívás, hogy minél pontosabban közelítsék meg a célt. Hazánkban a hat női pilótából négyen a klubban repülnek. A ballonozás nincs korhoz kötve, sokan 50 fölött szeretnek bele, de 70 felettiek is lelkesen röpködnek.

Leó, Lajos, Bálna, Móricka, Brigitte: a klub hőlégballonjainak nevei, mert a hőlégballonnak lelke van, annak ellenére, hogy a felszállás előtt nem több, mint egy zsákban tárolt textildarab. Ebbe hideg levegőt töltenek, gömb alakúra fújják, majd égővel melegítik, amíg álló helyzetbe nem kerül.

– Igazi csapatsport, a tagokat a repülés iránti szenvedély köti össze. Kezdetben nem volt gond a szponzorokkal, de az évek során elmaradtak. Pedig nem olcsó sportról beszélünk: a hőlégballon, a biztosítása, tárolása, folyamatos karbantartása több mint tízmillió forintba kerül. Minden felszállásnál a földön kísérőautó követi a ballont, a feladata kitalálni, hol fog majd landolni.

A most 30 éves klubunk már tíz pilótával és mintegy 40 fős csapattal repül. Az élményrepüléseken túl a versenyekre is komolyabban koncentrálunk a jövőben, és célunk, hogy jobban összefogjuk a ballonostársadalmat. Két éve bejelentkezett hozzánk egy 600 fős indiai csoport, hogy repülni szeretnének.

Az ország összes ballonos­társaságát felhívtuk Soprontól Tiszaújvárosig, és szinte egyszerre emelkedtek a levegőbe az indiai vendégek – meséli Dalma, aki csaknem minden hétvégén repül, s előfordul, hogy hét közben is. Az utánpótlás miatt sem kell aggódnia: most 8 éves kislánya 11 hónaposan már a levegőt szelte, és azóta nála sincs megállás.

Hazánkban először 1811-ben emelkedett hőlégballon a levegőbe, majd 1902-ben megalakult a Magyar Aero Club, s felszállt az első magyar tulajdonú ballon, a Turul. A II. világháború után 1977-ben készítették el az első magyar hőlégballont, a Pannóniát, amit azóta több száz követett. 1980 óta rendszeresen szerveznek versenyeket, nemzeti bajnokságokat.