Méltatlan helyzet – családi kálvária

Valamikor a kilencvenes évek közepén Rostásék üldögéltek a konyhájukban és hallgatták a rádiót. Egyszer csak felcsendült egy ritmusos dal, melyben jellegzetes hangú cigány férfi énekelte: „Úgy hallgassa (j)az eső suhanását…” Első hallásra biztosak voltak benne, hogy a régen jobblétre szenderült családfő, Rostás Huttyán Károly hangja szól. Az Esik az eső című dalt a börtönben tanulta, ez volt a kedvence. Nem hagyhatjuk annyiban, jegyezte meg fia, Rostás Zoltán, amikor vége lett a számnak. Hosszú kálvária indult el ezzel a kijelentéssel.

Nézzük az előzményeket. Claude Flagel népzenekutató 1977-ben felvételt készített az öcsödi cigánysoron, ekkor énekelt neki Huttyán. Szerződés nem készült, s arról sem volt a családnak tudomása, hogy a belga gyűjtő 1983-ban és 1993-ban lemezen is kiadta az öreg cigány által előadott dalokat, melyek jogdíját eladta a Sony Recordsnak.

A Deep Forest együttesnek megtetszett Huttyán hangja, amit 1995-ben átemeltek a Freedom Cry című világzenei kompozíciójukba – ezt hallotta a rádióban az akkor már nem élő férfi családja. Rostásék mikrobusszal nekivágtak a Nyugatnak, felkeresték a kiadót, a zenészeket, hogy személyesen tisztázzák a jogvitáikat. De senkivel sem tudtak beszélni, így még az ezredforduló előtt bírósághoz fordultak.

– Apám hagyatékának kezelőjeként léptem fel – meséli Rostás Zoltán. – Első fokon zajlott a per, amikor 2000 tavaszán a Claude Flagellel történt megállapodás értelmében a cégétől apám után kaptam 2170 dollár előadói jogdíjat, de szerintem ennél jóval nagyobb bevételtől esett el a családunk. Két testvérem és édesanyám is bekapcsolódott a per­be.

Elsőfokon, 2004-ben elutasították a követelésünket, majd a fellebbezés után újrainduló tárgyalások végére kiderült: az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, hogy a per során több, eltérő időben megvalósult felhasználást sérelmeztünk, és mindegyik esetében más-más jogszabály voltak érvényben.

A perekről készült, rendelkezésünkre álló összefoglalóból kiderül, hogy a 2008-ban megismételt eljárásban már azért utasították el a felpereseket, mert nem Rostás Zoltán, hanem az elhunyt özvegye, Rostás Károlyné érvényesítheti a követelést. Az alperes elévülési kifogásában viszont arra hivatkozott, hogy Rostásné 2007. május 9-én terjesztette elő vagyoni igényét az 1977-ben rögzített és 1995-ben felhasznált cselekményre.

A Fővárosi Ítélőtáblához benyújtott újabb fellebbezés során be is igazolódott, hogy az ilyen követelések öt év alatt évülnek el, ami 2000. december 31-én bekövetkezett. Innen a Legfelsőbb Bíróságra vezetett az út, ahol a Rostás Zoltán által kezdeményezett felülvizsgálati kérelmi ügyben 2009. október 7-én született ítélet, ami lényegében ugyanazt mondta ki, ami már korábban is tisztázódott: a haszonélvezeti joggal rendelkező túlélő házastársat, vagyis özvegy Rostásnét illeti a kártérítés. Végül a Kúrián 2012. március 27-én hivatalból elutasították a felperes perújító felülvizsgálati kérelmét.

Özvegy Rostás Károlyné kártérítési perében 2014. május 29-én született ítélet, de ezt sajnos nem érte meg, 2013-ban meghalt. A lényeg: az eljáró bíróságnak kezdettől fogva észlelnie kellett volna, hogy nem az egyenes ági örökösök jogosultak pert indítani, hiszen nincs olyan törvényi rendelkezés, amely lehetővé tenné számukra a szerzői jogi igény érvényesítését. Ezzel szemben még a 2005-ös megismételt eljárás során is változatlanul folytatták a tárgyalást.

– Hét éven át nem tűnt fel ez az anomália, az eljáró bíróságok súlyos, feltűnően kirívó jogértelmezési hibát követtek el – állapítja meg dr. Szente Zsolt ügyvéd, akit Rostás Zoltán nemrég fogadott fel a továbbiakra.

– Az örökösök a követelésüket változatlan formában fenntartják, kiegészítve azzal, hogy a bíróságok eljárása miatt őket ért érdeksérelem miatt is szeretnék beadni kártérítési igényüket. Most a terjedelmes peranyag tanulmányozása, illetve a jogi lehetőségek mérlegelése tart. Viszonylag szűk a mozgásterünk, és önhibáján kívüli okból több, eljárás indítására alkalmas időpontból is kicsúszott az ügyfelem.

Rostás Zoltán a Deep Forest lemezét kiadó Sony Music ellen is pert indított, ami 2016 áprilisától 2020 júliusáig zajlott, és minden fórumot megjárt. Mindenhol elutasították a keresetét és a felülvizsgálati kérelmét is. Felháborítónak tartja, ha egy világhírű lemezkiadó kizsákmányolhatja mások népi kultúráját, semmibe veszi az előadói jogokat, sem előzetesen, sem utólag nem kér engedélyt egyes felvételek felhasználásához.

– A bíróságok alaptörvénybe ütköző eljárásukkal, majd döntésükkel alapvető jogaim sérülésén túl a vagyonhoz való jogaimat is elorozták, ugyanis nincs olyan alkotmányos érdek, mellyel megmagyarázható lenne, hogy az állam ne fizesse meg az eljárási jogi hiba révén keletkezett veszteségemet – összegzi mondanivalóját Rostás Zoltán.

– Azt is furcsának tartom, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a megismételt alapeljárás során nyolcévi pereskedés után elévülés tekintetében helyt adott a másodrendű alperes, a Sony Records keresetének. Ezt a kifogásukat azóta is kétségesnek tartom, mivel csak a másodfokú eljárás alatt álltak elő vele. Egy ilyen lépés erkölcsileg is aggályos a felperessel, vagyis velünk szemben, hiszen a másodfokú eljárás során nincs lehetőségünk bizonyítási indítvány előterjesztésére.

Zoltán méltatlannak érzi a vele történteket. Mivel nem kapott többmilliós kártérítést, továbbra is szegényes körülmények között él. De kemény fából faragták: két évtizednyi hadakozás után még mindig nem adta fel. Véleménye szerint ellopták apja hangját, és ezért elégtételt akar venni.