Trauma a családban – megszenvedik az apák is

– Férfiismerősöm – hívjuk F.-nek – 12 naposan veszítette el a kisfiát. Mélyen megviselte a baba halála, ünnepekkor a mai napig feketébe öltözve kilátogat a gyermek sírjához. Mivel a házassága nem sokkal később véget ért, több mint 15 éve egyedül viseli a trauma és a gyász terhét. Milyen arányban kérnek segítséget nők és férfiak egy vetélés vagy az újszülöttkorban elvesztett gyermek halála után?

Levendula Lilla: Az én tapasztalatom az, hogy 75 százalékban nők, 25 százalékban férfiak telefonálnak vagy jönnek személyesen segítségért. Ha férfiak keresnek, általában azért teszik, hogy a feleségüknek kérjenek támogatást. Az urak azt szokták mondani, hogy nem érintette meg őket olyan mélyen az eset. Aztán jön a rácsodálkozás: „Azért nem alszom éjjel? Azért vagyok dekoncentrált?”

Az úgynevezett „elvitatott gyász” jelensége miatt nem tudatosul bennük annyira erősen a veszteség. Ez azt jelenti, hogy a magzat vagy a csecsemő halála ­miatti fájdalmat, gyászt a társadalom nem igazán érzi legitimnek. Sokáig ugyanis az élt a köztudatban, hogy egy várandósság vagy egy baba elvesztése olyan, mint egy sejt elvesztése, egy megkésett menst­ruáció, így a férfit ez nem is érinti.

Kopp Dóra: Olyannyira, hogy amikor a hölgyek azzal a problémával érkeznek a rendelésre, hogy nem jön össze a baba, tízből kilenc esetben a férfi partner nem járt még meddőségi vizsgálaton. Először a nőt küldik. Pedig a meddőségről – azaz, amikor egy év védekezés nélküli rendszeres szexuális élet mellett nincs terhesség – általánosságban elmondhatjuk, hogy egy párnál 30-40 százalékban a nő a gyermektelenség oka, és ugyanilyen arányban fordul elő, hogy a férfi meddő. Az esetek 20-25 százalékában mindkét félnél találhatunk problémákat, és nagyjából 10-15 százalék közé esik azon szituációk száma, melyben megállapíthatatlan a meddőség oka.

– F. története sokszorosan terhelt, ugyanis orvosilag bizonyítottan meddőnek számított. A korán elvesztett baba csodával határos módon fogant meg. Azoknál a pároknál, akik elveszítik akár több próbálkozás után is a magzatukat, babájukat, mennyire jellemző a fogantatás körüli nehézség?

L. L.: Ez teljesen egyedi. Sokszor tapasztaltam, hogy elsőre megfogant a baba, majd több vetélés követte, de az is gyakori, amikor a többedik baba nem fogan meg, ezt nevezik másodlagos meddőségnek. Ha nem derül ki szervi ok, akkor azt szoktam javasolni, hogy három generációra visszamenően vizsgáljuk meg az előzményeket.

K. D.: Orvosi szempontból is nagyon egyedi, hogy egy halvaszülést, vetélést követ-e újabb. Ha­bi­tuális vetélés, azaz 2-3 vetélés után már kivizsgálandó a kiváltó ok. Az összes spontán vetélés körülbelül 70 százaléka az első trimeszterben, azaz az első 12 hétben zajlik. Leggyakoribb okok: genetika, környezeti hatás, fertőzés, hormonális, véralvadási zavar, anatómiai okok. Ahogy haladunk előre a terhesség heteiben, 12 hét felett középidős vetélésről, 24 hét felett pedig halvaszülésről beszélünk. A nagy vetélés legtöbbször fejlődési rendellenesség miatt következik be: vagy úgy, hogy közlik, életképtelen lesz a baba, jobb lenne megszakítani a terhességet, vagy nagyon súlyos fertőzés, trombózis, méhszáj-elégtelenség is előidézheti.

– F. házassága villámgyorsan tönkrement. Az alkohol napi barát a férfi életében, tartós kapcsolatra képtelen. Mennyire gyakori ez a „folytatás” egy ilyen tragédia után?

L. L.: Ez trauma, amin dolgozni kell, ha egyedül nem megy, akkor segítséggel. Nem csak anyákat érintő szülés utáni depresszió létezik, hanem a férfiakra vonatkozó is. Ha a nő depressziós lesz, a kutatások alapján 50 százalék az esélye annak, hogy a férfi is.

K. D.: Ráadásul a trauma mértéke nem függ össze a terhesség korával. Van, ahol már egy sikertelen lombikprogram is felér a meg nem született baba veszteségével.

– Folytassuk a történetet. F. családja gyorsan felejtett, a meghalt baba számukra nem létezik. Amikor húga első gyermeke világra jött, édesanyjuk, a boldog nagyi így örvendezett: „Végre megszületett az első unokám!” Miért fáj egy-egy hasonló megnyilvánulás akár évtizedekkel később is?

L. L.: Az egyik legnagyobb félelem ilyenkor, hogy a meghalt gyermeket el fogják felejteni. Ez a – már korábban említett – elvitatott gyász jelensége. Mintha a szülőnek nem lett volna gyereke, akit szeretett. Mindegy, hogy mekkora volt a gyermek, koraszülött, öthetes, terminus fölötti, vagy egy születés után nem sokkal meghalt baba, ő a szülőknek a gyermeküket jelenti.

K. D.: Az érzéseket mindenki másképpen éli meg, még azok is, akik egyazon traumán estek át.

– F. történetéből következik a kérdés: sikerélmény – tehát egészséges, élő utód – nélkül feldolgozható az elvesztett gyermek hiánya, legyen szó magzatról vagy újszülöttről?

K. D.: Mi a szülészeten a veszteség lelki részével mellékesen foglalkozunk. Amit én tehetek, hogy rögtön javaslom a szakembert, aki segít a feldolgozásban, ami akár évekbe is telhet. Olyan történettel is találkoztam, hogy a magzati veszteség után eltelt öt év, mire a nő újra belevágott, hogy babája szülessen.

L. L.: Még annyit hozzáfűznék: ehhez hasonló az én történetem is, 13 év van a legnagyobb és a középső gyermekem között. A trauma gyógyítható lelki folyamat. A gyász­folyamat lényege, hogy megtanuljunk másképpen kapcsolódni ahhoz, akit szeretünk. Sokkal nehezebb olyan valakit szeretni, aki nincs jelen fizikailag. Ez az apuka ezt úgy tudja megcsinálni, mint ahogy említette: minden egyes ünnepen kimegy a temetőbe, és így adózik a gyermeke emlékének.

Segít a hit

Aki egyszer elvetél vagy elveszít egy babát, általában fél, hogy a következő terhesség hasonlóan végződik. Hogyan lehet leküzdeni a kudarctól való félelmet? Levendula Lilla szerint a rezilienciát, a kudarctűrő képességet kell növelni és a jelenben maradni. Nagyon sokat segít, ha az ember hisz valami transzcendensben. A vallás menedéket tud adni. – Én például nagyon szeretek mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlatokat, Somatic Experiencinget (a trauma testalapú feldolgozása) behozni. Tekintve, hogy olyan dologtól félünk, ami nincs, muszáj a jelenben maradni. Mivel fizikailag a testet is érhette trauma, a küret, mint külső beavatkozás, időnként akár pánikrohamot, a fizikai testet is próbára tevő tünetegyüttest okozhat, amit kezelni kell. Nagyon gyakori a kismedencei izmok feszessége, hiszen ott van a szülészeti trauma energiamaradványa, ezt spe­ciá­lis jógával, gyógytornász által betanított medence-fenék gyakorlatokkal helyre lehet, sőt kell tenni, ugyanis sok más kellemetlenséget okozhat, a székrekedéstől kezdve az inkontinencián át az alsó deréktáji fájdalmakig vagy akár az orgaz­muskészség elvesztéséig, amelyek a hétköznapi életminőséget nagyban csökkenthetik.