Apró örömök útján, avagy hol van a boldogság?

Boldogságtréning, boldogságtanfolyam, boldogságóra. Számtalan lehetőséget találunk az interneten, hogy valamilyen képzés keretében sajátítsuk el a boldogság tudományát. Reklámokból, magazinok címlapjáról, könyvek tucatjaiból ömlik ránk naponta az üzenet: „Legyél boldog!” – mintha ez csupán elhatározás kérdése lenne –, s még azt is hozzáteszik: „Te vagy a felelős a saját boldogságodért!” Vagyis, ha mégsem sikerül, akkor szerencsétlen lúzer vagy, és ezt magadnak köszönheted.

Természetesen a kérdés ennél sokkal árnyaltabb. Jelentőségét igazolja, hogy a téma szám­talan kultúrában és vallásban is tetten érhető. A 14. dalai láma szerint az élet értelme, hogy boldogok és hasznosak legyünk. Minden em­bernek joga van a boldogsághoz, ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk mások ehhez való jogát is.

A Bibliában több mint száz boldogmondást találunk, ám ezeket olvasva hiába keressük a földi boldogság receptjét. Ugyanis Isten nem azt mondja el, miként érezheti magát valaki boldognak a jelenben, hanem az Ő jelenlétéhez, áldásához kapcsolja. Boldogok, akik Istent keresik, mert megtalálják.

A pszichológia általában úgy definiálja a boldogságot, mint olyan mentális állapotot, amelyben döntően kellemes érzések vannak jelen. A társadalomtudósok szerint a boldogság az emberek jóllétéhez (ami hangsúlyosan más, mint a puszta jólét), illetve az élettel való elégedettségükhöz kapcsolódik. Tudományos szempontból az a kérdés: lehet-e mérni, illetve elemezni a boldogság meglétét? A válasz egyértelműen igen. Megérthető és mérhető, hogy az emberek mikor boldogok, így az is elemezhető, hogy pontosan mitől.

Az egyik híres skála az emberek jóllétének (és az ezzel azonosítható boldogságának) mérésére az úgynevezett Cantril-létra. A módszer Hadley Cantril pszichológus nevét viseli, aki a XX. század első felében kutatott és tanított a Princeton Egyetemen. Szerinte háromféle ember van a világon: a szenvedő, a küszködő és a gyarapodó. Az emberek mindig a saját élethelyzetükre reflektálnak.

Bölcs szavak

Platón ókori görög filozófus gondolata a boldogságról: „Csak rajtad múlik, hogy olyan dolgokat tegyél, amik a boldogsághoz vezetnek. Nem mások, és nem is mások véleménye vagy életbölcseletei fognak boldoggá tenni. De nem is a földi javak, a gazdagság, a pénz vagy a hatalom. Sokkal inkább a mérsékletesség, a bölcsesség és a szorgalmas munka tesz azzá.”

Egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint Magyarországon több szenvedő él, mint gyarapodó: a szenvedők aránya 32, a gyarapodóké 12, a küszködőké pedig 56 százalék. Általában azok az országok igazán boldogok, ahol magasak a jövedelmek, egészségesek az emberek, és nagyfokú szabadságban élhetnek.

– Kosztolányi Dezsővel értek egyet, aki azt mondta: „Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk” – érvel Detre Annamária pszichológus.

– A boldogság nem azt jelenti, hogy reggeltől estig repdesünk, hanem hogy képesek vagyunk kezelni a mindennapok kihívásait, irányítjuk és nem elszenvedjük az életet. Boldogság a pillanatnyi örömökből lesz, alappillére pedig a belső harmónia és a lelki béke megteremtése. A boldogság érzéséhez mindenkinek másra van szüksége. A nyugati társadalmakban egyre gyakoribb, hogy az anyagi javakkal párosítják, miközben azt látjuk, hogy aki picit is gyarapszik, sokszor még többet és többet akar, vagyis soha nem elégedett, nem boldog, nincs harmóniában önmagával és a környezetével.

Természetesen nem könnyű boldognak lenni, ha valaki a mindennapi megélhetésért küzd, de lehetséges. Sokan azt gondolják, milyen boldogok lesznek majd, ha megkapják azt a bizonyos állást, ha megtalálják életük párját, ha megszületik a baba, ha felépül a házuk – szinte az egész életük a „majd ha…” árnyékában telik.

Ebben az is szerepet játszik, hogy sokszor külső elvárásoknak akarunk megfelelni, ami könnyen a boldogtalanság spiráljába taszíthat. Nem közhely, hogy lehet jó közérzettel élni és becsempészni a mindennapokba az apró örömöket – hobbival, sporttal, mások segítésével, vagy csupán együtt lenni a családdal, a barátokkal. Az apró örömökből lesznek a nagyobbak, azokból pedig a boldogság.