Edzett akaraterővel küzdeni – Napsugár Anna útja

Még csak hétéves volt, mikor elhatározta, hogy operaénekes lesz. Aztán még nagyobbat álmodott, balett-táncos akart lenni. Édesanyja mindenben támogatta a kislányát, így először is beíratta művészi tornára, hátha könnyebben megy majd a balettiskolai felvételi. És ennek is eljött az ideje. Napokig nem tudott aludni, de a bizottság előtt elszállt minden félelme.

Aztán belegázoltak a lelkébe, kendőzetlen őszinteséggel azt mondták neki és a kísérőjének: „Nagyon szépen táncol és szép hangja van a kislánynak, de mivel siket, hiába figyel, a hangok nemhallása miatt nem fogja tudni követni az oktatást, ezért sajnos nem lehet sem énekes, sem balett-táncos. Keressenek olyan iskolát, ahol speciálisan tanítanak, ahol könnyebb lesz a tanulás.”

Horváth Anna akkor feladta az álmait.

Persze hozzá volt már szokva ahhoz, hogy fogyatékossága miatt hátrányba kerül. Hallóideg-sorvadással született, súlyos nagyothallóként. Szülei orvostól orvosig hordták, keresték a megoldást, de nem sok eredménnyel jártak. Aztán hallottak arról, hogy egy amerikai professzornő végez hallás-visszaállító műtéteket, felvették vele a kapcsolatot, de elutasította a kérésüket.

Anna állapota fokozatosan romlott, felnőttkorára teljesen siket lett. Az akaratereje azonban egyre jobban edződött. Miután sikerült leküzdenie balettes kudarcát, privát tánciskolába kezdett járni, ahol a tanár először nem értette, miért táncol másképp, mint a többiek. Aztán az édesanyja elmondta neki, hogy a lánya hallássérült, de ha szembe­fordul vele, leolvassa a szájáról, amit mond, és mindent megért. Sokat segített a logopédiai terápia is, aminek következtében érthetőbbé vált a beszéde.

Bár voltak néha nehéz pillanatok az életében, Anna soha nem adta fel. Az volt a célja, hogy színpadon is megmutathassa a tehetségét. Összeállította első műsorát, retró slágerekre készített jelnyelvi koreográfiákat, azzal járta a vidéket. Vizsgát tett az Országos Szórakoztatózenei Központban (OSZK), Magyarországon ő lett az első működési engedéllyel rendelkező jeltáncos. Nem kis része van abban, hogy a jeltánc 2005-ben hivatalosan is elismert művészeti ág lett, 2009-ben pedig rekreációs gyógyterápiás módszerként is regisztrálták. Anna több mint húsz éve tart ingyenes jeltáncedzéseket, lehetőséget ad azoknak, akik hátránnyal vagy nehézséggel élnek.

Hihetetlen energiáit, lelkesedését látva elnevezték Napsugár Annának, mint aki a jeltánca szeretetével valósággal úgy éget, mint a legforróbb égitest. Száz kupát, illetve száz arany- és ezüstérmet nyert már különböző versenyeken, dalai többszörös arany- és platinalemezeken szerepelnek. Szólóalbuma is van már, a Soha ne mondd, hogy soha című CD-jén saját szerzeményei sorakoznak. Ami pedig a magánéletét illeti: mozgássérült férjével évtizedek óta nagy boldogságban élnek, és annak ellenére, hogy időnként mindkettőjüket próbálja leteperni a betegségük, gyakorlott harcosként ellenállnak.

Jeltáncos, énekes, dalszövegíró, amatőr színész, statiszta, szavaló, fotóriporter, duci modell, hobbiszakács, cukrász, sportmasszőr, valamint lélekvándorló-szeretet művész, boldogságszolgálat-nagykövet – hogy csak néhány tevékenységét említsük a sok közül. Egyáltalán: lehet ennyi mindent egyforma ambícióval és érdeklődéssel csinálni? Napsugár Anna szerint lehet, csak akarni kell, és legyen hozzá egészség.

Számára nem az a fontos, hogy bármiből is anyagi előnye származzon, valamennyi tanult szakmáját kedvtelésből és jótékonysági célból gyakorolja. Öt évig járt Földessy Margit stúdiójába, ott bontogatta színjátszói szárnyait, aztán egy véletlen során találkozott Pitti Katalin operaénekessel, aki, látva a tehetségét, felajánlotta a segítségét, hogy a megmaradt hallásmaradványaira hagyatkozva, illetve a hangrezgések testkontaktja útján megtanítja énekelni. Azóta közös fellépéseik is vannak, sőt kidolgoztak egy speciális hallássérült-oktatási terápiát is.

Napsugár Anna több kisebb-nagyobb mozifilmben statisztált már, ezek közül a Gothár Péter által rendezett Hét kis véletlenre, illetve a példaképéről, Mosolykáról szóló Majd helyett most című filmre a legbüszkébb. Gyerekkora óta nagy álma volt az is, hogy egyszer igazi királynő lehessen. Huszonöt éve lépett először plus size (duci) modellként a kifutóra, azóta is rendszeres szereplője és segítője a divatbemutatóknak. Bejutott a most látható Séfek séfe reality főzőműsorba, ahol a szokásától eltérően kissé lelassult az izgalomtól, ezért nem sikerült továbbjutnia.

Mennyi mindenről írhatnék még… Jó volt „beszélgetni” siket riportalanyommal. Szájról olvasva megértette a kérdéseimet. Kifogástalanul kommunikált, rengeteg a mondanivalója, érezhetően szeret beszélgetni, ragyogóan megtanult artikulálni. Már kész volt a cikk, amikor reggelre kelve rövid videót találtam tőle a közösségi oldalamon:

„Azt még feltétlenül írja bele, a zenén és a táncon keresztül igyekszem érzékeltetni a külvilággal, hogy siketként is ugyanolyan értékes ember vagyok, mint mások, legfeljebb több feladat és hosszabb út vár rám az életemben.”