Békés válás avagy együttműködni a gyerek(ek) érdekében

Ki ne ismerné a kapcsolatok elején azt a bizsergő érzést, amikor még minden új és izgalmas? A hosszú távú kapcsolatot azonban nem ez élteti. Örökösen dolgozni kell érte: tartalommal és érdekességgel megtölteni. De ami nem megy könnyen, azon egyszerűbb túllépni.

Alázattal, a másik iránti tisztelettel, saját szempontjainkat némileg hátrébb tolva kell működni egy párkapcsolatban. Ez rengeteg belső munkát igényel, így sokan nemes egyszerűséggel meg sem próbálják gyakorolni – taglalja Polányi Viktória tanácsadó, szakpszichológus a válás mögött meghúzódó okokat. Említi az elhidegülést, ami nemcsak a fizikai intimitás hiányát jelenti, hanem azt is, hogy elvész a kapcsolat hajnalán a másikkal közösen megélt öröm.

A pan­démia alatt még olyan családokban is felmerültek gondok, amelyek alapvetően kiegyensúlyozottan, harmonikusan működtek. Az összezártság ugyanis olyan együttélési nehézségeket hozott a felszínre, amiket addig a jobbára külön töltött hétköznapok elfedtek.

Sok megromlott kapcsolatot a gazdasági és az érzelmi függőség vagy éretlenség tart egyben, a szülők esetleg a gyermek miatt nem hozzák meg a nehéz döntést. Holott számára lélektani szempontból kedvezőbb, ha két kiegyensúlyozott, érzelmi biztonságot sugárzó felnőtt mellett nevelkedik, akár külön-külön háztartásban is, semmint egy frusztrált, feszültségekkel terhelt szülőpárral – magyarázza a pszichológus.

Szerinte a mozaikcsaládot is lehet jól csinálni. Ebben a felnőtteknek azt a legfontosabb megérteniük és elfogadniuk, hogy a már meglévő rendszernek, a saját és a párjuk gyerekeinek mindig a rangsor elején kell állniuk, az ő érdeküket nem csorbíthatja semmi. Nehéz egy másik család gyermekét elfogadni, sajátunkként szeretni. Ez sok feszültséget okozhat a mozaikcsaládba csöppenő gyermekeknek.

Arról nem is beszélve, hogy nekik általában nincs beleszólásuk a történésekbe: egyik napról a másikra egy új élethelyzetben találják magukat. Ezeknek a traumáknak az elkerülése a szülők feladata. Azonban legtöbbször már csak a kedvezőtlen folyamatok eredményét érzékelik: a gyerek rossz társaságba keveredett, nem tanul, dohányzik, iszik.

Pedig napi fél óra vele eltöltött minőségi idő elegendő lenne ahhoz, hogy észrevegyük, nincs jól az adott helyzetben – hívja fel a figyelmet a szakember, amihez jól bevált receptet is kínál: – Mély érzelmi kapcsolatban kell maradnunk a gyermekünkkel. Hitelesen megmutatni neki a saját érzéseinket és dilem­máinkat. Megvitatni vele a döntéseinket, tiszteletben tartani az ő személyes terét, és csak olyan elvárásokat támasztani, amelyekről tudjuk, hogy képes azoknak megfelelni.

Az együttműködésen és a másik szempontjainak figyelembevételén múlik a válás gördülékeny menete is. Polányi Viktória szerint, amíg ennek a kultúrája nem változik meg radikálisan, a törvényi szabályozás sem fog gátat vetni a véget nem érő vitáknak és pereknek.

– A gyerek általában mindkét szülőhöz kötődik. Ezért lényeges annak a törvényi lehetősége, hogy ne kelljen a két szülő között választania, módja nyíljon arra, hogy mindkettőjükkel annyi és olyan minőségi időt töltsön, amennyit és amilyet mindketten szeretnének – foglalja össze véleményét az új jogszabállyal kapcsolatban.

Káros csapongás

– A gyereknek kiszámítható otthoni közegre van szüksége. Ha a szülők csapongásai miatt nem egyértelmű, hogy kik élete felnőtt szereplői, kikhez kell alkalmazkodnia, az nem éppen biztos háttér. Ezért érdemes a gyereket csak akkor bevonni az új párkapcsolatba, amikor az már valós alapon nyugszik – hangsúlyozza Polányi Viktória tanácsadó, szakpszichológus.

A legoptimálisabb a békés válás lenne, de ez sajnos nem túl gyakori. A pszichológus szerint a felek nagyon ritkán tekintenek egymásra rendszerként a válás után is. Holott, ha gyermek is van, sokáig közös működésben, egyetértésben kell mozogniuk a korábbi családoknak.

A békés válás úgy valósulhat meg, ha a szülők megértik: a lehető legjobb eredmény azzal érhető el, ha mindannyiuk számára elfogadható megoldásokat találnak valamennyi felmerülő kérdésben. Egymást segítve – vagy legalábbis nem gáncsolva – a mindenki számára nehéz élethelyzetben.