A hasi hízás kockázatai

Azoknál a hölgyeknél, akiknél a menopauza táján jelentős a hasi hízás, fokozott a szívbetegségek kockázata. A hasi zsírban minden húszszázalékos gyarapodás az aortát bélelő fal vastagságában kétszázalékos növekedést jelent – számol be az Egészségkalauz.hu az amerikai Pittsburghi Egyetem friss kutatásáról. Megfigyelték azt is, hogy a testtömegindexben bekövetkező növekedés, vagyis az általános elhízás nem jár olyan mértékű szív- és érrendszeri kockázattal, mint a hasi területre koncentrálódó súlygyarapodás.

– Születésünk pillanatától az alapanyagcsere – ami ahhoz szükséges, hogy létezzünk, lélegezzünk, a testhőmérsékletünk fennmaradjon – egyre csökken. Kifejezetten jellemző ez huszonéves korban, amelynek az az oka, hogy a növekedés megáll. A szöveti átépülés továbbra is folytatódik, a sejtjeink kicserélődnek, de ahogyan öregszünk, egyre kevesebb energiára van szükségünk – magyarázza dr. Bajnok Éva endokrinológus, diabetológus, obezitológus, aki azt is elmondja: a változókorban sok nő fordul szakemberhez, mert bár ugyanúgy mozognak és táplálkoznak, mint korábban, mégis felszaladnak rájuk a kilók.

Hozzáteszi: ha ötvenéves korunkban nem kezdjük el napi kétszázzal csökkenteni a bevitt kalóriamennyiséget, akkor hízni fogunk. A változókori gyarapodás másik oka, hogy elkezd fogyni az izomtömegünk, évtizedenként hat százalékkal. Egy 20-30 éves nő testében, aki nem sportol rendszeresen, 21-22 százalék az izom, az edzettében 30, ez csökken évtizedenként hattal. Minél több az izmunk, annál bátrabban ehetünk. Ám folyamatosan öregszünk, ami miatt csökken az energia- és az anyagcsereszintünk, így muszáj kevesebb kalóriával beérnünk.

A normális testi folyamatokon túl egyéb okok, így például hormonális változások is állhatnak az időskori elhízás mögött.

– A menopauza éveiben jelentkezik az ösztrogénhiány, amely fokozza az étvágyat. Az alacsony ösztrogénszint arra készteti a testet, hogy a zsírsejteket használja az ösztrogénhormon alternatív forrásaként. Az alacsony tesztoszteronszint ugyanakkor az anyagcsere lassulásához vezet, ami azt jelenti, hogy a klimaxos nőknek kevesebb kalóriabevitel javasolt: akik nem változtatnak az étkezési szokásaikon, súlygyarapodással kell szembenézniük.

Nem utolsósorban a vizsgálatok szerint nagyon gyakran éppen a változókorban derül fény a pajzsmirigyproblémákra, például az alulműködésére, ami a klimaxéhoz hasonló tüneteket – hajhullást, menstruációs problémát, elhízást, hangulatváltozást, depressziót – okozhat. Éppen ezért panasz esetén érdemes szakorvoshoz fordulni, hiszen számos oka lehet annak, hogy az idő múlásával csak hízunk, s nem tudunk lefogyni.

Rendszeres mozgással és aktív életmóddal sokat tehetünk a változókori súlygyarapodás ellen, az egészségünk megőrzése érdekében. De mindemellett el kell fogadnunk, hogy az időt nem tudjuk visszafordítani.