Pelusból bilire, avagy hogyan lesz a csemete szobatiszta?

A gyermeknevelés során a legnagyobb kihívást az evés okozza, utána az alvás, majd a szobatisztaságra szoktatás az egyik legnehezebb téma. „A kortársai már mind a vécében végzik a dolgukat, akkor az én gyerekem miért nem?” „Visszatartja, ha pisilnie vagy kakilnia kell.” „Tényleg nem veszik be az óvodába, ha még pelenkát hord?” – számos félelem, szorongás, kérdés él a szülőkben ezzel kapcsolatban. Holott ez is a gyermek fejlődésének egyik állomása.

Kutatások szerint a szobatisztaságra szoktatás későbbre tolódott az elmúlt évtizedekben, ami részben a kiváló pelenkák miatt lehetséges. A természeti népeknél a két, két és fél év körüli gyerekek maguktól válnak szobatisztává azáltal, hogy követik szüleik és testvéreik példáját. A gyermekközpontú szoktatás szerint jobb későn kezdeni, amikor a gyermek már eljutott a fejlődés megfelelő fokára. A pelenka nélküli módszer lényege pedig, hogy a kisbabát, amikor még ülni sem tud, a bili fölé kell tartani, és tudatosítani benne az ürítés igényét és érzését. Az igazságot valahol a kettő között érdemes keresni.

Tracy Hogg (1960–2004) brit ápolónő, újszülött-tanácsadó, akinek gyereknevelési filozófiája ma is meghatározó, azt a nézetet vallotta: a legfontosabb, hogy ki-ki a saját gyermekéhez igazodjon, tudjuk és figyeljük, mikor jön el a legalkalmasabb pillanat, amikor testileg és lelkileg már kész a feladatra. Szerinte a siker titka a türelem, a gyakorlás és a szülő jelenléte. Ha megfontolva haladunk, ismerve a gyermek szokásait, ő is nyitott lesz az új élményre.

Hogy a kicsi mikor válik szobatisztává, attól is függ, mi zajlik éppen a család vagy a saját életében, s hogy mikor kezdik a szoktatást. A kistestvér érkezése vagy az óvodába beszoktatás merőben felkavarja a hétköznapokat. Érdemes tehát máskorra időzíteni. De mindig rendkívül fontos a szülő kitartása, és hogy könnyedén, tanulásként tekintsen a folyamatra, ami nem megy egyik napról a másikra.

Tracy Hogg tanácsa szerint a szobatisztaságra szoktatást kilenc hónapos korban jó elkezdeni: amikor a gyermek már önállóan ül, és látni rajta a hajlandóság egyik vagy másik jelét. Módszere lényege, hogy tudatosuljon benne testének működése, felfedezze az összefüggést az ürítés és a vécén ülés között.

Kétéves korban, az akkor jellemző engedetlenség miatt kockázatos hozzáfogni a szoktatáshoz, de nem lehetetlen. Attól is óva intenek a szakemberek, hogy esetleg a gyermeket a bilihez kötözve – ilyen példát is olvasni! – és hasonló kényszeres módon történjen a tanulás, mert az életre szóló sérülést okozhat a lelkében.

Dr. Vekerdy Tamás (1935–2019), az ismert gyermek-szakpszichológus szerint normális, ha a gyermek ötéves koráig néha – például játék közben – bepisil. Az pedig már szobatisztaság, ha a nagyobb dolog elvégzéséhez kéri a pelenkát, mert érzi a szükségletet, és képes visszatartani, amíg kell. Tehát minél oldottabban áll hozzá a szülő, annál valószínűbb a siker. A kulcs pedig itt is ugyanaz, mint a gyermeknevelés minden területén: adjuk meg a türelmet, a biztonságot és a szeretetet a gyermekünknek.