Játéknak indult, mára mozgalom

Milyen jó is az, ha van egy olyan közösség, ahová örömmel jár az ember. Lehet várni a pillanatot, hogy újra és újra együtt múlassa az időt hasonló érdeklődésű barátaival, a többiekkel karöltve végezhessen kreatív tevékenységet. Hajdanában, amikor még nem rohant ennyire a világ, senki nem nézte az óráját, hogy már máshol kellene lennie.

Ráérősen ünnepelték a családok a jeles napokat, a rokonok kalákában végezték a disznóvágás aprólékos tennivalóit, a téli estéken pedig zajlott az élet a fonókban, a tollfosztókban, a hímzőkörökben. E régi találkozási formák erősítették a kapcsolatokat, kötődéseket, ám többségük mára sajnos feledésbe merült. Pedig bizonyíthatóan hatottak az emberek testi, lelki és szellemi állapotára.

Nyilván nem lehet visszahozni a múltat, de olyan központi helyeket lehet teremteni, ahol a sokrétű ismeretek közvetítésével nemcsak tudásban gyarapodhatnak az odajárók, hanem azt is fontosnak tartják, hogy a pandémia miatt megnehezedett napokban is mihamarabb vigaszt és gyakorlati segítséget nyújthassanak a családoknak. Szokták mondani, hogy „minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő”, de nekik is szükségük van támaszra, amit legtöbbször különféle közösségekben találnak meg. Ilyen például a Nők Háza, amelynek megszületéséhez hosszú út vezetett.

– Játéknak indult, mozgalom lett belőle – szögezi le a piackutatással, marketinggel, kommunikációval is foglalkozó Kovács Magdi, a Nők Világa Nonprofit Kft. alapítója. – Tizenkét esztendővel ezelőtt felmérést végeztünk a női magazinokról a negyven pluszos hölgyek körében. A válaszokból kiderült, hogy minden olyan információt szívesen fogadnak, amit a gyakorlatban azonnal tudnak hasznosítani, de nemigen van ilyen újság a sajtópalettán. Hát akkor csináljuk meg mi! Így jött létre a Csak a Nőknek Magazin. Aztán az ingyenes havilap olvasói felvetették, hogy szeretnének találkozni és megismerkedni egymással. Azóta nyolc év telt el, és a százfős csapat már-már baráti közösségé kovácsolódott.

Sokat jelent az összetartozás élménye is. A járvány idején online és személyesen is tartották egymással a kapcsolatot, aki igényelte, segítettek neki a bevásárlásban, a gyógyszerkiváltásban, de arra is akadt példa, hogy lelki támaszt kellett nyújtani valakinek. Egyszer ajándékot vittek egy asszonynak, aki az ölelés kötelékéből engedve így sóhajtott fel: „Amióta meghalt a férjem, engem nem zárt a karjaiba senki!” Elgondolkodtató jelenet volt… Aztán egy későbbi összejövetelükön a klubvezető arra kérte a jelenlévőket: mindenki ölelje meg a mellette állót. Micsoda energiák szabadultak fel! Magdi meséli, hogy többen itt találtak maguknak barátot, s azóta együtt járnak koncertre, színházba. A szeretetteljes légkörnek köszönhetően még az is megtörtént, hogy rég nem látott unokatestvérek újra összejöttek.

– Férfiak ide be sem tehetik a lábukat? – kérdezem évődve.

– Nem vagyunk mi feminista mozgalom– vágja rá Magdi. – Az erősebb nem képviselői nincsenek kizárva, nyolc-tíz férfi jön rendszeresen. Először csak elkísérték a párjukat, aztán kíváncsiak lettek, mi történik itt, mitől olyan jókedvű otthon az asszony. Ha valaki végigüli valamelyik programunkat, biztosan nem hagyja ki a következőt sem. Sokan azt hiszik, a klubban kibeszéljük a férfiakat, de ez eszünkbe sem jut. Aki képes levetkőzni a sztereotípiáit, velünk tart. Azzal bátorítom őket: az okos férfiak női klubba járnak!

Szinte kézenfekvő volt, hogy Nők Háza elnevezéssel központot kellene létesíteni, ahol olyan tartalmakra és módszerekre hívják fel az érdeklődők figyelmét, melyekkel a lányok-asszonyok a hétköznapokban egészségesebben, kiegyensúlyozottabban és boldogabban tudnak élni, illetve lehetőség nyílik testi, lelki és szellemi támogatásukra. Merthogy felmérések bizonyítják: az említettek minden esetben pozitívan hatnak a közösséghez tartozók, ez esetben a nők egészségi állapotára. Nemcsak hangzatos, hanem igaz is a szlogenjük: „Ha anya jól van, mindenki jól van!”

Elsőként az országban Hajdúnánáson gazdag tartalommal töltik meg a Nők Háza munkáját. Amint Nagyné Legény Ildikó alpolgármester lapunknak elmondta: a vidéki szellemiség képviselete mellett nagy figyelmet szentelnek a helyi paraszti kultúra hagyományainak, értékeinek – köztük a néptánc, a szalmafonás, a gasztronómia, az ökogazdálkodás – felelevenítésére és megtanítására. Az egészséges életmód tekintetében már van gyakorlatuk, hiszen helyben megtermelt bioélelmi­sze­rekből főznek a városi konyhán, az egyik közkútból pedig Pi-víz folyik.

A klubnapokon rengeteg információhoz, ötlethez jutnak hozzá a résztvevők, de a receptúrákat, tanácsokat csak kevesen építik be az életmódjukba, a háztartási praktikáik közé. Mindazonáltal többen jelezték: ha lenne egy állandó, bentlakásos hely, ahová pár napra elvonulhatnának és a társaikkal együtt közösen megélhetnék, kipróbálhatnák a hallottakat, akkor ezt a lehetőséget kihasználnák.

Kovács Magdi és csapata egy véletlen találkozásnak köszönhetően megismerkedett a hajdúnánási városvezetőkkel, akik fogékonyak voltak az elképzeléseikre, így az ország első Nők Házának szervezése elkezdődhetett. Megállapodást kötöttek, munkatervet alkottak, nemrég már a megnyitót is megtartották. Pár nappal később hasonló központ létesült Hollóházán is. Mindkét helyen figyelembe veszik a helyi sajátosságokat, azokhoz alakítják a kínálatukat.

Ami a folytatást illeti: Szentendréről már jelentkeztek, Kőszegen és Mosonmagyaróváron pedig nemsokára tárgyalnak újabb központok létesítéséről.

– Hollóházán önismereti foglalkozással kezdtünk – meséli Magdi. – Öröm volt látni, hogy akik korábban nem tartották a sorsukat különlegesnek, most kitárulkoztak. Persze akadtak, akik azzal akartak háttérben maradni, hogy az ő életükben nincs semmi érdekes. Aztán egyikükről kiderült, hogy hat gyereke és tizennégy unokája van. A férjével együtt mindig is nagycsaládra vágytak, mivel ők egykék voltak. És sikerült valóra váltaniuk az álmukat. Hát nem csodálatos? Meg is tapsoltuk őket.