Mindkét talentumát hasznosította

Virágot általában a hangjáról ismerik fel az emberek, hiszen számtalan filmben és sorozatban kölcsönzi a külföldi sztároknak. Többek közt Natalia Oreiro is az ő hangján szólal meg magyarul. De nemcsak a mikrofon előtt, hanem a rendezői oldalon is kiválóan működik: a Downton Abbey magyar változatáért 2013-ban elnyerte az év legjobb szinkronrendezője díjat.

– Kislánykoromban két dolog körül forgott az életem. Magnókazettára rögzítettem az általam megálmodott „hangjátékokat”: képzelt szituációkat, történeteket. Szegény barátnőm már nagyon unta, de azért persze közreműködött a kedvemért – mesél a boldog gyermekévekről Virág. – A másik szenvedélyem pedig az illatok gyűjtése volt, mindenkitől elkunyeráltam a kiürült illatszeresflakonokat, üvegeket, szappanos dobozokat. Mindent megszagoltam, szerettem például a vasalt ruhák illatát. Nők között nőttem fel, anyukám és a nagymamám neveltek. Tőlük örököltem az esztétikai érzékemet, ők mindig stílusosan és nőiesen öltöztek, s erre neveltek engem is. Nagyikám ráadásul sütni és főzni is megtanított.

Virág az Operaház Gyermekkórusának Általános Iskolájába járt. Középiskolai tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs–karvezetői szakán végezte. A színészmesterséget Gór Nagy Mária Színitanodájában sajátította el.

– Hamar kiderült, nem riadok meg attól, hogy közönség előtt lépjek fel. Tízévesen álltam először színpadon, s végigszavaltam az iskolás éveket. Végzett színésznőként a Honvéd Kamaraszínház szerződtetett. Sokat dolgoztam, játszottam színpadon és filmekben is. Akkoriban indultak a kereskedelmi televíziók, és a megvásárolt szappanoperákat szinkronizálni kellett, rengeteg szerepet kaptam. Szívesen állok a mikrofon előtt, de a rendezői fülkében is elememben érzem magam.

A szinkronizáláshoz a magyar nyelv tökéletes ismerete és használata mellett fontos készség a ritmusérzék, a pontosság és az alázat, hiszen egy másik színész alakítását kell segíteni a hangoddal. A szinkronrendező kicsit karmester, kicsit pszichológus: mindent át kell látnia, mindenkivel együttműködnie a siker érdekében.

Az illatok iránti szeretet persze nem múlt el a gyerekkorral, de egy „véletlen” – ugye, tudjuk, nincsenek véletlenek – hozta, hogy Virág átlendüljön azon, hogy szakértőként segítsen másoknak illatot választani, és rálépjen az útra, amelynek a végén a parfümőroklevél áll, melynek birtokában már hivatalosan is készíthet saját illatokat.

– Öt évvel ezelőtt elmentem egy workshopra, amit a brazil származású, Párizsban élő parfümőr, Daniel Pescio tartott a rózsaillatról. Amikor másodszor találkoztunk, összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem, mit gondol, érdemes-e nekem ezzel foglalkozni. Tanítványává fogadott, és elkezdődött öt év kemény – ám élvezetes – tanulás. Nemrégiben vehettem át az oklevelemet.

Virággal a Blonard Stúdió különleges eseményén találkoztam először: a Pintér Galériában Szőke Péter Jakabbal olyan tárlatvezetést tartottak, ahol a festő tíz festményéhez kiválasztott illat bemutatásával fokozták a befogadás élményét. Itt szagolhattam meg első két saját parfümjét – az „Iluskát” és a sejtelmes „Második éjszaka” elnevezésűt –, s már akkor izgatott, hogyan születnek az illatok.

– Bárhol létrejöhet a koncepció: a zuhany alatt, vagy autóban ülve, vezetés közben. Először ugyanis a szándék születik meg, hogy milyen érzést szeretnék az illattal kiváltani. Aztán jön a munka: tesztelések sorozata, az összetevők változtatása, míg olyan nem lesz az illat, amilyennek képzelem. Ha elkészül egy illat, először magamon próbálom ki, majd édesanyám és a barátnőm teszteli, hiszen minden bőrön másképp viselkedik.

Mivel nagyon jól sikerült az „illatos” tárlatvezetés, szeretném az illatokat több dologgal társítva bemutatni, például borral, csokoládéval. Részt vettem egy olyan vacsoraesten, ahol minden fogáshoz más-más illatot társítottak – mondhatom, frenetikus volt az összérzéki élmény.