Sebész lesz a cukrászból

A 18 éves nyíregyházi Jepur Kende az idén érettségizett egy emelt szintű biológiaosztály tanulójaként. Ha minden jól megy, jövőre kezd a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán, gyermekkori vágya, hogy orvos legyen. Szintén akkortól hobbija a sütés is, szemmel láthatóan nem akármilyen tehetség benne.

A pályaválasztásban nagy hatással volt rá az édesanyja, aki majd’ három évtizeden keresztül szülésznőként dolgozott, valamint orvos keresztapja. A mai napig látja mindkettőjükben a szakmájuk iránti szeretetet és odaadást, elsősorban ez inspirálta arra, hogy ő is a gyógyító hivatást válassza.

– Ezeken kívül talán a legnyomósabb érv, hogy az egyik közeli barátunk lánya kiskorában eléggé beteges volt. Akkor megígértem neki, hogy ha felnövök, orvos leszek, s mindenképpen meggyógyítom – mondja mosolyogva Kende, miközben leszitálja a mandulalisztet és a porcukrot a macaron elkészítéséhez. – Azóta persze már hála istennek megtalálták a probléma forrását, a kislány egészséges, mi pedig nagyon jó kapcsolatot ápolunk.

Kende már kisgyerekként is sokat sertepertélt a konyhában, érdeklődve figyelte a nagymamáját, ahogyan süt, és a szüleit, akik mindenféle finomságokat főztek. Amikor nagyobb lett, besegített nekik.

– Most is előttem van a kép, amikor a nagymamámmal dagasztottuk a sajtos pogácsát vagy kenegettük a karácsonyi szilvalekváros hájas tésztáját. Azóta már természetesen önállóan készítek mindent. Imádok különleges tortákat, tésztaételeket és nem mindennapi reggeliket sütni-főzni.

A Konyhafőnök juniorba 9 évesen jelentkezett. A megméretésre harcsapaprikást készített sütőben sült túrós csuszával, házi füstölt szalonnacsíkokkal. A szülei – akik immár négy éve egy éttermet vezetnek –, ahogyan minden másban, ebben is teljes erőbedobással támogatták és tanították. Bár a műsorba nem került be, viszont felébredt benne a bizonyítási vágy, hogy megmutassa, mire képes.

– Sushit nagyon szeretek csinálni, mert mindig sikerül valami újat belecsempésznem – magyarázza, majd mikor a türkiz ételfestéket gondosan elkeverte, habzsákba tölti a tésztát. – Szívesen használok fel hozzá garnélarákot, füstölt lazacot vagy akár libamájat is. Ami a süteményeket illeti, bármit elkészítek, kezdve a modern desszertektől a nagyi házi sütijéig. Karácsonykor több száz mézeskalács-figurát és hókiflit gyártok. Az elmúlt időszakban sütöttem Rákóczi-túrós tortát, málnamousse-tortát tükörglazúrral, és szivárványtortát is, melynek a külseje unikornist áb­rázolt.

– Amivel az utóbbi időben nagyon sokat foglalkoztam, az a macaron. Bár egyszerű desszertnek tűnik, mégis precizitást és nagy odafigyelést igényel. Nem mindegy, milyen alapanyagokkal dolgozunk, de az sem, hogy hány percig sül a tészta. Persze az elején nekem is megbarnult a teteje, de mára kitapasztaltam, hogy 13 perc a sütési ideje, és akkor, mint ennél az adagnál is, az élénk türkiz szín szépen megmarad.

Kende véleménye szerint a főzésnél és a sütésnél is két fontos kritérium van, melyek, ha hiányoznak, nem lesz elfogadható a végeredmény. Az egyik a jó minőségű hozzávaló, ami nem mindig feltétlenül könnyen beszerezhető, a másik pedig, hogy szívvel-lélekkel készüljön az ételt, ugyanis ez rengeteget javít az ízeken.

Hol lehet leginkább tanulni és inspirálódni, ha főzni szeretnénk? Kende szerint vannak ugyan műsorok, amelyeket szívesen megnéz, de a legtöbb mai főzős program nem a tanulásról-tanításról, hanem sokkal inkább a show-ról szól.

– A legtöbb tudást a főzés és sütés terén személyes tapasztalatok útján szereztem. A szüleimmel bejárjuk az ország éttermeit, cukrászdáit egy-egy gasztrotúra során, ahol jobbnál jobb szakemberekkel, segítőkész cukrászokkal és szakácsokkal találkozunk. Sopron leghíresebb cukrászdájában rengeteget tanultam csupán egyetlen beszélgetés alkalmával.

Kende azt tervezi, hogy majd idegsebészként egy ideig Ausztriában vagy Svájcban helyezkedik el, ám hobbinak mindenképpen megmarad a sütés.

– A két szakma – bármilyen meglepő – valamelyest összefügg. A sebészetnél és a cukrászatnál is fontos az aprólékos mozgásmintázat, mindkét mesterségben nagy szerepet játszik a koncentráció és a kézügyesség. Óriási előnynek tartom – és ezt a szüleimnek köszönhetem –, hogy ha majd a jövőben ételt kell a családom elé tennem, nem fogok kétségbeesni, miképpen oldjam meg, egyszerűen összedobok valamit. Ami pedig a továbbia­kat illeti, lehetséges, hogy orvosként nyitok egy cukrászdát, ki tudja? Ez már a jövő zenéje.