Tanultak és szülnének

– A „Fiatal, diplomás, nő és gyermeket akar” című kutatásuk a 15 és 29 év közötti korosztályt vizsgálta. Manapság egy 15 éves még gyerek, számosan még a húszas éveik végén sem kezdik meg a felnőttéletüket. Mennyire szűk, illetve tág ez a korhatárbeli besorolás?

– Adataink egy reprezentatív, húsz évre kiterjedő ifjúságkutatásból származnak. Négyévente végeztünk adatfelvételt, az utolsót 2020-ban. Tizenkétezer fiatalt kérdeztünk meg a Kárpát-medencén belül, de nemcsak a nagy elemszámú minta teszi különlegessé ezt a kutatást, hanem a vizsgált széles témakör is: a gyermekvállalástól kezdve a médiafogyasztási szokásokon át a fiatalokat érintő szinte minden kérdésre kiterjedően. Hogy melyik korosztályt tekintjük ifjúságnak, arról szakmai vita zajlik. Klasszikusan a 15–29 életév közöttieket soroljuk ebbe a kategóriába.

A vita abból fakad, hogy az utóbbi néhány évtizedben kissé felborultak azok a korábbi egyszerű életszakaszok, miszerint van gyermekkor, ifjúkor, felnőttkor és időskor. Elméletileg az ifjúság életszakaszában kellene megtörténniük az olyan életeseményeknek, mint a legmagasabb iskolai végzettség megszerzése, a saját egzisztencia megteremtése, a családalapítás. Ezek a mérföldkövek azonban már jórészt kikerültek a 30. életév alatti szakaszból, a kutatási módszerek pedig helyenként beragadtak. A hosszú távú kutatási programban azonban nem szerencsés változtatni az életkori határokon, már csak az összehasonlíthatóság miatt sem.

– Mennyire gondolkodik másként a világról, a saját jövőjéről ma egy 20 év alatti fiatal, mint aki tíz-tizenöt évvel ezelőtt volt tinédzser?

– Ha tíz év alatt nem is, de az biztos, hogy egy 20-30-40 éves időhorizonton már jelentős különbségek láthatók. Fontos határvonal a rendszerváltozás, mert azzal nálunk is teret kapott a nyugati kultúra, megjelentek a globális fogyasztási szokások, s ezzel az életfelfogásunk, az életvitelünk is megváltozott. Mások a társadalmi elvárások az egyénekkel szemben, és a lehetőségek is mások. Ma nemigen lepődünk meg azon, ha valaki 35 évesen még nem döntötte el, mit akar kezdeni az életével, míg ha néhány évtizeddel ezelőtt ezt 20 évesen nem tudta, az komoly problémának számított.

– A kutatásból az is kiderült, hogy a fiatalok döntően házasságban képzelik el az életüket, és többségük két gyermeket szeretne. Ehhez a Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint a 18–34 éves magyarok 62 százaléka még a szüleivel élt 2019-ben. Sok az egyedülálló fiatal, úgy tűnik, hogy párt találni sem egyszerű manapság…

– Az általunk vizsgált 20 éves időtartamban folyamatosan növekszik az egyedülálló fiatalok aránya. Míg 2000-ben ez 70 százalék alatt volt, most már nagyjából a háromnegyedük mondja, hogy nőtlen vagy hajadon. Nehéz kapcsolódni, párt találni. Mi ennek az oka? Könnyű lenne a pandémiára mutogatni, mert 2020 végén arra a kérdésre, hogy „jelenleg mi a fiatalok legnagyobb problémája”, a klasszikus nehézségek mellett, mint például a pénztelenség, megjelent a baráti kapcsolatok, közösségek hiánya is.

Márpedig a párválasztásban leginkább a minket körülvevő baráti, közösségi kapcsolatokra támaszkodunk. Igaz, már léteznek olyan eszközök, mobilalkalmazások, melyek segítségével óriási a merítési lehetőség, a fiatalok válogathatnak a potenciális partnerek között. Azonban a sok alternatíva bonyolítja is a választást, hiszen mindig adódhat jobb vagy szebb, mindig jöhet olyan, aki ideálisabb partner lehet. Ez pedig megnehezíti, hogy megtaláljuk azt az egyet, aki mellett végül letesszük a voksunkat. Így e sorsfordító döntések időben kitolódnak.

– Elmondhatjuk tehát, hogy sok mai fiatal fél a döntéshozataltól, a felelősségvállalástól?

– Nem annyira félnek, mint inkább elodázzák, kivárnak. Lehet ez persze racionális stratégia. Az utóbbi időkben fokozódott a bizonytalanság világunkban, társadalmunkban. Márpedig egy bizonytalan helyzetben logikus, ha azt mondjuk, várunk kicsit, hogy tisztuljon a kép, lássuk, merre van az előre. Ugyanakkor ne szépítsük: a fiatalok egy része kényszerűségből vagy kényelemből ragad benn a családi fészekben, élvezve a „mamahotel” és a „papabank” nyújtotta előnyöket.

Gyermekpárti fiatalok

Habár a 15–29 éves fiatalok túlnyomó többsége gyermektelen, 83 százalékuk inkább vagy nagyon fontosnak tartja, hogy legyenek gyermekei. Mindössze 3 százalék nem tud ebben a kérdésben egyértelműen állást foglalni. A nemek szerint jelentős különbség mutatkozik: míg a lányok-nők fele nagyon fontosnak tartja, hogy gyermeket vállaljon, addig a fiúk-férfiak esetében ez mindössze egyharmados arányt tesz ki. Ha iskolai végzettség szerint vizsgálódunk, megállapíthatjuk, hogy a leghatározottabb gyermekpárti véleménnyel a diplomások jellemezhetők: 52 százalékuk nagyon fontosnak tartja a gyermekvállalást, míg ez az arány érettségi alatt nem éri el a 40 százalékot. Nincs olyan csoport, amely a diplomás nőknél (61 százalék) fontosabbnak tartaná, hogy gyermekei szülessenek. (Forrás: Ifjúságkutató Intézet)

– A hazai fiatalok egészen kis részének van csak gyermeke. Ennek egyik leggyakoribb lehetséges oka az oktatási rendszerben eltöltött idő kitolódása, amellyel kapcsolatban az utóbbi napokban komoly vitát váltott ki az a sokak által félremagyarázott gondolat, miszerint „a nők jelentős felülreprezentáltsága a felsőoktatásban demográfiai problémát is okoz”. Sokan ezt úgy fordították le, hogy a kormány vissza akarja őket zavarni a fakanálhoz. Ezzel szemben az önök tanulmánya szerint a legtöbb utódot a diplomás nők tervezik: átlagosan 2,1 gyermeket szeretnének.

– A családalapítás fontossága az iskolai végzettséggel együtt növekszik. A diplomások számára a legfontosabb, hogy gyermekeik szülessenek, s közülük is kiemelkednek a nők. Ám tudjuk azt is, hogy az iskolai végzettség erősen összefügg az életkorral. Abban persze van igazság, hogy az oktatással töltött idő a megszületett gyermekek számát tekintve inkább negatív, mint pozitív hatású. Ez egyszerűen a biológiai tényezőkből fakad. Mert hiába szeretne egy pár nagycsaládot, ha a nő a harmincas éveinek közepén ad életet az első gyermekének.

– A nukleáris család a XX. század szülötte, előtte kiterjedt családokban éltek az emberek, többnyire egy háztartásban, ami megkönnyítette a gyermekvállalási döntések meghozatalát is.

– A család nyújtotta támaszra valóban nagy szükség van, de amikor a gyermekvállalásról kérdezzük a fiatalokat, zömmel nem erre koncentrálnak. Viszont amikor kü­szö­bön­ áll a családalapítás, fontossá válik a família segítsége. Nem véletlen, hogy akik külföldön vállaltak munkát, s ott ismerték meg a partnerüket – vagy már együtt mentek ki –, hazatérnek, ha a gyermekvállalásra kerül sor. És nemcsak azért, mert a magyar védőnői szolgálat és terhesgondozás egyedülálló, hanem mert itthon van a támogató közeg.

– Vajon mennyire derűlátóak a fiatalok, mitől szoronganak, és mindez mennyire befolyásolja a terveiket?

– Sokkal többen vannak, akik bizakodva tekintenek a jövőbe, mint akik félnek tőle. A kutatás adatfelvétele 2020 őszén és telén volt, benne jártunk a pandémia második hullámában. A jövőhöz kapcsolódó félelmek között elsőként egy potenciális új járványt, másrészt a klímaváltozást említették. Ezeket követte a lehetséges rossz kormányzástól, illetve egy következő gazdasági válságtól való félelem, s csak jóval ezután említették a háború kockázatát. Biztos vagyok benne, ha most kérdeznénk meg, a háború sokkal inkább foglalkoztatná az ifjú korosztályt.