Meghallgat, társalog, inspirál és elkísér

Nagy bátorságról tanúskodik, hogy Sipos Ágota éppen 2020-ban vágott neki egy ismeretlen, vadonatúj útnak, amikor a koronavírus-járvány miatt a világ a feje tetejére állt, és az emberek többsége a biztonságra törekedett. Pénzügyi főiskolai végzettségével harminc évet a számok világában dolgozott, ráadásul egyetlen cégnél írt le szép kar­rierívet. Sokáig bármennyire színesnek találta is a munkáját, egyre inkább azt vette észre magán, hogy az már nem okoz örömet, s valami új lendület után sóvárgott. A szakirodalom életközepi válságnak is nevezi ezt a jelenséget, amikor a kiüresedés ellen új célokat, feladatokat, örömforrásokat keresünk. Felmondott a munkahelyén. Közös megegyezésük alapján Ágotának kilenc hónapnyi ideje maradt kitalálni, azután hogyan tovább.

– Amikor a pandémia bezárt bennünket, én is a négy fal közé szorultam. Ekkor már jó pár éve elváltam, nem született gyermekem, a szüleim nem éltek, párkapcsolatom sem volt – a totális egyedüllét állapotában teltek a napjaim. Elkezdtem tudatosabban arra figyelni, mi zajlik bennem, ki is vagyok én, mire vágyom? Mindig nagyon szerettem emberekkel beszélgetni, ismerősökkel, munkatársakkal vagy ismeretlenekkel, akár utazás közben a vonaton; könnyen ráhangolódom másokra, ezáltal hamar megnyílnak előttem. Körülbelül húsz éve haladok az önismeret útján, elkezdtem ezzel komolyabban foglalkozni könyvek, tanfolyamok segítségével. Ugyanis azt tapasztaltam magamon, hogy a válsághelyzetek mindig rossz irányba billentettek ki, miként a bajok sok-sok embert szintén az önostorozás felé terelnek: nem vagyok elég jó másoknak és magamnak. A jó kapcsolatteremtő képességem, valamint az önbizalom erősítésének, a belső stabilitás átadásának vágya mind valamifajta segítő foglalkozás felé terelt. Valahogy így jött az ötlet, hogy szívesen lennék modern kori társalkodónő.

A régi korokban alapvetően az arisztokraták alkalmaztak társalkodónőt, azaz egy művelt, intelligens, széles látókörű fiatal nőt, aki lekötötte a család nő tagjai­nak figyelmét, beszélgetett velük, elkísérte őket a programokra, felolvasott nekik. Napjainkban is nagy szükség lenne a társalkodónő szolgálataira, igaz, más okból.

– Sokan nem tudnak kivel beszélgetni, megvitatni az őket foglalkoztató dolgokat, szívesen elmennének sétálni, színházba vagy kiállításra, de nincs kivel, egyedül pedig nem akarnak kimozdulni. Ha valaki ebbe az állapotba beleragad, az hosszú távon elmagányosodáshoz, szellemi-fizikai leépüléshez, akár korai halálhoz is vezethet.

Nem számít a kor és a nem: egy huszonéves egyetemista, egy negyvenes üzletember, egy nyugdíjas hölgy ugyanúgy magányosnak érezheti magát, még családi környezetben is, ha senki nem kíváncsi vagy nem figyel a gondolataira, érzelmei­re. A modern kori társalkodónő elkísér céges vacsorára, ruhavásárláskor tanácsot ad, akár online, angolul is meghallgat a világ másik felén. Van, akinek „csupán” az értő csend hiányzik az életéből, míg másnak a valódi, értelmes-szellemes társalgás. Van, aki „csak” megértést akar, és van, aki egy másik ember véleményére, más nézőpontra is kíváncsi.

– A tested beszél hozzád, csak vedd észre – ez az egyik mottóm. A pandémia alatt megtanultam egy bioenergetikai kezelési és egy illóolajos, lazító-simogató masszázstechnikát is, amiket aztán „ágotássá” alakítottam. Alapvetően ezek is az öngyógyításról szólnak, ugyanis a masszázs hozzásegíti a nehezen megnyíló embereket ahhoz, hogy a lélek is könnyebben felszabaduljon. Közben nem beszélgetünk, de a végén mindketten megosztjuk a tapasztalatainkat, felszínre törhetnek az emlékképek, elfojtott érzelmek, gondolatok.

Gyakran kerülnek szóba gyermekkorból hozott rossz családi mintázatok, szexuális problémák, munkahelyi, egészségügyi, párkapcsolati válsághelyzetek. A legnagyobb kihívás számomra annak a szemléletmódnak az átadása, hogy bár minden nehézség, fájdalom, szomorúság megköveteli a maga gyászfolyamatát, de mögötte egészen biztosan ott rejlik valami érték, energia, változás. Egy modern kori társalkodónő abban is segíthet – talán éppen a saját élettörténete által –, hogy a hozzá forduló megtalálja a saját megoldókulcsát.