Az élet erősebb a halálnál

– „Nagypéntek nélkül nincs húsvét” – fogalmazott püspök úr 2017-ben még miniszterként, amikor nagy többséggel megszavazta az Országgyűlés, hogy nagypéntek munkaszüneti nap legyen. Miért ennyire fontos ez a nap?

– Már a 2000-es évek elején is próbáltam támogatást szerezni annak az ügynek, hogy nagypénteket tegye munkaszüneti nappá a kormányzat. Valóságos ünneppé azonban a lelki közösségek – ilyen lehet egy család is – tudják tenni ezt a napot. Ma a világ azt akarja, hogy az embernek csak az élvezet, a jó hangulat, a komfort számítson, és ki akarják iktatni az életünkből mindazt, ami ezeknek az ellentéte. Eszerint a sikernek és a boldogságnak az a záloga, hogy ügyesen kerüljük el a szenvedést. Márpedig a szenvedés hozzátartozik az ember életéhez, nélküle az élet és a megváltás igazi értelmét nem tudjuk felfogni. A feltámadás lényegét tehát csak az tudja megérteni, aki tudja, hogy a halál és a szenvedés kikerülhetetlen az életünkben. Ha nagypénteken csak néhány ember is elgondolkozik azon, hogy mi történt Jézus Krisztussal, akkor már volt értelme munkaszüneti nappá tenni.

– Vannak külföldi példák is?

– A reformáció 500. évfordulóján hoztuk meg a törvényt nagypéntekről. Ez nem véletlen, mert a protestáns egyházak számára különösen is fontos ez a nap. A protestáns országokban szinte mindenütt, de sok katolikus országban is munkaszüneti nap nagypéntek.

– Mint hat éve mondta az akkori döntésről, „fokozatosan derül majd ki a jelentősége”. Már látható, hogy nagypéntek ünneppé, emléknappá válik, vagy még egyelőre csupán munkaszüneti napnak tekintik az emberek?

– Biztosan akadnak olyanok, akik számára sosem lesz emléknap nagypéntek. De azt is látom, hogy már egyre többen tudatosan mennek templomba ezen a napon. Sok lelki közösség ad ilyenkor különleges meghívást a tagjainak, ami segíthet a nagypénteki üzenet megértésében. Nálunk idén a Hold utcai templomban sötétedés után a Kossuth-díjas Kelemen Barnabás és Kokas Katalin zenésztársaikkal Liszt Ferenc Via Crucisát adják majd elő. Akik lelki módon élik életüket, azok számára szerintem fontosabb lett a nagypéntek, mint korábban volt. Kultúráért felelős miniszterként annak idején még mozgalmat is indítottam azért, hogy a kulturális intézmények gondolják végig, miként tudnák nagypéntek üzenetét a kulturális kínálatban megjeleníteni. Nagy élményt jelentettek az akkori kezdeményezések. A Müpában például Bach János-passióját adta elő egy német kórus és zenekar. Közösségben élhettük át, hogy a halál csöndjében az életről gondolkodjunk.

– Püspök úr tavaly húsvéti videójában a feltámadás örömüzenetére hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé. Hogyan értsük ezt?

– A keresztény tanítás lényegéből következik, hogy az emberi életnek három része van. Egyrészt Istennél kezdődik, mert még meg sem születtem, amikor az ő gondolatában már léteztem. Másrészt mint egy „köztes” állomáson töltjük földi létünket, ahogy a zsoltáros mondja, ezt a hetven vagy nyolcvan esztendőt. Harmadrészt ezt követi majd az új élet, miként a hitvallásban is szerepel, a test feltámadása, az ember személyiségének kiteljesedése. A biológiai halál utáni feltámadásban nyer jelentőséget az, hogyan éltünk a földi létben. Bár vannak olyan természettudományos megközelítések is, amelyek szerint a halál utáni lét nem fantazmagória, mi a hitünk szerint mondjuk: az Istentől induló élet az általa elrendelt állapotban bontakozik ki, majd nem semmisül meg a halálban, hanem a személyiség lényege átmegy a halál utáni más minőségű életbe. Ez a feltámadás lényege, és az említett hármasság együtt látásából fakad a húsvéti öröm.

– „Boldog feltámadást!” – szokta kívánni püspök úr húsvét ünnepén. Többet jelent ez, mintha „Boldog húsvétot!” mondana?

– Mindenképpen. De ezzel nem azt akarom mondani, hogy majd a halálod után legyen boldog feltámadásod, mert a köszöntés a jelenre vonatkozik. Az örömhír már itt és most tegyen téged boldoggá. Mivel az életé az utolsó szó, így az élet erői – még ha sokszor nem is így látszik – erősebbek, mint a halál erői. Isten arra akar veled szerződni, hogy újra és újra támadj föl a boldog életre, ne aludd a tanácstalan, kétségbeesett, irányvesztett emberek halálos álmát! Ez a kívánság tehát nemcsak az ünnepre vonatkozik, hanem az életvezetésünkre is, hogy legyen benne az az életöröm, amely a feltámadásból következik.

– Miként érdemes a nagyheti eseményekre tekintenünk?

– Mindennek rendelt ideje van. Virágvasárnap gondoljunk arra, hogy Isten az életünk ura, Jézus a király, a messiás. Nagycsütörtökön átélhetjük a mély intimitást: egy asztalnál ül Jézussal együtt 13 ember, és azon gondolkodnak, hogy van köztük egy áruló. Micsoda mérce ez nekünk! Gondoljuk végig mi is az életünket, hogy hol van benne árulás, és kikkel osztjuk meg az asztalunkat, az életünket! Nagypénteken mélyüljünk el abban, hogyan lesz a szenvedésből megváltás. A nagyszombat csöndjében pedig már bízhatunk abban, hogy a halálból élet lesz.

– Püspök úr hogyan készül az ünnepre?

– A református közösségem lelki vezetőjeként jó helyzetben vagyok, mert nagyböjtben mindennap meghívjuk a gyülekezeti tagjainkat a templomba, hogy egyre közelebb kerülhessünk a feltámadás titkához, a hitünk igazságához. Úgy tudunk ehhez az igazsághoz eljutni, hogy végigmegyünk a felkészülés útján. A nagyböjtben igyekszem a saját magam által választott lemondásokkal a lényegre koncentrálni.

– Miről kell lemondanunk nagyböjtben?

– Először végiggondoljuk, vannak-e olyan fölösleges dolgok az életünkben, amelyek úgy lefoglalnak minket, hogy a lényegre nem jut időnk és figyelmünk. Le lehet mondani az édességről, az alkoholról, a húsról is ilyenkor, de az sokkal fontosabb, hogy a fölösleges dolgokat engedjük el. És föl kell tennünk azt a kérdést, hogy mi lesz helyette. Például – esténként nem a meccsnézést választom, hanem – rászánom az időt a bibliaolvasásra, és elmélyültebben gondolkozom a Szentírás sorain.

– A Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai az orosz–ukrán háborúban és a törökországi földrengésben is segítették az elesetteket, bizonyították számukra, hogy az élet erősebb a halálnál.

– A fizikai segítségen túl nagyon fontos a személyes figyelem, hogy éreztetik, van mellettük még egy ember. Az adomány mellett tehát megjelenik az emberi vigasztalás. Kárpátalján a magyarok segítik azokat, akik Kelet-Ukrajnából menekülnek oda. Olyan magyarok segítenek tehát, akiket korábban az állami propaganda mindenféle vádakkal illetett. Az elmúlt hónapokban háromszor jártam Kárpátalján, és megható volt látni a magyar családok önzetlenségét. Az ukrán nemzetiségűek menekülnek Ukrajnából, a magyarok pedig maradnak, és segítik őket – az ukránok így magyarországi és ukrajnai oldalon is magyaroktól, közöttük református keresztényektől kapnak támogatást.

– Jézus feltámadása után így köszöntötte a tanítványokat: „Békesség néktek!” Mit üzen nekünk ez a köszöntés az idei húsvétkor?

– A reálpolitika és a keresztény parancs is azt mondja, hogy egy háborúban az azonnali fegyverszünet életeket menthet, és tárgyalóasztalnál kell rendezni a konfliktusokat. A ke­­resztény ember ehhez azt is hozzá tudja tenni, hogy a nemzetek közötti béke is az egyes ember életéből indul. Mindenkinek tisztáznia kell magában, hogy mit is jelent békében élni magammal, az Úristennel, a felebarátommal, és ebből nőhet ki a nemzetek közötti békesség is.

– „Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek” – szóltak Jézus feltámadása után az angyalok az asszonyokhoz. Milyen biztatást jelent ez a mondat számunkra manapság, amikor háborúról, földrengésről, szélsőséges időjárási eseményekről szólnak a hírek?

– Kopp Mária és Skrabski Árpád, két ko­rán elment nagyszerű tudós kutatásaiban bizonyította, amit mi tapasztalatunkból tudunk, hogy azok az emberek, akikben erős az istenhit, általában nagyobb boldogsággal és elégedettséggel, egészségesebben élik az életüket, sőt tovább élnek. Ha a napi fenyegetettségek közepette elhiszem azt, hogy Isten kezében van az életem, és nem tud velem olyan történni, amit ő ne akarna, akkor erősebben maradok benne abban, amibe mások belepusztulnak. Másként megfogalmazva: ha azzal a bizalommal élek, hogy az isteni gondviselés megtart engem, akkor ebből olyan erők szabadulnak fel bennem, amelyeknek köszönhetőn nem adom fel, hanem tovább tudok élni, és megtapasztalom Isten szeretetének jeleit nemcsak a nehéz időkben, hanem akkor is, amikor jól alakul az életem.