A teljes élethez nekik mikrofon kell

A fővárosi Dr. Török Béla Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények Általános Iskolájában tanuló hallássérült gyerekek ugyanúgy szeretnék megtartani az ünnepeket, ahogyan ép hallású társaik. A színpadon állva, ünneplőruhában, ragyogó szemmel. Ők is megtanulják a szövegüket, és minden igyekezetüket beleadják, hogy hibátlanul, szépen ejtsék a szavakat.

A nézőtéren ülő, szintén hallássérült társaik pedig tudni és érteni akarják, hogy mi hangzik el. Le nem veszik a szemüket a színpadról. Ha nem figyelnek, kimaradhat egy szó, egy fontos gondolat. De ez mikrofon nélkül nem megy.

A jótékonysági akció augusztus végén kezdődött, és mindössze hat hete van az alapítványnak arra, hogy összegyűjtse a szükséges összeget. Az ügy egyik adománygyűjtő követe Csuja Fanni, aki az említett intézményben tanít és mindig boldogan áll a jó kezdeményezések mellé. Már általános iskolásként a rendezvényeken elsősegélynyújtóként önkénteskedett.

– Érettségi után a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkeztem, de nem vettek fel. Elvégeztem a Nemzeti Színház színiakadémiáját, és ezután elég hamar családom lett. A nagyfiam óvónője, aki az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karára járt, mindig óriási élvezettel mesélt a tanulmányairól, az érintett gyerekekről. Egyre jobban vonzott ez a világ, felvételiztem, és sikerült.

A férjem, Telekes Péter éppen azokban az években játszott egy siket férfit a Pesti Színházban a Billy világa című darabban. Az élménybeszámolói és a hallássérültekkel, valamint a siketekkel történt találkozások tereltek a szurdopedagógia irányába, azaz a hallássérültek pedagógiája és logopédia szakirányra. A diploma megszerzése után kerültem az említett iskolába, ahol a gyakorlataim nagy részét is töltöttem.

Az ország minden részéről érkeznek hozzánk gyerekek, sok közöttük a hátrányos helyzetű diák. A hallássérülésen túl sokak tanulmányait társuló zavarok is nehezítik: ADHD, autizmus spektrum zavar, diszfázia stb. Tanulóinknak sokféle és sokrétű fejlesztésre van szükségük.

Alapítványunk segíti őket, támogatja az osztálykirándulásukat, a táboroztatásukat, de az sem ritka, hogy vonatjegyet veszünk, hogy a gyerkőc hazautazhasson a szüleihez. Fejlesztő eszközöket vásárolunk, igyekszünk a környezetet az ő igényeikhez szabni – meséli a háromgyermekes pedagógus.

Lovasnap a gyerekekért

Október 4-én nagyobb akcióval készül a csapat a ceglédi Regehű Lovastanyán, ahol Fanni édesapja, Csuja Imre Jászai Mari-díjas színész részvételével élményekben bővelkedő lovas­napot tartanak a nagyothalló gyerekekért. Lesz íjászat, bográcsozás, lovaskocsikázás és lovaglás, a belépőjegyek ára a Nagyothalló Gyerekekért Alapítvány számlájára megy. Aki személyesen nem tud részt venni a rendezvényen, támogatójegyet is vásárolhat.

A mikroportokra a négy követnek fejenként 250 ezer forint támogatást kell összegyűjtenie, Fanni eddig 33 ezer forintnál tart.

– Bizakodó vagyok, mert szerintem segítőkészségben nincs hiány – mondja. Egyszer már gyűjtöttek sószobára a nagyothalló gyerekeknek, a szükséges összeg az adományokból össze is jött.

– Azért választottam ezt a szakmát, mert hiszek abban, hogy a fogyatékkal élőknek is joguk van teljes életet élni. A kollégáimmal mindent megteszünk, hogy ez így legyen.

Nagyothallók és siketek

A hallássérültek megjelölés gyűjtőfogalom, amelybe beletartoznak az enyhe (20–40 decibel), a közepes (40–60 dB), a nagy (60–75 dB) és a súlyos (75–95 dB hallásvesztés) fokú nagyothallók, valamint a siketek. A hallássérültek többsége rendelkezik hallókészülékkel, a beszédet megértik, egy részét hallják.

Viszont a siketek csak a legmélyebb hangokat és a vibrációt érzékelik, a beszédet egyáltalán nem.

Magyarországon a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének adatai szerint körülbelül 60 ezer siket ember él. A siketség 50 százalékban öröklött rendellenesség. A fennmaradó 50 százalékban a halláskárosodás szerzett, vagyis betegségnek, balesetnek, gyógyszer mellékhatásának tudható be.