Akar ön királylány lenni?

A mai Hamupipőkék is arról álmodnak, hogy akad egy nap, egy éjszaka, amikor hercegnői díszben tündökölhetnek. Az esküvők idei szezonjának már a derekán járunk, ám aki jövőre tervezi a nagy napot, jó, ha már most nekilát – legalább a takarékoskodásnak. Manapság egy nem túl puccos esküvő is milliókba kerül, a jobb helyekért mégis tülekednek…

Család-otthonPalágyi Edit2011. 08. 28. vasárnap2011. 08. 28.
Akar ön királylány lenni?

A nagy nap minden percének tökéletesnek kell lennie, és ez hónapokig tartó szaladgálást, utánajárást követel. Sokszor a fiatalok nagy sebbel-lobbal maguk látnak neki a szervezésnek, aztán egy héttel az esküvő előtt rádöbbenek, hogy képtelenek uralni az eseményeket.

– Egyszer egy pár azzal fordult hozzám, hogy holnapra kellene lakodalmi dekoráció. Megoldottuk, de nem ez az ideális – mondja Berecz Adrienn egri esküvőszervező. A mai házasulandók többsége elfoglalt harmincas, s mivel nincs elég idejük, profira bízzák a dolgot. Az a biztos, ha legalább egy fél évvel korábban „lerakják az alapokat”, lefoglalják a zenekart és a helyszínt, az esküvő napjára pedig részletes forgatókönyv készül.

Ez bizony nem spórolós műfaj: egy kisebb, 40-50 vendéget számláló esküvő-lakodalom is belekerül másfél millió forintba, a népes, kétszáz vendéget számláló mulatság pedig ötmilliót is elvihet. Az örömteli esemény bevétellel is kecsegtet: ma már nem neveletlenség, ha a fiatalok pénzt kérnek nászajándékba. Bár az is megesett, hogy a menyasszonytáncot nem tízezresekért, hanem kaparós sorsjegyekért járta a menyecske.

– Ezt az alkalmat mindenki egyszerinek tervezi. Aki királylányos ruhát álmodott meg magának, nem szívesen adja alább – erősíti meg egy egri esküvői ruhaszalon vezetője. Hevesiné Bodor Brigitta szerint itt is diktál a divat, így a közelmúltban egy amszterdami bemutatón vette szemügyre, milyen újdonságokkal lepnek meg a világmárkák idei modelljei. Az ekrü szín továbbra is hódít, s meglepő módon lassan teret hódítanak a fekete motívumok és kiegészítők. A ruhák egyre légiesebbek, a szoknyák újabban a csípőre simulnak. Ám aki nem épp nádszálkarcsú, inkább egy hagyományos fazon mellett döntsön.

A legkapósabb ruhakölteményeket 6–12 hónappal hamarabb szokás lefoglalni. Az illúziókat nem adják ingyen: egy ruha kölcsönzéséért vidéken is legalább százezer forintot kell leszurkolni, de inkább 150 ezer forintba kerül, hogy az ara alig egy hétig birtokolhassa álmai viseletét. Aki a fővárosban mondja ki a boldogító igent, akár ennek a duplájára is számíthat.

 

Akad olyan belevaló leányzó, aki fütyül a módira, és az egyénisége szerint választ. Egy motorosbulival végződő esküvőre például olyan „dögös” darabot öltött magára a menyasszony, ami hátul a földet söpörte, elöl viszont merész minit villantott. Egyre gyakoribb, hogy a fiatal pár fura helyszíneken – buszmegállóban, romos gyártelepen, szőlőtábla közepén – fotóztatja magát. A lepukkant háttérhez rendszerint egy merész – de szigorúan méregdrága – viselet dukál.

– Olyan ünnepeink vannak, amilyeneket teremtünk magunknak – magyarázza Almássy Zsóka énekművész, aki nemrégiben ment férjhez másodszor. A második esküvőnek is meg kell adni a módját, de némi lazaság már belefér a dologba, gondolták a vőlegényével, akivel már évek óta együtt élnek. Fittyet hányva a babonáknak, volt merszük augusztus 13-ra kitűzni az esküvőt, amit egy kis faluban, Novajon tartottak.

– Talán a tizenharmadika tette, de tényleg történt egy-két gikszer – meséli Zsóka. Az örömanya például egy kisebb baleset miatt nem ért oda a szertartásra, miután pedig kimondták a boldogító igent, a rendszer felmondta a szolgálatot, és nem sikerült kinyomtatni a házassági anyakönyvi kivonatot. Ettől eltekintve minden remekül sikerült, s még egy vagyonba sem került. A menyasszony egy aranyruhát választott magának, ami később a fellépésein is beválik. A műsorra sem volt gondjuk, az újdonsült feleség maga termett a színpadon, hogy operettekkel hangolja mulatósra a násznépet. Nagy lagzit nem csaptak, viszont még aznap autóba ültek, és körbelátogatták a rokonságot.

– Az első perctől egyértelmű volt, hogy házasság lesz a kapcsolatunkból. A gyerekeink nem közösek, ők is szerettek volna családban élni. Az előző házasságomból hozott két fiam boldogan vállalta a „koszorúslegény” szerepét, a tanú pedig a férjem nagyobb gyermeke volt – mondja Zsóka, akit ma már Lakatos Almássy Erzsébetnek hívnak. A férje az uraknál szokatlan gesztussal kívánta kifejezni az összetartozásukat, s maga is felvette ezt a kettős nevet. A novajiak megkapó vendégszeretettel igyekeztek, hogy meghitt legyen az ünnepség. Sajnos idén ez volt az egyetlen esküvő, amit a falucskában tartottak – a fiatalok bizonyára puccosabb helyszínre vágynak.

Ezek is érdekelhetnek