Bűbáj rendetlenség ellen

REND A LELKE MINDENNEK, ezt már a nagyanyáinktól tudjuk – ám most varázslatosnak mondott japán módszer ejti lázba a nőket. A Konmari szerint nem nyűg, hanem kikapcsolódás a lomtalanítás, ha követjük furfangos tanácsait. Mit tegyünk, hogy a lakásunk ne zsúfolt raktár legyen?

Család-otthonPalágyi Edit2018. 02. 08. csütörtök2018. 02. 08.

Kép: Kollégium diák albérlet lakás 2010 fotó: Németh András Péter, Fotó: Photographer: Andras Peter Nemeth

Bűbáj rendetlenség ellen
Kollégium diák albérlet lakás 2010 fotó: Németh András Péter
Fotó: Photographer: Andras Peter Nemeth

A Konmari módszert egy japán hölgy, Marie Kondo találta ki, aki furcsa hobbinak hódol: a rendrakás művészetét vitte tökélyre. Tizenévesen, amikor más kamasz hálószobájában észveszejtő a rumli, ő pedáns rendet tartott, sőt a testvéreinél sem tűrte a felfordulást. Neki bejött az ötlet, ugyanis sikeres üzleti vállalkozást épített arra, hogy mások zsúfolt otthonát segíti szellősebbé tenni.

Akadt olyan ügyfele, aki 200 zsákot töltött meg kidobásra ítélt lomokkal. Tanácsait könyvekben is közreadta, így elleshetjük a trükkjeit. Nem meglepő: főleg a kisgyermekes anyák lelkesednek a módszerért, akiknek „húsbavágó” élményük, hogy mezítláb belelépnek a szétdobált legókockákba.

Hogyan szabaduljunk meg a fölös holmiktól japán módra? Kinyitod a kétajtós szekrényt és kidőlnek a ruhák? – nos, a Konmari módszer hívei nem várják meg ezt a pillanatot. A precíz japán hölgy szerint csak azokat a holmikat tartsuk meg, amelyekre tényleg szükségünk van és boldoggá tesznek.

A kacatoktól ünnepélyes szertartással szabaduljunk meg, s ezt addig műveljük, mígnem öröm lesz benézni a szellős és átlátható gardróbszekrénybe. Akadnak hasznos eszközök, amikhez nem köt érzelem, mint egy kopott csavarhúzó, régi tésztaszűrő. Marie, aki személyes kapcsolatot ápol tárgyaival, ezeket nem dobja ki, hanem megáldja, egy mókás szertartással megköszönve szolgálataikat. Elmélete szerint néha nem is a családtagjaink idegesítenek, hanem az otthoni felfordulás, a széthajigált zoknik miatt vagyunk feszültek, így rendrakás után beköszönt a béke.

Az első lépés a selejtezés, de ezt nem helyiségenként kell kezdeni, mert fennáll a veszélye, hogy a lomokat csak átpakoljuk, mondjuk, a nappaliból a hálószobába. A rendteremtést kategóriánként végezzük: külön-külön a könyvek, a ruhák, az iratok, a dísztárgyak stb. Fontos, hogy ne gyengüljünk el, a rossz érzéseket keltő vagy rég kézbevett tárgyaknak ne kegyelmezzünk! A megsárgult fényképek, szerelmeslevelek csak akkor maradhatnak, ha szép emlékeket idéznek. Felnőtt gyermekünk hajdani plüssállataira jó ránézni, de ezekből sem őrizhetünk meg harmincat zacskóba gyömöszölve!

A kinyúlt, „jó lesz még otthonra” pulcsinak a kukában a helye, a megmaradó ruhákat pedig japán módra, összegöngyölve ajánlatos tárolni, így nem gyűrődnek. A konyhai eszközöknek se kegyelmezzünk, a kicsorbult konzervnyitó sosem fog hiányozni.

Az üres, tiszta konyhapultot viszont varázslatos látványnak tartja a japán rendguru. Ne ijedjünk meg az átmeneti felfordulástól, utána minden a helyére kerül – köti a lelkünkre. Marie Kondo szerint a lomokat csak azért őrizgetjük, mert ragaszkodunk a múltunkhoz és félünk a jövőtől, de ez a szorongás csak hátráltat.

Esküszik rá: „Ha egyszer és mindenkorra végeztél a rendrakással, soha többé nem fogsz visszaesni!” A selejtezés és a térrendezés állítólag szerencsét hoz, s drámai változásokat ígér. Egyúttal magabiztossá tesz, így miután megszabadultunk a kacatoktól, kezdődhet az új élet!

Ezek is érdekelhetnek