Cinkos, aki hallgat

Beate Teresa Hanika német írónő regénye a nagyapja által molesztált kislányról, Katáról szól. Szexuális abúzusról, családon belüli erőszakról. A zaklatásnak kitett gyerek senkire nem számíthat, egyedül kell feldolgoznia, ami vele történik. Miért nem vesz tudomást az apa és az anya a kislány jelzéseiről? Miként törhető fel a borzalmas titok pecsétje? Hogyan segíthetünk az áldozaton, aki nem nyílik meg, nem beszél: soha, senkinek. Lehetséges-e túllépni az ilyen szörnyű gyermekkori traumán? Ezekre a kérdésekre is keresi a válaszokat a Scherer Péter rendezte előadás, amit nemcsak színpadon, hanem országszerte a saját osztálytermében is láthat a középiskolás diákközönség.

- Különös varázsa van ezeknek a tantermi produkcióknak – osztja meg tapasztalatait Takács Hajnal író, traumaszakértő, aki az előadást követően feldolgozó beszélgetéseket kezdeményez a publikummal. A díszlet puritán, csupán egy támlás székből lesz az eredeti funkció- ján kívül hol autóülés, hol meg kerti pad. Ugyanakkor szinte tapintható közelségbe kerül a nézőkhöz a főszereplő, Simkó Katalin, aki bravúros színészi játékkal egy személyben kelti életre a történet szinte valamennyi alakját, s elementáris erővel jeleníti meg a sötét titkával vívódó kislány érzéseit, gondolatait.

A darab megrázó. Nehéz utána megszólalni. Ezért a családon belü- li és kapcsolati erőszakkal foglalkozó traumaszakértő a beszélgetést többnyire azzal kezdeményezi, hogy elmondja, a gyerekek ellen a családban elkövetett szexuális erő- szak gyakoribb, mint gondolnánk, s minden erőszak ugyanabból a három eredőből fakad: a hatalmi helyzettel visszaélésből, a jogosultságtudatból és a birtoklási vágyból. Vélhetően sokkal több az áldozat, mint amennyiről tudhatunk, mert erről kínos beszélni. Az elkövető mindent megtesz, hogy titok maradjon, az elszenvedő pedig szé- gyenként éli meg az erőszakot. Amit szégyellünk, arról meg ugye nem beszélünk – elemzi az erőszak természetét Takács Hajnal, aki Bántalmazottak igazsága címen könyvet is írt a témáról.

- Jellemző az elkövetőkre, hogy általában őket is érte valamilyen trauma az életük során – de mégsem lesz mindenkiből erőszaktevő. Amiről szeretnek elfeledkezni, az a felelősségvállalás. Nem láttam még bántalmazót, aki teljes felelősséget vállalt volna a cselekedeteiért. Általában megmagyarázzák, hogy miért volt joguk a tettük elköveté- séhez – folytatja a szakértő. A bántalmazással kapcsolatban rengeteg tévhit él bennünk. Hajlamosak vagyunk megbocsátani, próbálunk olyan körülményeket találni, amelyek mentesítik az erőszaktevőt. De ilyenek nincsenek. Az elkövető felelős a tettéért, nincs olyan körülmény, ami feloldozhatná. A szexuá lis zaklatás a legnagyobb árulás, amit egy gyerek ellen el lehet követni. Fogalma sincs ugyanis arról, mi történik vele, nem tudja még, mi a szexualitás. A szexuális éréssel jöhet az első emlékbetörés, akkor döbben rá, hogy mit tettek vele a múltban. Vagy akár örökre eltemetheti magában, s csak azt veszi észre, hogy a párkapcsolatai sorra zátonyra futnak, valami oknál fogva nem találja a helyét a világban.

Mi a darab tanulsága? – összegzik végül együtt a látottakat a diá- kok, a szereplők és a szakértő. Ha odafigyelnénk egymásra, észrevehetnénk azt is, ha valakit bántalmaznak, ha valaki terrorban él, ha például a szomszédasszonyt veri a férje. Cinkos mindenki, aki hallgat. Pedig az áldozatoknak sokszor csak annyi kell, hogy végre valaki meghallgassa őket, és ne kérdőjelezze meg az igazukat. – - Értő tanú nélkül nincs áldozat, aki talpra tudna állni a padlóról – fordul a diákokhoz Hajnal.

– És tudjátok, mi a jó hírem? Értő tanúk mi is lehetünk, bárki. Azzal, hogy eljöttetek megnézni ezt a darabot, ezután picit talán másképp gondolkodtok. Ha valaha felismeritek, hogy valakit bántalmaznak, már tudjátok, mit tehettek. Ezért több ettől ez az előadás, mint egy színdarab.