Egy élet Mária szolgálatában

Négy évvel ezelőtt találkoztunk először, akkor ismertem meg első könyvét, amelyet azóta újabbak követtek. Dr. Nehéz Márta Mirjam imái e könyvek révén sok olvasónkhoz eljutottak, örömet és vigasztalást, reménységet adva. Belőlük határtalan tisztaság és szeretet árad.

Család-otthonDulai Sándor2020. 06. 04. csütörtök2020. 06. 04.
Egy élet Mária szolgálatában

Első könyvéről régi olvasónktól – segítőkész, kedves idős hölgytől – hallottam, aki a kórházban kapta meg egy betegtársától. Dr. Ne­­héz Márta Mirjam Az öröm imakönyvét négy évvel ezelőtt dedikálta nekem, s mindjárt kétszáz példányt kaptam tőle.

Örömmel adtam át azoknak, akiknek az ünnepek közeledtével szerkesztőségünk adományait vittem (ő ehhez is bőkezűen hozzájárult), másoknak meg, akik kérték, postán küldtem el.

Aztán megjelent A vigasztalás imakönyve, és ebből még többen kértek. Vittük az erdélyi értékfeltáró kollégiumokba is, Gyergyótól Háromszékig sokan jutottak így hozzá. Eltelt egy újabb év, és elkészült A találkozás imakönyve, ez iránt még nagyobb lett az érdeklődés.

Pedig Márta, aki Érden él és nyugdíjas gyógyszerészként a Sarutlan Karmelita Rend világi tagja, nem csapott különösebb hírverést. De könyveinek híre így is terjedt, s biológiai hasonlattal azt lehet mondani, határon innen és túl szinte osztódással szaporodott a számuk az istenhívő és istenkereső – sokszor nagyon nehéz helyzetben lévő – emberek között.

Ehhez persze időnként újra kellett nyomni a könyveket – az idén összesen 13 ezer példányban –, a szerző ezt saját költségén tette, és mindig mindet ingyen adta.

Ő ezzel persze soha nem „dicsekedett”. Szerénysége tiltaná, mint ahogyan azt is, hogy arról beszéljen, mennyit dolgozik. Pedig nemrég betöltötte a nyolcvannegyedik évét, de energiáiból ma is sok mindenre futja. A szokásos napi teendők mellett könyvet ír, www.kivigasztalengem.hu néven honlapot működtet – amelyen könyvei megrendelhetők, de el is olvashatók –, ügyeket intéz, s ha kell, autóba ül.

Könyveit nem egy helyre még a múlt évben is maga vitte el, a Duna-Tisza közi tanyagondnokoknak és egyesületüknek átadva például több száz jutott el az alföldi tanyákra.

Gyermekkorából nehéz és mégis fölemelő emlékeket őriz. Nyolcévesen élte át Pesten a húgával és szüleivel az ostromot, a bombázásokat, amikor házak roppantak, dőltek, emberek haltak. S miközben a családok szenespincékbe bújtak, édesapja mentette a sebesülteket, az orosz katonák elől a nőket.

Édesanyja – hogy minden bajtól megóvja – a Rózsák terén felajánlotta a Szűzanyának, ő azonban akkor még inkább Winnetou-regényeket olvasott, mint a Szentírást. Vendéglős édesapja a családjával együtt az államosítás előtt Érdre költözött, és Márta 11 évesen, barátnőjével, Margitkával együtt – aki ma egy szerzetesrend főnöknője – itt került kapcsolatba a szintén akkoriban érkezett Mersei Antal atyával.

A fiatal pap, akit sem templom, sem plébánia nem várt az érdi Postástelepen, csak egy rozoga szükségkápolna, a híveivel annál több időt töltött, együtt sportolt a fiatalokkal, a könyvtárába hívta őket. A két lány a kedvéért a kápolnába is eljárt. Egy délután az atya felajánlotta őket a Szűzanyának, mint „egyházközsége zsengéit”.

Ezek után történt, amit Márta most is mély átéléssel idéz fel: miközben a kápolna falán levő képet nézte – amely most Az öröm imakönyvének címlapján látható –, megjelent előtte a Szűzanya. „Olyan határtalan szeretet áradt belőle – mondja –, amelyhez hasonlót soha nem éreztem.”

Ettől kezdve minden megváltozott. A katolikus Patrona Hungariae Gimnáziumot kitűnően végezte el, de az egyetem magyar–latin szakára másodszori próbálkozásra sem sikerült bejutnia. Harmadszorra az orvostudományi egyetem gyógyszerész szakára jelentkezett, oda felvették.

Így lett gyógyszerész, aki gyógyszerkészítéskor és -kiadáskor is imádkozott a betegekért. Soha nem házasodott meg. Több mint ötven éven át dolgozott Mersei Antal atya munkatársaként, akinek a fáradozásával 1992-ben felépülhetett az érdi Kármelhegyi Boldogasszony-templom. A templom építésében a közben „kármelita patikát” alapító Márta is részt vett, majd amikor az atya súlyos beteg lett, hét éven át, haláláig ápolta őt.

Úgy érzi, hogy amit tesz, a Szűzanyának, az ő csodájának köszönheti. Így születhettek meg az utóbbi években az imakönyvei is, melyek egyben hittankönyvek, lelki vezetők. Adni akart ezekkel is valamit, mielőtt távozna a földi világból.

Olvasom a véleményeket róluk, egyik méltatójuk, egy vallásfilozófus ezt írja: „Égető, tiszta hittől áthatott könyvek, Jézus szent lehelete sugárzik belőlük. Ilyen hatalmas művet Isten támogatása, Jézus vezetése nélkül létrehozni nem lehet.”

Ismert költő mondata Az öröm imakönyvéről: „Sokat tapasztaltam és olvastam életemben, de így, ennyire tisztán csengően Máriáról senki nem írt...”

S egy félárván maradt, családjától elszakított, állami gondozásba került felvidéki lány (Márta sza­vaival: „egy útját kereső földi angyalka”) vallomása A vigasztalás imakönyvéről: „Felfedeztem benne, hogy Isten gyermeke vagyok. És hogy feltétel nélkül szeret...”

Igen, feltétel nélkül… Valahányszor találkozom Mártával, mindig ezt érzem. A Szűzanya szeretetének bizonyosságát, amely meghatározza egész életét.

Ezek is érdekelhetnek