Emberkísérlet a világűrben - Nyitott koporsós temetés a szénné égett űrhajósnak

A hidegháborút – amelyet 1946-tól, Churchill híres-hírhedt fultoni beszédétől illik számítani: „vasfüggöny hullott le Európára…” – a hatvanas évekre elsősorban a fegyverkezés, ezen belül pedig az űrverseny jellemezte. A szovjetek hírét vették, hogy az amerikaiak a Gemini–3-mal 1965 elejére tervezik az első kétemberes űrutazást, erre Hruscsov utasítására nem két-, hanem egyenesen háromemberes űrhajót kellett indítani.

1964. október 12-én sor is került rá. A Voszhod–1 fülkéjében a parancsnok Komarov volt, mellette két nem vadászpilóta foglalt helyet.
(Addig a „civilek” utaztatása elképzelhetetlen volt.)

A körülményekről csak annyit, hogy az eredetileg kétszemélyesre tervezett űrhajóba szabályosan belepréselték a három kozmonautát: sem űrruhának, sem űrhajóssisaknak nem volt helye.

Komarovék pamutoverálokban és bőrből készült sapkákban indultak a világűrbe, még az étkezés és a pelenkahasználat is nehézségekbe ütközött…

Milyen a (szovjet) élet: Hruscsov nem élvezhette a propagandasikert: a szerencsésen földet ért űrhajósokkal már a Brezsnyev–Koszigin tandem örömködött…

Három évvel később újabb elsőségért indult harc: a Hold meghódításáért.

Ehhez azonban meg kellett oldani az űrben történő átszállást, vagyis azt, hogy két űrhajó legénysége odafönt meglátogassa egymást.

Erre a legremekebb alkalomnak a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulója tűnt: Brezsnyev  erre az időpontra rendelte meg a látványos űrtalálkozót.
(A nagy forradalom, ma már tudjuk, ugyanolyan propagandatrükk volt, mint a Voszhod útja. Sem az Auróra ágyúi nem dördültek el, sem a Téli Palotát nem ostromolta senki – pedig milyen jól megtanultuk…)

Na de térjünk vissza a mi történetünkhöz: az ötven évvel ezelőtti, Komarov életébe kerülő emberkísérlethez.

Már az előzmények sem voltak túl biztatók. A Holdra szálláshoz új típusú űrhajót, a Szojuzt fejlesztették ki. Csakhogy az új modell első példányai nem sikerültek.

Az egyik a kilövőállványon robbant fel, a másik kettő a tesztrepülések során. „Szovjetül” így szólt a közlés: nehézkesen manővereztek – ami magyarul annyit tesz: a személyzet nem élte volna túl ezekkel a repülést.

Azonban veszettül közelgett az 50. évforduló, ezért politikai nyomásra úgy döntöttek, hogy a következő Szojuz már embert visz magával a világűrbe.

A terv szerint a háromszemélyes Szojuz–1 űrhajóval Komarov indul, őt másnap egy háromfős személyzet követi a Szojuz–2 fedélzetén. A két űrjármű összekapcsolódása után két űrhajós átszáll a Szojuz–1-be, amely így három űrhajóssal tér vissza a Földre, majd egy nap múlva a Szojuz–2 fedélzetén maradó kozmonauta is landol. Komarov tartaléka legjobb barátja, Gagarin volt. Gagarin a mérnökökkel mintegy 230 technikai problémát észlelt az űrhajón, ezért a művelet elhalasztását kérte.

A kérdés csupán az volt: ki közölje ezt Brezsnyevvel? Gagarin egy tízoldalas levelet nyújtott át a KGB-ben szolgáló barátjának, de a memorandum nem jutott tovább: mindenkit, aki azt olvasta, lefokoztak vagy kirúgtak. Arra a kérdésre, hogy Komarov miért nem állt ellen, így felelt: „Ha nem vállalnám, Gagarint küldenék. Meg kell őt védenünk.”

Állítólag indulása előtt azt mondta: nyitott koporsóban temessék, hogy mindenki lássa, mit műveltek vele a szovjet vezetők.

És ha már az előbb a propaganda szóba került, futtassuk két szálon a tragédia történetét: olvashatják, hogyan adott hírt minderről az 1967-es magyar sajtó, illetve, hogy mit tudunk minderről 2017-ben.



1967:
„Vasárnap hajnalban Szojuz–1 elnevezéssel új típusú űrhajót bocsátott fel a Szovjetunió, fedélzetén Vlagyimir Komarovval.”

2017:
A Szojuz–1 pályára állása után az energiaellátásért felelős napelemtáblák nem nyíltak ki teljesen, így dokkolásról szó sem lehetett, a Szojuz–2 felbocsátását tehát lefújták.


1967: „Komarov több mint 24 órát töltött a világűrben, ezalatt teljesítette mindazokat a feladatokat,  amelyeket az új űrhajó kipróbálása során számára előírtak.”

2017: Az űrhajó helyzetének meghatározásáért felelős szenzor meghibásodott, Komarov kénytelen volt kézi irányítással küszködni. A rádiós összeköttetés megszakadt, és csak a Szojuz második fordulata után tudtak stabil kapcsolatot létesíteni az URH-sávon. Az amerikaiak egy törökországi bázison lehallgatták Komarovot, aki ekkor azt mondta: „Egyre emelkedik a hő az űrkabinban”, majd a „gyilkosság” szót használta.


1967: „Az űrrepülés közben Komarov manőverezett az űrhajóval, sikeresen ellenőrizte a szerkezeti elemeket, valamint lebonyolította az összes fizikai, műszaki, biológiai és orvostudományi vizsgálatokat.”

2017: A remény, hogy épségben visszatér, egyre halványodott. A hibák láttán Komarov feleségét az irányítóközpontba vitték, így rádión keresztül volt alkalmuk elbúcsúzni egymástól. Jelen volt Koszigin szovjet miniszterelnök is, aki arról biztosította Komarovot, hogy mindent megtesznek a sikeres landolás érdekében, aztán sírva fakadt, és hősnek nevezte őt.


1967: „Hétfőn, a program befejeztével megkezdte a leszállást.”

2017: Komarov április 24-én kapta meg a leszállási parancsot azzal a szigorú utasítással, hogy csak szovjet területen érhet földet. De a helymeghatározó szenzorok hibája miatt Komarovnak a Holdhoz képest a szemmértékére hagyatkozva kellett elindítania a fékezést. A második próbálkozásra ez sikerült, a fékezőrakéták le tudták lassítani az űrhajót, hogy sikeresen haladjon át a Föld sűrű légterén.


1967: „Az űrhajó átjutott a légkör sűrű légkörén, és csökkentette a kozmikus sebességet.”

2017: Mielőtt Komarov az űrkabinjával becsapódott volna a földbe, lehallgatták, ahogy a szovjet kozmonauta kiabál, s azokat átkozza, „akik betették őt ebbe az összetákolt űrhajóba”. Az amerikaiak elcsípték Komarov elkeseredett mondatát: tudja, hogy hamarosan meghal.


1967: „Az ejtőernyőrendszer kinyitása után a tartókötelek összecsavarodtak, az űrhajó nagy sebességgel szállt alá, ez okozta Komarov halálát.”

2017: Hét kilométeres magasságban a főernyő nem nyílt ki teljesen, majd kötele összegabalyodott a tartalék ernyővel. A kabin 700 kilométeres óránkénti sebességgel csapódott a földbe Orenburg közelében, majd kigyulladt. Komarov azonnal meghalt. A mentőcsapatok hosszas keresés után leltek rá a felismerhetetlen kabinra és az elszenesedett holttestre. Mégis a mentés vezetője először azt jelentette, hogy az űrhajós még él, de azonnali orvosi segítségre szorul.


1967: „Komarov elvtárs tragédiája mélyen lesújtó, de a komor, fekete gyász színeiben mégis felcsillan nagyszerű tette: az emberiség boldogulásáért áldozta fel példamutató életét.”

2017: Temetése kívánsága szerint nyitott koporsós volt, az ekkor készült ikonikus fotó bejárta a világsajtót. Gagarin néhány héttel a tragédia után a Pravdában kikelt azok ellen, akik belehajszolták Komarovot a halálba, és többször kikelt Brezsnyev ellen is. A legenda szerint egyszer egy fogadáson még egy pohár italt is a pártfőtitkár arcába öntött…