Hiperaktív felnőttek

Mindazok a tünetek – a kiemelkedő kreativitás, a rugalmasság, az intuíciók –, amelyek gyermekkorban gondot okoznak és hátrányt jelentenek, felnőttként gyakran előnnyé válnak. Ennek feltétele, hogy nagy hangsúlyt fektessenek a tehetséggondozásra, az önbecsülés megóvására, illetve megtanítsák a gyermeknek az önkontrollt. Segítség nélkül ugyanis a hiperaktív gyermekekből olyan hiperaktív felnőttek válnak, akiknek életvezetési problémák, magánéleti és munkahelyi konfliktusok nehezítik az életét.

A tünetek lényegében ugyanazok, mint a gyermekkori hiperaktivitásnál. Tipikus, hogy betegek nem tudják magukról, hogy betegek, csupán azt érzékelik, hogy a mindennapi rutinfeladatok óriási erőpróba elé állítják őket. Férfiaknál kétszer gyakoribb, mint nőknél, és a tünetek általában már gyerekkorban jelentkeznek.

Természetesen a társas kapcsolatok a hiperaktív emberek életében is fontosak, mégis gyakran érik őket a magánéletben kudarcok. Nehezen tudnak odafigyelni másokra, és ők maguk is szétszórtak néha. Előfordul, hogy – mivel jó beszédkészséggel rendelkeznek – szinte szövegáradatot zúdítanak valakire, de a lényeg nem hangzik el. Gyakran belevágnak mások beszédébe, és kimondanak olyanokat is, amivel esetleg megbántják beszélgetőpartnerüket.

Jellemzően sok kapcsolat tarkítja az életüket, amelyek gyakran felületesek és viharosak. Sokat segíthet egy megértő, kiegyensúlyozott partner, aki társ akkor is, ha éppen „pörögnek”, s akkor is, ha nyugalom van. A családnak nem könnyű tolerálni a túlköltekezéseket és azt sem, hogy az idő szinte kifolyik a kezeik közül. Sokan elmenekülnek a kiszámíthatatlan természetű társuktól – újabb megoldhatatlan problémákat okozva az érintetteknek.

A munkahely – csakúgy, mint korábban az iskola – számos konfliktus forrása lehet. A szervezetlenség és a figyelmetlenség miatt nem tudnak úgy teljesíteni, ahogyan szeretnének. Állandó időzavarban szenvednek, ami lehetetlenné teszi a hatékony tevékenységeket. A kiszámíthatatlan üzleti döntések sem könnyítik meg az életüket, az ok nélküli dühkitörésekről már nem is beszélve.

agyon zavaró a hiperaktívak számára, hogy tele vannak ötletekkel, amelyek – megfelelő tanult technikák hiányában – nem jutnak el a megvalósításig. Ugyanígy nehézséget okoz a bennük tomboló energia: előadásokon, megbeszéléseken szinte képtelenek nyugton ülni, ha nem tanulják meg „lekötni” magukat.

Fontos tehát, hogy a hiperaktív emberek legyenek tisztában állapotukkal és forduljanak szakemberhez! Segítséggel boldog és sikeres felnőttek lehetnek még akkor is, ha gyermekkorukban nem tanultak meg figyelni önmagukra és a környezetükre.