A világon 2,1 milliárd gyermek él, ők adják Földünk népességének 36 százalékát. 1989 novemberében, New Yorkban egy ENSZ-egyezményt fogadtak el, amely a kiskorúak jogait rögzíti. Hazánk is aláírta. Ment-e előrébb a világ általa? Tiszteletben tartják-e az irányelveket? Hogyan érvényesülnek a gyermekjogok a mindennapokban? A válaszokat keresi összeállításunk.

Jogoskodó a gyermekekről

Minden gyermek egyenlő – így szól az írás –, függetlenül attól, kik a szülei, milyen a bőre színe vagy a vallása, fiú vagy lány, milyen nyelven beszél, szegénynek vagy gazdagnak született.
Évente 132 millió újszülött látja meg a napvilágot. Száz gyermekből 53 Ázsiában születik (19 Indiában, 15 Kínában), 19 Afrikában, 9 Latin-Amerikában és a karibi térségben, 7 a Közel-Keleten, 5 Kelet-Közép-Európában, 7 pedig a legfejlettebb országokban (valamelyik nyugat-európai országban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben, Japánban, Ausztráliában vagy Új-Zélandon). Lehet, hogy a jogaik egyenlők, de a lehetőségeik korántsem. Minden negyedik gyermek olyan családba születik, amelynek napi jövedelme nem éri el az egy dollárt.
Minden gyermeknek joga van az egészségügyi ellátáshoz – olvasható az egyezményben.
Ma tizenkét gyermek közül egy meghal ötéves kora előtt valamilyen könnyen megelőzhető gyermekbetegségben. Például a világ 175 országa ma már mentes a gyermekbénulás vírusától, de a kórokozó a mai napig járványokat okoz a világ húsz országában. Mert nem futja védőoltásra. Sem a szülőknek, sem az országnak.
Minden gyermeknek joga van a megfelelő táplálkozáshoz – a törvény szerint ez is jár nekik.
Becslések szerint a világon száz gyermek közül harmincnak a fizikai és szellemi fejlődését akadályozza az alultápláltság vagy a hiánybetegségek. Száz gyermekből tizenkilenc nem jut egészséges ivóvízhez, negyven pedig olyan környezetben él, ahol nincs megoldva a szennyvíz kezelése. Évente ötmillió gyermek éhen hal a Földön.
A gyerekek katonai szolgálatra kényszerítése nem csak az emberi jogok durva megsértése, de 2002 óta háborús bűn is.
Többek között Afganisztánban, Angolában, Csecsenföldön, Irakban és Szomáliában a fegyveres konfliktusokban gyerekek is részt vettek. Számos országban a kormányok alkalmazták őket.
A gyereknek joga van, hogy nevet kapjon. Mondani is felesleges, gondolnánk.
Világszerte száz újszülöttből negyvenet nem anyakönyveznek. Akinek pedig még neve sincs, hogy várhatna el bárkitől bármilyen más jogot?! Hiába is védi 1989 óta egy ENSZ-egyezmény…


Kötelező az ábécé?
Táskában és zsebben motozás, makarenkóinak szánt pofon, hátbavágás a méterrúddal – néhány évtizede ezek még bevett eszközei lehettek a pedagógus munkájának. Mára nemcsak a tanerők fogják vissza magukat, de a diákok is pontosan számon tartják a személyiségi jogaikat.
„A tanár elvette az újságomat, de rászóltam, hogy ne tépje szét, mert én azt a saját pénzemből vásároltam. Elfehéredett a dühtől, mégis visszaadta. Nyilván belátta, nincs joga elkobozni. A többiek is a pártomat fogták, miközben becsúsztattam az újságot a táskámba, ahová meg végképp nincsen joga belekotorni. A tanárnál felment a pumpa, s óra közben kirohant az osztályból…” – meséli egy tizennégy esztendős leányzó.
– Igaz, hogy a „mi időnkben” az egyenköpenyes iskolarendszer elnyomta a személyiséget. Ám az sem jó, hogy lassan átcsúsznak a gyerekek a másik végletbe. Nemcsak a kamaszok, de már az elsősök-másodikosok is próbálgatják a hatalmas öntudatukat. Kérdezgetik, hogy ez vagy az tényleg kötelező-e. Például megtanulni az „a” betűt… – mondja Sütő Ilona, aki alsósokat tanít egy fóti iskolában.
A pedagógusok sokszor kettős szorításba kerülnek: egyrészt azt várják tőlük, hogy legyenek megengedők, tartsák tiszteletben a nebulókat. Ugyanakkor a szülők az elvárásaikkal is bombázzák a tanerőket: azt szeretnék, hogy csemetéjük már alsóban jeleskedjen a számítástechnikában, és tanuljon angolul. S ha úgy látják, hogy a tanító nem felel meg tökéletesen a szerepének, akkor nagy hévvel bejönnek az iskolába és számon kérik rajta. Ezért aztán gyakran érzik úgy a nemzet napszámosai, hogy az iskola az a fórum, ahol a túlhajszolt apák, anyák, nagyszülők végre kiadhatják a keservüket, feszültségüket. S itt még vizitdíjat sem kell fizetni…


Védtelenül
Igencsak megoszlanak a vélemények a gyermekek veréséről, nevelő célzatú bántalmazásáról, noha nemcsak a hazai gyermekvédelmi törvény, hanem a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény is tiltja bármilyen fizikai bántalmazásukat. Ezzel azonban nem sokat törődnek azok a szülők, akik erőfölényüket kihasználva egy-egy fülessel, nyaklevessel, olykor szíjjal igyekeznek jobb belátásra bírni kiszolgáltatott gyermeküket. Felmérések igazolják, hogy a magyar felnőttek 70 százaléka elfogadhatónak tartja a verést, 30 százalékuk bevallottan alkalmazza is.
Ebből következik, hogy a védtelen csemeték leginkább a saját családjukban válnak áldozattá. Lelkileg, fizikailag egyaránt. Azok a gyerekek ugyanis, akiket rendszeresen ütlegelnek – noha ez a szülők szerint magánügy –, rejtett feszültségüket máshol vezetik le. Vélhetően az iskolában vagy az óvodában verik el náluk gyengébb társaikat, mivel az otthoni példa alapján az tudatosul bennük: a sebezhetőbbet megverheti az erősebb, amivel tekintélyt szerezhet magának. A szülők általában mélyen hallgatnak arról, hogy rendszeresen veréssel igyekeznek jobb belátásra bírni gyermeküket, csakhogy a nyolc napon túl gyógyuló sérülést a pedagógusnak jelentenie kell intézményvezetőjének, illetve a családsegítő szolgálatnak. Innen már nem magánügy a gyerekverés, mivel ez súlyos testi sértésnek minősül.
– A kilencéves Kalocsai Ferike a félévi bizonyítványosztás után úgy jött másnap iskolába, hogy nemcsak bicegett, de még egy simléderes sapka is a fejébe volt húzva – idézi három évvel ezelőtti emlékét Nádudvari Ilona tanítónő. – Csendesen ült az első két órán, majd a harmadikra már nem jött be a fiú. A mosdóban találtuk meg, ahol hányással küszködött. Nem akart beszélni, csak potyogtak a könnyei. Levittem az orvosi szobába, ahol a doktornő a vizsgálat után koponyasérülésre gyanakodott. Nem részletezem, hogy nézett ki a kisfiú feje a sapka alatt és a feneke a szíjjal történt verés következtében. Kórházba került, ahonnan nem is engedték ki két és fél hétig. Feljelentést kellett tenni a rendőrségen, amit mélységesen sérelmezett a diplomás anyuka. A verést bizonyíthatóan az ő számlájára írták. Az elsőfokú ítélet szerint komoly pénzbüntetést kapott, majd a jogerős döntés értelmében Ferikét az új házasságában élő apukájánál helyezték el, és megszüntették az anya szülői felügyeleti jogát.

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.