Medencék szárazon

Hiába gyűjtöttek csaknem másfél ezer aláírást a szolnokiak, lakat került júniustól a Damjanich uszodára. Holott az úszó- és vízilabdasport fellegvárának tartották, többszörös olimpiai bajnok vízilabdázók taposták itt a vizet, mint Boros Ottó, Kanizsa Tivadar vagy a Helsinkiben jeleskedő pólósról, Hasznos István, aki hosszú évtizedeken át tanította tempózni a helybeli gyerekeket, méghozzá olyan katonás következetességgel, hogy a víziszonytól szenvedőket saját kezűleg repítette a híres egy-tízes medencébe.

A Damjanich csak egy azon strandok közül, amelyeket azért zárattak be, mert nincsenek felszerelve vízforgató berendezéssel, s így a kormányrendelet szerint idén januártól már nem fogadhatnak fürdőzőket. Az ÁNTSZ adatai szerint az ország közfürdőiben 2400 medence található, háromnegyed részük már vízforgatós, ötvenet pedig mostanában alakítanak át ilyenné. Több mint félezer a maradékból felmentést kapott, azokat ugyanis gyógyvízzel töltik meg, s a forgatás rontaná a gyógyító hatást. Ilyen például az egri Bárány uszoda, melyet még 1925-ben építettek, s melybe a vastag kavicságyon át közvetlenül szivárog fel a hévíz. Nyolcvan régimódi medence azonban kiszáradásra ítéltetett.

Bár már többször módosították a határidőt, idén januártól nem adott további haladékot a töltő-ürítő rendszerű strandoknak az ÁNTSZ. Annak ellenére sem, hogy Lenkovics Barnabás, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa februárban még úgy vélekedett, a kis fürdők bezárása rontja az állampolgárok egészséghez fűződő jogát. Jó néhány településen ugyanis csak egyetlen fürdőben áztathatták sajgó tagjaikat az emberek.

A tiszti főorvos azzal érvelt, hogy az elavult fürdőkben pancsoló és a vizükből sokszor akaratlanul nagyokat kortyoló gyerekekre fertőzésveszély leselkedik. A bakteriológiai vizsgálatokból kiderült, hogy a töltő-ürítő rendszerű medencék csupán egyharmadának elég tiszta a vize, míg a vízforgatósok 85 százalékában megfelelő a vízminőség. Az ombudsman legutóbbi közleménye már arról szól, a közegészségügyi érdekek fontosabbak, mint a vízforgató nélküli fürdők gazdasági érdekei.

Mindez persze nem vigasztalja a kisvárosi gyerekeket, akik nem tanulhatnak meg úszni a saját lakóhelyükön. Hevesen például májusban már nem nyitott ki a strand, s ezzel elnéptelenedett a vele szomszédos kemping is. A tizenkétezer lakosú településen nincs másik fürdő, így a diákok legfeljebb a közeli Jászságban tempózhatnak. Az önkormányzat benyújtott egy pályázatot, s reméli, nyer vele legalább százmillió forintot – minimum ennyibe kerül ugyanis a vízforgató kiépítése.

Küszködnek Baktalórántházán is. A gyógyvizes és a gyerekmedence ugyanis nem üzemelhet, csak a hideg vizes várja az edzett úszókat. Meg is csappant a forgalom, s az eddigi évi ötmillió forintnál is nagyobb veszteséget vár az önkormányzat. A kisgyermekes családok és az idősek ugyanis nem merészkednek a nekik túl hűs hullámokba. Abban reménykednek, hogy sikerül mihamarabb gyógyhatásúvá minősíteni a kútjukból bugyogó vizet, s így felmentést kaphatnak a tilalom alól.

Néhány településen a közegészségügyi szakemberek utolsó figyelmeztetésével dacolnak, s inkább vállalják a bírságot, mintsem hogy becsuknák az egyetlen létesítményt. Dömötör Zoltán, a miskolci strandot üzemeltető cég vezérigazgatója nem ért egyet a drákói szigorral. Szerinte egyvalami a fontos: a vízminőség, és mindegy, hogy ezt vízforgatóval garantálják-e vagy pedig oly módon, hogy kétnaponta leeresztik a medencét. Az Adriai-tengerben sem működik tisztítóberendezés, a halak boldogan ívnak benne, mégsem esik baja a fürdőzőknek – érvelt. Szerinte – hiszen nem az Európai Unió kényszerítette ránk ezt a rendelkezést – mi, magyarok megint átestünk a ló túlsó oldalára.

Palágyi Edit