Mélybe húz a származás

Nemzedékeken át öröklődhet, hogy a szegény gyerekeknek rosszabb iskola jut, a módosabb családok csemetéi pedig az elitképzőkben okosodnak – erre figyelmezteti hazánkat a PISA-felmérés. A diákokat szétválasztó, a roma gyerekeket elválasztó iskolák lemaradnak az uniós pályázati pénzekről is.

Család-otthonPalágyi Edit2008. 03. 14. péntek2008. 03. 14.

Kép: Mohács, 2006. november 17. Svédországba készülő romák Mohácson. Fotó: Ujvári Sándor

Mélybe húz a származás
Mohács, 2006. november 17. Svédországba készülő romák Mohácson. Fotó: Ujvári Sándor

Hazánk azon országok közé tartozik, ahol a gyermekek jövőjét jó előre meghatározza, hogy milyen családba születtek. A szülők foglalkozása, műveltsége, anyagi helyzete nálunk befolyásolja leginkább a csemeték iskolai előmenetelét – ez derült ki a PISA-felmérésből, amely harmincegy ország oktatási rendszerének mutatóit vetette össze.
Kirívóan nagy különbségek mutatkoznak az egyes iskolatípusaink között is: egy átlagos magyar gimnazista nagyjából úgy teljesített, mint a jobb eredményt elért országok (például Japán) tanulói. A szakiskolásaink azonban csak azt a szintet ütötték meg, amit a lista végén kullogó (például a brazil) diákok. Minderre nem szabad legyintenünk, vélik a szakemberek, ugyanis a felmérés feketén-fehéren mutatja, hogy a hazai iskolarendszer nemhogy elsimítaná, de még fokozza is a hátrányos helyzetű gyerekek lemaradását.
A munka nélküli, képzetlen, segélyen tengődő szülők utódai hamar kényszerpályára kerülnek, s olyan gyenge színvonalú oktatás jut nekik, hogy a bizonyítványukkal végül ők is az állástalanok táborát gyarapíthatják – vonták le az oktatási tárca szakértői a PISA-vizsgálat tapasztalatait. Szakadék választja el például a fővárosi gimnazistákat a vidéki szakiskolák tanoncaitól. Még nagyobb baj, hogy már az általános iskolák is szegregálnak, azaz elválasztják egymástól a jó képességű, kiegyensúlyozott körülmények közt élő gyerekeket a tanulási nehézségekkel küzdőktől, netán roma származásúaktól.
Akár úgy, mint Jászladányban, ahol alapítványi intézménybe terelték a „magyar” gyerekeket, a romáknak pedig maradt az állami iskola. Akár úgy, hogy a falusi iskolákba csak a szerény körülmények közt élő családok íratják be gyerekeiket, hisz aki megteheti, az már a városba hordja be csemetéjét.
Az európai uniós pályázatokból nem részesülhetnek azok az iskolák, amelyek megkülönböztetően bánnak a diákokkal – ez áll az oktatási minisztérium minap kiadott közleményében. Mindezt annak kapcsán adták ki, hogy Miskolc több iskoláját elmarasztalta az Egyenlő Bánásmód Hatóság. Azok a települések viszont, ígéri a tárca, amelyek eddig nem jeleskedtek az integrált oktatásban, de ezentúl megpróbálkoznak vele, eséllyel indulhatnak a pályázatokon.
Könnyű persze kimondani, hogy az iskolarendszerünket ezentúl az esélyegyenlőség szelleme hassa át. Az első bökkenő, hogy mit is nevezünk valójában integrációnak!
– Fizikai képtelenség megfelelnünk annak, amit a jogszabály előír. Így lemaradunk az integráltan oktató intézménynek járó támogatásról. Pedig a kis csoportos foglalkozásaink és a fejlesztőprogramok egyre többe kerülnek – panaszolja Nagy György, a kerecsendi általános iskola igazgatója. Az Eger melletti községben kétszázhetven diák koptatja a padokat, 94 százalékuk roma származású. Ahhoz viszont, hogy megkapják a külön normatívát, a nem cigány származású gyerekek arányának legalább 25 százaléknak kellene lenni. Talán akkor sem akadna ennyi helybeli „magyar” gyerek, ha sokukat nem hordanák be szüleik a 12 km-re fekvő megyeszékhelyre. A kerecsendi tantestület tagjai több diplomát szereztek, a tanítók egyben fejlesztőpedagógusok. Egy osztályban tanítják az átlagos képességű diákokat az értelmi fogyatékosokkal – valójában ez is integráció, ám a külön normatíva mégsem jár érte…

Romák elkülönítve
Nagy port kavart annak a híre, hogy két hajdúhadházi általános iskolában (Bocskai és Földi János) milyen óriási különbség van a roma és a magyar diákok tanulási körülményei között. Mohácsi Erzsébet, az Esély a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány elnöke érdeklődésünkre elmondta: mindkét iskolának vannak lepusztult állagú, kihelyezett tagépületei a város külterületén, ahol csak cigány gyerekek tanulnak. Az anyaintézménybe „beengedett” romák aránya elenyésző.
Az elmúlt években számos civil szervezet és az oktatási minisztérium képviselői is szót emeltek a hátrányos megkülönböztetés ellen. Céljuk az, hogy törvényileg szabályozzák a „cigányiskolák” bezárását. Jelentős siker nem született. A változtatásra azért is égetően nagy szükség lenne, mert Hajdúhadházon – ahol 600 roma gyerek tanul a két iskolában – a külterületi helyeken nem minden esetben oktatják a diákokat szakos tanárok, az idegen nyelvi, illetve testnevelésórák rendre elmaradnak.
Az említett alapítvány feljelentést tett a hátrányos megkülönböztetés ellen, mivel semmi nem indokolta, hogy a nem súlyosan fogyatékos cigány diákok elkülönítve legyenek magyar társaiktól. Tavaly az elsőfokú ítélet megállapította a szegregáció tényét, s elrendelte, kapjanak magasabb színvonalú képzést a hajdúhadházi cigánygyerekek. A bíróság kötelezte az önkormányzatot, hogy mindkét iskolában szüntessék meg a 2007/2008-as tanévtől az elkülönítést. Az idei, másodfokú ítéletben felemás döntés született. A Debreceni Ítélőtábla a hátrányos megkülönböztetést elismerte, de az elkülönítést nem…
A sajátos nevelést igénylő gyermekekre egyébként kétszer több fejkvótát utal az állam az önkormányzatoknak, mint a hagyományos képzésben részesülő diákoknak. Bár a normatívák nem célzottak, vagyis nem kötelező a roma gyerekek felzárkóztatására fordítani. Ezzel a lehetőséggel számos önkormányzat él is. Köztük a hajdúhadházi és a jászladányi.
– Ez csak korábban volt így, ma már komoly ellenőrzések követik a pénzek útját – ezt válaszolta Borovszky Tímea, az oktatási tárca roma integrációs titkárságának vezetője Mohácsi Erzsébet felvetésére.
Bízzunk benne, hogy így van.
Kinek jár kiváltság?
Mintegy húsz évvel ezelőtt, amikor Debrecenben kezdtem tanítani, még 45 fős osztályokban kellett okítani a diákokat. Magyarokat és romákat együtt. Emlékszem, a cigány gyerekek félszegen léptek a tanterembe, álltak az ajtóban, nem mertek leülni. Végül az utolsó padokban találtak helyet maguknak. Magyar társaik tudomást sem vettek róluk.
Volt egy okos, bűbájos Józsikám, akinek úgy vágott az esze, mint a borotva, zsebre vágta a fél osztályt. Sokat dicsértem, jutalmaztam, majd az első padba ültettem a legjobb barátjával. Attól a naptól a roma származású fiúval sikk volt barátkozni.
Sajnos sok szülő – sem akkor, sem mostanában – nem nézi jó szemmel, ha cigány gyerekekkel kénytelen együtt tanulni az utódja. Hogy miért? Szerintük nemcsak durvák és ápolatlanok, de lopnak is és betegségeket terjesztenek. A legtöbb magyar szülő ma is olyan iskolát keres gyermekének, ahová romák nem járnak.
Az előítélet mélyen beleivódott az emberek tudatába. Pedig ha nem küzdjük le közösen, segítő jobbot nyújtva a kisebbségnek, akkor továbbra is a cigány csak cigány marad, a magyar pedig kiváltságos állampolgár…

Ezek is érdekelhetnek