Néha árt a jó szándék

A Mérgező szülők fogalomrendszerét pszichológusok, pszichiáterek sikerrel alkalmazzák a napi munkájukban. Dr. Csomortáni Zoltán klinikai szakpszichológus a Csongrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szabadegyetemén, Szegeden tartott előadása elején jelezte: a hozzá fordulók döntő többsége akaratlanul is a szülői mérgezésről beszél, amikor a problémáit elmondja.

Mindannyian tudjuk, hogy a szülők értelmi és érzelmi „magvakat” ültetnek el a gyermekeikben. Ritkán emlékszünk, mi történt hároméves korunk előtt, bár nagyon fontos szakasza az életünknek. Szavak nélkül is mélyen bevésődik, milyen hatások értek: szeretet, elfogadás vett-e körül, miközben a körülményekhez képest lehettünk önállóak és függetlenek is. Vagy lekicsinylés, állandó fegyelmezés, olyan elvárások, amelyekről öntudatlanul is úgy éreztük, nem tudunk nekik megfelelni – esetleg félelem, a szóbeli vagy fizikai erőszak rendszeres előfordulása miatt.

A nevelés alapvető célja, hogy a gyermekből olyan felnőtt legyen, aki képes megküzdeni az életben jelentkező kihívásokkal. Ehhez autonómmá kell nevelni, ami nem azt jelenti, hogy valamitől (mindentől) független legyen, hanem hogy valamire szabaddá váljék. A jó szülő a helyes alkalmazkodásra és önmegvalósításra nevel.

A „mérgező” szülő az esetek többségében szintén jót akar a gyermekének. Még a fizikailag bántalmazó is úgy gondolja: a te érdekedben ütöttelek. – Az életed árán is elérem, hogy neked jobb legyen! – karikírozta e hozzáállást dr. Csomortáni Zoltán. A „túlvédés” is torzíthatja a gyermek személyiségét. Olyan lesz, mint a túlöntözött virág: „elnyurgul”, de nem lesz teherbíró. A túlvédett gyermek tönkreteheti a közösséget az iskolában, gyakran nem tudják rávenni, hogy elvégezze a feladatait, mert úgy érzi, hogy azok nem neki, hanem a szülőnek fontosak.

Gyakori, hogy a szülők maguk is különféle magatartásproblémákkal, személyiségzavarokkal küzdenek. Alkohol- vagy drogfüggők, párkapcsolati problémáik vannak. Ez mind kihat a gyermek fejlődésére. Sok szülő azt szeretné, ha a gyermeke a saját be nem teljesült vágyait valósítaná meg. Teljesíthetetlen elvárásokat állítanak elé, amitől önértékelési zavarai lesznek. Jellemző a kommunikáció hiánya. A pszichológus megemlítette: már a párkapcsolatok kialakulásakor gyakori, hogy a szex megelőzi a mélyebb, tartalmasabb beszélgetéseket. A párok gyakran később sem képesek megtárgyalni a problémáikat, akár egymással vagy a gyermekkel kapcsolatos gondolataikat kicserélni. Sokan nem képesek kezelni a családon belül a negatív érzéseket: a féltékenységet, az irigységet. Ilyenkor hajlamosak a védtelen gyermekre kivetíteni ezeket. A gyerek úgy védekezik, hogy megpróbálja eltitkolni a gondokat. Nem a saját életét tanulja meg élni, hanem elkerülni a konfliktusokat.

Egy idő után a család már szűkké válik a növekvő gyermeknek. Külső mintákat, kapcsolatokat kellene látnia, kifelé kommunikálni. Ebben azonban akadályozza az elhallgatás kényszere. Ne beszélj róla senkinek, hogy veszekedtünk, hogy válunk! El ne mondd, hogy apád részegen jött haza! Súlyosabb esetben a családon belüli szexuális bántalmazás is a titkok körébe kerül. Holott, ha volna kivel megbeszélni a dolgokat, a másik értő hallgatása vagy reakciói nemcsak segítenének megfogalmazni, tudatosítani a problémákat, hanem megoldási ötleteket is hozhatnának.

Mindezeket azért kell tudatosítani, mert csak így lehet megváltoztatni a tendenciát, hogy a mérgező szülők gyermeke ne érezze jól magát a bőrében, és később maga is mérgező szülővé váljon, mert csak azt a mintát ismeri. Fontos tanulság, hogy a szülő ne kösse magához a felnőtt gyermeket – még akkor is, ha kényelmes a „mamahotel, papabank” –, mert az élet rendje az, hogy a gyermek ne a szüleinek adja vissza, hanem a saját gyermekeinek adja tovább annak a szeretetnek a nagy részét, amit a szüleitől kapott. Lehet neki segíteni abban, hogy képes legyen rá.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK