Termesszék velem: jóféle sáfrány

Nálunk a háziasszonyok a piacokon inkább az elérhető áron kapható porsáfrányt veszik, amely szépen színez aranysárgára (alkalmanként a pucolt csirke bőrét színezik vele, de kitűnő húsvéti tojásfesték is), de az íze kevés. S ne tévesszenek meg bennünket a tavaszi virágzású dísznövényként termesztett sáfrányhibridek sem, mert nem alkalmasak fűszernek – de a hasonló virágzású őszi kikerics még annyira se, mert mérgező.

A jóféle sáfrány (hazánkban már a középkorban is termesztették) virágainak három hosszú bibeszálát fáradságos munkával gyűjtik össze, melyek megadják a fűszer utolérhetetlen, enyhén kesernyés, de aromás ízét.

Évelő hagymás nővény. Hosszú és keskeny levélzetű, nálunk szeptember végén, október elején nyílik. Magja nincs. Ültetése tavasszal, száraz, homokos, de gazdag tápanyagú talajba tanácsos. Ültetési mélysége 5, egymáshoz való távolságuk pedig 10 cm. Napos, félárnyékos helyre tegyük. A pangó vizet nem kedveli.

Nem árt megjelölni, mert év közben nincs semmi nyoma, hogy ott növény lapul. Ha füves területre ültetjük, s ez kellőképpen nem tudatosodik bennünk, akkor a fűnyíróval könnyen tönkretehetjük.

A bibék szedése a hajnali pára felszáradása után lehetséges. Kellően szárítsuk, és érdemes jól záródó, sötét üvegfiolában tárolni. Így akár fél évig íz- és színveszteség nélkül használhatjuk.

Kitűnő ételízesítő: a húslevest aranysárgára festi, a tészta- és süteményféléknek is kellemes aromát ad. Elősegíti a zsíros, nehéz ételek emésztését. De vigyázni is kell vele, mert már 20 grammja is veszélyes adag lehet!