Otthonteremtő édesanyának vallja magát Ágostonné Szőcs Anna, aki könyvet írt, honlapot működtet és blogot vezet, hogy tanácsokat adjon a fiataloknak – elsősorban a nőknek –, miként vezessék az életüket. A református lelkészfeleség szerepét hivatásnak tartja, de rögös út vezetett idáig…
– Amikor összeházasodtunk a férjemmel, két hitetlen kelt egybe. A férjem műszaki főiskolát végzett, majd kutatómérnök volt, én a tanári pályára készültem, és tanítottam is. Közben megszületett a legnagyobb gyermekünk, belevágtunk az építkezésbe. Spóroltunk, s a kétkezi munkát sem szégyelltük, hogy felépüljön az otthonunk. A 16. téglasort a kazánházban például a nagylányunk rakta – idézi fel a „fészekrakás” időszakát. – Egyszer csak azt vettük észre, hogy kiüresedett a házasságunk, én már a válást fontolgattam. Akkoriban történt, hogy eljött hozzánk egy hívő kislány, aki a maga szelíd módján nagyon meggyőzőnek bizonyult. Magam pedig azon gondolkodtam a házasságunk válsága közepette, vajon mitől működik jól mások kapcsolata. Arra jutottam: azok az időtálló házasságok, ahol a férfi vezet és a nő a hagyományos szerepet vállalja. Ebben a nehéz helyzetben talált meg minket Isten, és rendbe tette a házasságunkat. Elkezdtem imádkozni, templomba járni, vittem a gyerekeket is. Később a férjemmel elmentünk egy ismert evangélista szabadtéri istentiszteletére, ami megváltoztatta az életünket. Onnantól együtt jártunk a hit útján. A férjem pedig hivatást kapott, beiratkozott a teológiára, és 20 esztendőn át református lelkészként szolgált – mesél a megtérésükről.
Anna szerint a lelkészfeleség fontos szerepet visz a gyülekezetben. Ő is komolyan vette a feladatát, foglalkozott a gyerekekkel, asszonyokkal, programokat szervezett, s akkor sem esett le az aranygyűrű az ujjáról, ha a főzőkanalat kellett kézbe vennie, mondjuk, egy táborban.
– A megtérésem után azon kezdtem gondolkodni, miként segíthetnék másoknak. Ebből a szándékból született a könyvem, mely az anyáknak szól, a sok anyagból pedig egy honlap is született. Sokat töprengtem azon is, hogy manapság a világ jórészt a testi dolgokról szól, és az ételt-italt lassan „bálványként” imádjuk. Ez adta az ötletet, hogy elindítsam a gasztroblogomat. Szerettem volna megjelenni a lelki üzenettel ezen a terepen is, kidomborítani, hogyan szolgálja az étkezés a család összetartását és az egészséget.
Hogyan gyakorolhatja a böjtöt a ma embere? A reformátusoknál nem az étkezés korlátozása szolgálja a húsvéti készülődést. Nagypénteken azonban szigorú böjtöt tartanak, ilyenkor Ágostonéknál egyszerű krumplileves és hagymás tojás kerül az asztalra. A böjti feladat inkább az önvizsgálat, a bűnbánat és az imádság – véli a lelkészné. Maga is tapasztalta, hogy a húsvét mára teljesen „elnyulasodott”, egyre többen csak a pihenőnapot látják benne. – A kereszthalállal és a feltámadással a szekularizált ember nem igazán tud mit kezdeni.
A böjti időszakban mindenki hangsúlyozhatja a lelki tartalmakat. Lehetnek a magunkba tekintésnek egészen modern formái is. Ágostonné Szőcs Anna szerint az is jó ötlet, ha Facebook-böjtöt tartunk vagy nem nyomkodjuk a telefonunkat, nem játszunk rajta. Az is nagy kihívás, hogy ezekben a hetekben tartózkodjunk mások kritizálásától. Keressük meg, mi az, ami kezd bálvánnyá válni az életünkben, s gyakoroljuk a lemondást! – tanácsolja. Így lélekben is felkészülhetünk az ünnepre, mely nem csupán arról szól, hogy végre az asztalra kerül a sonka, a tojás, a tárkonyos bárányleves, a diótorta – vagy éppen Anna legendásan finom méteres pecsenyéje –, hanem főként az, hogy templom után körbeüli az asztalt egész népes családjuk.
KÁLLAI MÁRTON FELVÉTELE
