Titkok nyomában

Pillanatnyi elmezavar? Régről húzódó idegkimerülés? Figyelemfelhívás a szeretethiányra? A családi tragédiák okait keresve mindig sok a megválaszolatlan kérdés. Ez érthető, hiszen a legtöbb família nem teszi közszemlére a belső életét, sőt, inkább igyekszik titkolni a bajokat.
– Akinek se barátnője, se jó ismerőse, se közeli bizalmas családtagja, és nincs egy váll, amelyen kisírhatná bánatát, gyakorta hiszi, hogy mivel egymaga képtelen rendet tenni a párkapcsolati vagy egyéb családi problémái között, azokra nincs is megoldás – véli Király Edit klinikai szakpszichológus. – Így fordulhat elő, hogy mind többen lesznek képtelenek egyedül kilábalni a válságból, s a reményt, a hitet is elveszítik, hogy azt valaha is megoldják. Sajnos hazánkban még nem nagyon jellemző, hogy a családi konfliktusok elrendezéséhez szakember segítségét kérjék a párok. Legtöbben azt sem tudják, hová kell fordulni ilyen esetben. Pedig elég lenne a háziorvostól útbaigazítást kérni, majd jelentkezni a legközelebbi szakrendelésen úgynevezett párterápiára.
A pszichológus tapasztalata szerint többnyire a férfiakra jellemző, hogy nem tudnak szembenézni a napi problémákkal, azokat inkább a szőnyeg alá söprik. Vagyis amiről nem beszélnek, amiről nem hallanak, az nem is létezik, így – azt hiszik – felelősséget sem kell vállalniuk a hiányosságokért. Amikor pedig az idegtépő élethelyzetek megmételyezik a mindennapokat, a teremtés koronái hajlamosak hárítani és párjukban keresni a hibát, vagy más karjaiba menekülni.
A nők tűrőképessége általában erősebb. Mégsem szabad aránytalanul terhelni őket. Ki erősebb, ki gyengébb idegrendszerrel és lelkülettel bír. Szerencsére a visszavonhatatlan döntést, a halált csak kevesen választják problémáik feloldására. A gyerekek sorsáért legtöbbször akkor is felelősséget éreznek az anyák, ha végérvényesen ellehetetlenült a házasságuk, párkapcsolatuk. Sőt, sokszor épp az a baj, hogy gyermekeik miatt inkább tűrnek, szenvednek, és a végsőkig kitartanak.
A rossz családi körülmények között élő, idegileg gyenge nők hajlamosak figyelemfelhívó öngyilkosságot elkövetni. Fontos lenne, hogy az egymás mellett élő párok, családtagok komolyan vegyék azokat a figyelmeztető jelzéseket, amelyeket a bajba jutott ember a környezetéhez eljuttat. A segélykiáltások meghallásával sokszor talán elkerülhetők lennének a szörnyű családi drámák.