Tökéletes fantáziavilág kicsiknek és nagyoknak

Sokféleképpen lehet hobbit űzni, de az kevesekkel fordul elő, hogy „véletlenül” felkérik, készítsen el két színes ablakbetétet egy kápolnába. Ez történt Kissné Kocsis Zsuzsannával, aki autodidakta módon tanulta meg az üvegfestés rejtelmeit.

Család-otthonBiczó Henriett2021. 03. 10. szerda2021. 03. 10.

Kép: Smudyland Kocsis Zsuzsanna manó világokat épít díszdobozokba keretekben miniatűr berendezés Baja 2021 02 15 Fotó: Kállai Márton

Tökéletes fantáziavilág kicsiknek és nagyoknak
Smudyland Kocsis Zsuzsanna manó világokat épít díszdobozokba keretekben miniatűr berendezés Baja 2021 02 15 Fotó: Kállai Márton

A kandallóban tűz lobog, szinte vonzza az embert a mellette lévő hatalmas sárga fotel. Csak oldalra kell nyúlni, s máris könyvek tucatjaiból lehet válogatni, vagy csak elkortyolni egy csésze finom teát, amibe a konyhakredencen lévő mézescsuporból bátran kanalazhatunk egy kis mézet.

Pár pillanat alatt elképzelem magam ebben az apró mesevilágban, egyáltalán nem nehéz. Csak a méretekkel van némi gond, és hogy már tulajdonosai is vannak a házikónak. Vidám manócsalád lakja, és az egész elférne egy A2-es papírlapon.

Kissné Kocsis Zsuzsanna pár éve kezdett el roomboxokat készíteni, szinte bármit csinál, rögtön vevők tucatjai jelentkeznek érte. A Manólakért csak az Egyesült Államokból hatan keresték meg azzal, hogy szívesen megvásárolnák.

Háromdimenziós maketteket, meselámpásokat és figurákat készít, ez a „maszatos” világ (Smudyland). Fotó: Kállai Márton

– Apai ágon örököltem a képzőművészet iránti szenvedélyemet. Édesapám gyönyörűen festett, nagyapám pedig csodálatos fafaragásokat készített. Kislány voltam, amikor közösen elkészítették a húgomnak és nekem Hófehérke és a hét törpe házát meg a figurákat. A nagyszüleim kertjében, a sziklakertben állították fel, állandóan ott játszottam. Csodás gyerekkorom volt, óriási szeretetben nőttem fel a testvéremmel, mindig vonzott a sejtelmes mesevilág. A gumifát kineveztem varázsfának, mindenhová tündéreket, manókat és titkokat képzeltem – meséli Zsuzsa, aki a Bács-Kiskun megyei Fajszon gyerekeskedett.

Az általános iskolában kitűnő tanuló volt, szavalóversenyekre járt, de szívesebben forgatta a kortárs képzőművészekről szóló könyveket és boldogan ásta bele magát az anatómia rejtelmeibe. Gimnáziumba már Bajára járt, ő volt a fura falusi lány.

– Mindig a dolgok legmélyét kerestem, a titkokat, kevesen értettek meg. Rengeteget rajzoltam, szakkörre jártam, művészettel akartam foglalkozni. Édesanyám azt javasolta, legyen egy szakmám, ami biztos megélhetést jelent, utána még bármit tanulhatok. Kozmetikus lettem, majd felvettek a Gábor Dénes Főiskolára, gondoltam, megismerkedem a számítógépes grafikával is. Amikor matematikából jöttek a vektorok és a tőlem távol álló, száraz adatok, éreztem, hogy ezt mégsem nekem találták ki. Kozmetikusként Baján kezdtem dolgozni, aztán 2003-ban autodidakta módon megtanultam az üvegfestést.

Olyannyira, hogy két éve a Vöröserdei iskolakápolna rekonstrukciójánál felkérték, készítsen el két nagy ablakbetétet. Az ablakok közepén Krisztus és Mária, a felülvilágítókon pedig a tövises szív és egy galamb látható. Ez utóbbi lett az iskolakápolna Facebook-profiljának borítóképe. A koronavírus-járvány miatt még nem adták át a kápolnát, Zsuzsa a telefonján mutatja meg a munkáiról készült fotókat.

Kissné Kocsis Zsuzsanna pár éve kezdett el roomboxokat készíteni, s szinte bármit csinál, rögtön vevők tucatjai jelentkeznek érte. Fotó: Kállai Márton

Hihetetlen profizmus, fogalmazódik meg az emberben, de hozzáteszi: csaknem 20 év kemény munka és gyakorlás eredménye. Végeláthatatlanul gördülnek a telefonján a fotók, sokat dolgozott megrendelésre, rengetegen keresték meg azzal, hogy fénykép alapján fesse meg hozzátartozójuk arcát.

Az üvegfesték rendkívül híg, ezért igen nehéz technikailag üvegre portrézni, hogy valóban élethű legyen az eredmény. Talán ketten csinálják országszerte. Az egyik fotón megakad a szemem, Zsuzsa egy hatalmas kép mellett áll.

– Ez egy két méter átmérőjű, homorú helikopterplexi. Egy megrendelő azzal keresett meg 2010-ben, hogy erre fessem meg Ikarosz szárnyalását, amit öt üvegfestő már elutasított azzal, hogy lehetetlen. Egy évig csináltam. Speciális állvány készült hozzá, amire fel tudtam helyezni az alapot, és mindig úgy forgattam, hogy legalább egy körülbelül A4-es rész vízszintben legyen. Nehezen haladtam, állandóan elfolyt a festék.

Sokszor felmerült bennem, hogy miért vállaltam el, persze az eredmény láttán már nem kérdőjeleztem meg. Életem talán legmélyebb spirituális élményét tapasztaltam meg általa, mint amit a kép témája is sugall: merjünk vakon belevágni a lehetetlenbe, mert mindig ott lesznek a láthatatlan segítőink, akik mellettünk vannak és emelnek. A munkáim többször voltak kiállításon, Budapesten a Vajdahunyad-várban, Esztergomban, Baján, aztán azt éreztem, hogy elértem a csúcsot, már nincs kihívás az üvegfestésben, váltottam.

Mr. Tumnus a Narnia krónikái meséjéből lehet ismerős, a piros lámpásban Pannika és kis lovagja látható. Fotó: Kállai Márton

Elkezdtem fantasy diorámákat, vagyis háromdimenziós maketteket, room­bo­xo­kat, meselámpásokat és figurákat készíteni, így született meg a SmudyLand, az én kis „maszatos” világom. Amióta tart a járvány, háromszor annyi megrendelésem van, mint korábban. Az emberek még jobban vágynak a mesékre – véli vendéglátónk.

Zsuzsa a Manóvilág című munkájának manóit Felpéczi Gyeőry Balázs bábkészítőtől vette, de gyakran maga készíti a figurákat. Soha nem válna meg például ifjú Mr. Tumnustól, élete első polymer clay (süthető gyurma) figurájától.

Mr. Tumnus egy faun a Narnia krónikáiból, bájos gyermekarccal, borzas hajjal, kecskelábbal, kis szarvakkal a fején, nyakában hosszú piros kötött sállal. Zsuzsánál egy 120 centiméter ma­gas lámpásban, kis erdei tisztáson lakik a mindössze 25 centis figura. Nézem Mr. Tumnus arcát, mintha egy szobrász készítette volna, persze kiderül, Zsuzsa soha nem tanult szobrászatot.

A híres kandelábert, amely Narnia egyik jelképe, otthon talált hulladékokból készítette. Van benne fagyisdoboz, szörpösüveg és ragasztótubus kupakja, alufólia papírhengere, hungaro­cell­golyó, kis csipkedarab és nutellásdoboz.

„A tökéletes illúzió, a megelevenedő gyermekkor.” Fotó: Kállai Márton

– Amikor alkotok, hirtelen minden anyag, amire szükségem van, valahogy ott terem. Egy tojástartó, spatula, vizesflakon, gyógyszereskapszula, csak meg kell látni a bennük rejlő lehetőségeket – érkezik a válasz, amikor azt firtatom, mennyit ötletel azon, hogy milyen alapanyagokra van szüksége. Imád bolhapiacokra járni, igazi kincsesbányák, az egyiken bukkant rá egy 1800-as évekbeli porcelánbabára, ami igazán filozofikus tartalommal éledt újjá egy lámpásban. A baba mellett egy bárány és egy krokodil, a bennünk lévő kettősséget szimbolizálja.

A legtöbb roombox és dioráma aprólékos munkát igényel, az egyikbe például süthető gyurmából 40 rózsát és papírból 400 levelet készített, amelyeket még csipesszel is alig lehetett megfogni. Két hét alatt megrendelésre megépítette Harry Potter és Voldemort utolsó csatáját, ahol a romok leginkább lépésálló szigetelő­anyagból készültek, egy mindössze 60×50×20 centiméteres roomboxban. Sok a megrendelés, karácsony előtt alig bírta az iramot.

Hamarosan jönnek a Nyúlpapás boxért, ezt egy testvérpár rendelte édesapjuk 83. születésnapjára. Nyúlpapa mesét olvas az unokájának egy virágzó rózsalugas alatt, előttük pöttyös labda, minden csupa idill. Vagy talán giccs?

– Lehet. Előfordul, hogy azt mondják, ez az. Nekem a tökéletes illúzió, a megelevenedő gyermekkor. Mesék, álmok és titkok. Imádom csinálni és hál’ istennek van rá igény. Nem régen egy édesanya azzal keresett meg, hogy ikerkisfiainak készítsek boxokat úgy, hogy érvényesüljenek a gyerekek belső tulajdonságai is. Az egyik szolid és visszahúzódó, a másik vagány és vadóc. A fiúk imádták, nekik nem volt giccs. A boxokba tettem LED-világítást, a szobájukban ez az éjszakai fény. Nekem az ilyen egyszerű csodák a fontosak.

Amióta tart a járvány, háromszor annyi megrendelése van az alkotónak. Fotó: Kállai Márton

Zsuzsa nem hagyott fel a kozmetikussággal, a szalonjában találkoztunk, amelynek a berendezése egyáltalán nem hagyományos. Ódon konyhakredencen sorakoznak a krémek, apró mesevilágok bújnak meg egy-egy sarokban. A bejáratnál egy méretes lámpásban a japán mondavilág elevenedik meg, foszforeszkáló anyagból készült tucatnyi kodama, vagyis az erdő szellemei. Talán ez az egyetlen darab, amiért nem kapkodtak a vevők.

– Távol áll a mi kultúránktól – érkezik a válasz. Az ajtókopogtatón egy Dundus baba ül, Zsuzsa egy időben sok ilyet csinált, mindegyik egyedi arcot kapott. A tükör alatt piros lámpásban bújik meg Pannika és a kis lovagja, talán elcsattan egy puszi, mielőtt belépnek az óvoda ajtaján.

Az egyedi és megismételhetetlen roomboxok és dio­rámák világszerte keresett és értékes dísztárgyaknak számítanak. Zsuzsa szeretne nyitni más országok felé is, nagyon vonzza a külföldön igen népszerű egyedi, úgynevezett OOAK (One Of A Kind)-figurák készítése is, amikor az arcokat valósághűen kell elkészíteni. Magasra tette a mércét.

– Ebben a hobbiban százévnyi tanulnivaló és millió izgalmas kihívás van. Tökéletes varázslatot szeretnék adni mindenkinek.

Ezek is érdekelhetnek