A magyarság igazi ereje nem a kakaskodásban és a hangoskodó szájtépésben rejlik, hanem a bölcs találékonyságban és abban a speciális gondolkodásmódban, amely a csodálatosan mély értelmű magyar anyanyelvből fakad – vallja Laár András humorista, énekes, zeneszerző, író-költő, spirituális gondolkodó.

Változom a változással

– November 4-ével a L’art pour l’art Társulat is visszavonult, illetve az önálló estjei is 2021-re csúsztak. Hogyan vészeli át a járványos időszak második, befelé figyelésre kényszerítő időszakát?

– Idén tavasszal nagyon aggódtam egy ideig, hogy mi lesz a családom megélhetésével. Egyik pillanatról a másikra jövedelem nélkül maradtam, és mivel egyedül én vagyok kereső a családban, nem láttam, miből fogok ételt venni magunknak vagy csekkeket befizetni.

Szerencsére már év elejétől kezdve újra elkezdtem asztrológiát oktatni a Tan Kapuja Buddhista Egyetemen, és amikor a járvány miatt azzal a kurzussal át kellett állni az online oktatásra, rájöttem, hogy saját szakállamra is indíthatnék asztrológiafoglalkozásokat egy tágabb körben, természetesen ugyanúgy interneten keresztül. Ez egy szerencsés ötletnek bizonyult, mert azóta már a harmadik nyilvános online foglalkozássorozatot tartom. Voltaképpen jelen körülmények között ebből élünk.

– Milyen életfilozófiát kapott mérnök édesapjától és betűszedő nagypapájától, akik­nek alakját a Nem múlok el soha című kötetében idézte fel?

– Apám tudós ember, aki több területen is komoly eredményeket ért el a szakmájában: öntőmérnökként dolgozott a Fémipari Kutatóintézetben, újításai és találmányai voltak, ezenkívül ipar- és vallástörténettel foglalkozott és foglalkozik mind a mai napig. Filozófiai, lételméleti téren is fontos összefüggéseket tárt fel.

Nagyapámra is mint rendkívül színes személyiségre emlékszik mindenki: nagyon jó nyomdásznak tartották, gyönyörűen rajzolt, könyvet írt saját reinkarnációs élményeiről, valamint harcos szocdemként minden munkahelyén összeveszett a főnökséggel. Afféle lázadó, igazságkereső emberként a vallást is sajátos szemüvegen keresztül nézte. Nyilván hordozok valamit belőlük. Leginkább azt, hogy az ember a dolgok összefüggéseit legjobban oldalról nézve láthatja meg. Azaz: ha pártatlanul figyel, egyik szemponthoz sem kötődve.

– Melyik hangszer áll önhöz a legközelebb?

– Elsősorban gitáros vagyok, ezen tanultam meg a legjobban játszani. De nagyra becsülöm a tilinkót, a zongorát, a hegedűt is, ezekhez is konyítok. Az énekhangról pedig kiderült számomra, hogy nemcsak művészi eszköz, hanem gyógyító varázsszer is. Nagyon hatásosan használható egészségmegőrzés vagy -visszaszerzés céljából.

Elmagyarázó

Mantra: szanszkrit eredetű szó, vallásos kifejezés a hinduizmus és a buddhizmus vallási rendszerében. Hangok, szótagok, mondatok ismételgetése, imaként, költeményként is használatos.

Három elemi energia: a testünkben működő elemi energiák a szél-, a tűz- és a vízenergia. E három erő egyensúlya az egészség fenntartója, az egyensúly megbomlása esetén kialakulnak a betegségek. A javas­gyó­gyászat e három energia egyensúlyának hely­re­ál­lí­tá­sá­val küszöböli ki a betegségeket.

– Tudható, hogy 1998-tól két évig tanított a Tejút Javasképzőben. Mi a véleménye a mai garabonciások, javasok örökségéről és a magyar nyelv erejéről?

– Én nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy magyarnak születtem. Felbecsülhetetlen értéke van számomra a magyar nyelvnek és az ebből fakadó szellemiségnek, gondolkodásmódnak. A javashagyomány pedig ősi összefüggéseket emel át a múltból a mába, és kiderül, hogy amit őseink tudtak, az ma is érvényes. A három elemi energia rendszere örök igazságokat hordoz.

– Miért érzi úgy, hogy a szertartások, a mantrák és a meditáció képes változást létrehozni az ember életében?

– Ez nemcsak érzés vagy hit a részemről, hanem megtapasztalás révén szerzett bizonyosság. Magam is gyógyultam meg úgy, hogy reménytelen szenvedős helyzetből mások imája, mantrázása segítségével álltam talpra. Mondhatnám, hogy átéltem a gyógyu­lás „csodáját”.

– A L’art pour l’art Társulatnak is köszönhető, hogy az abszurd humor népszerűvé vált hazánkban. Milyennek látja itthon a műfaj fejlődését, irányát?

– Ebben az országban a fejlődés irányát két erő határozza meg: a külső körülmények sora – például az épp adott kultúrpolitika – és a feltörekvő nemzedékek tehetsége. Sok tehetség születik nálunk, de hogy a kultúrát irányító erő hagyja-e érvényesülni őket, és ha hagyja, akkor milyen irányba tereli pályájukat, nos, ez fogja meghatározni, hogy mivé alakul mindez. Én ezt a folyamatot is oldalról nézve figyelem. Az már biztosnak tűnik számomra, hogy az olyan abszurditásokkal terhelt időszakokban, mint a mostani, az abszurd humorra nagyon vevők az emberek.

– Készít zárszámadást 2020 végének közeledtével, mit fontos átgondolnia?

– Úgy érzem, folyamatosan azt teszem már eleve, amit a mostani „változáserők” diktálnak: változom együtt a változással. A pályám új vágányra terelődött, másképp kell néznem ezentúl a hétköznapi dolgaimat is. Eljött az idő, hogy komoly döntéseket hozzak a jövőbeli dolgaim, feladataim vonatkozásában, azzal kapcsolatban, hogy miként akarok élni a még hátralévő életemben. Mert ahogy eddig mentek a dolgok, úgy már nem tudnak tovább menni. És ez az élet számos területére igaz.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.