Szépség: olasz-magyar gyökér

Rögtön egy tündérmesét idéz fel 1984-ből - Erzsike lánya szerelmi története ugyanis, romantikára éhes női szemmel nézve, leginkább ahhoz fogható. Minden kellék adott: gyönyörű magyar lány, jóképű olasz férfi, jugoszláv tenger, szikrázó napsütés... és a végén házasság meg gyermekáldás. - A lányomat épp húsz évvel ezelőtt rettegve engedtük el nyaralni a barátnőjével az akkor kisebb földrengés sújtotta Krk-szigetre - már nincs aggodalom Kató néni hangjában. - Aztán mi lett a vége?! Néhány nap múlva lelkendezett a telefonban, hogy halálosan szerelmes. Bevallom, akkor még nem vettük komolyan. Azt hittem, csupán az Adriai-tengerbe szeretett bele... Mindennek az "okozója" egy papucs, amelyet gazdája, Erzsike, egy sziklán ücsörögve véletlenül beleejtett a tengerbe. A lányok hiába keresték, ám a segítségükre siető sármos olasz fiatalember sikerrel járt. Nemcsak lábbeli-, de szívügyben is. A "meglátni és megszeretni" szerelemnek a csodálatos napok után megannyi akadályt (talán a mesebeli hétpróbánál is többet) kellett legyőznie. Miután Emilio minden szabadsága ráment a pannonhalmi látogatásokra, fárasztó ingázásba kezdett: szabad szombat akkoriban még nem lévén, a hat munkanap után egész éjjel vezetett, hogy a vasárnapot Erzsikével tölthesse, aztán éjjel vissza.

{p} Hiába vette feleségül a lányt, a magyar állam hónapokig nem adta meg nejének a kiutazási engedélyt. Erzsike végül turista útlevéllel költözött ki az Isztriai-félsziget tengerparti kisvárosába, Rovinjba. Marina lányuk is megszületett, mikor végre megkapták Budapesten a szükséges okmányokat a kinti letelepedéshez - a korszakot jól jellemzi, hogy akkor viszont három napon belül el kellett hagyniuk Magyarországot, december 22-én, karácsony előtt... Sudár fiatal lány lejt a kifutón. Gyönyörű a mosolya. Vállára omló hosszú, hullámos szőke haja elrejti az estélyi viselet pántjait. A ruhaköltemény kék színe épp olyan árnyalatú, mint Isztria zászlójáé - merthogy tizennyolc éves viselője, Marina Razman ott él szüleivel. A szoknya fodrozódásai az Adria hullámait idézik, és minden lépésnél előbukkan elöl a kagylókkal díszített betétrész. Visszafelé haladunk az időben. Kató néni először ezt az estélyi ruhás fényképet mutatja büszkén, amely pár hete egy szépségversenyen készült unokájáról - csak aztán következnek sorjában a gyermekkori felvételek. A helyszínek pedig... egyszer Pannonhalmán, másszor Horvátországban járunk, de ez a kifutós kép épp az olasz fővárosban készült. - Marina mókából jelentkezett egy vetélkedésre, amely a világ legszebb olasz hölgyét kereste. Harmincöt országban rendezték meg az elődöntőket, Horvátország olasz szépének az én félig magyar unokámat választották - a nagymama, ha lehet, most még jobban sugárzik.

{p}  - A római döntőről pedig az előkelő második helyezést hozta el. Este tíz után nap mint nap csörög Kató néni telefonja. Erzsikéék hívják, mindenről beszámolnak a nagyinak. A sok munkáról és fáradozásról, amire nem is gondoltak volna egy ilyen versenyt megelőzően, meg a számtalan szépségszakmabeli ajánlatról. Marinának a zsűrielnök Sophia Loren bókja a legbecsesebb: "Anyaként ölellek meg és büszke vagyok rád!" A szőke lány egy olasz közgazdasági iskola végzős diákja, bár újabban pszichiáternek vagy újságírónak készül. Öt nyelven beszél: németül, angolul, horvátul, olaszul és magyarul. - Erzsikém másfél évesen rám bízta Marinát, hogy tanulja meg a nyelvet; kétesztendősen már folyékonyan beszélt - emlékezik vissza büszkén a nagyi. - Iskolás koráig összesen három évet töltött nálunk idehaza, hogy megismerje a gyökereit, kötődjön Magyarországhoz is. Kati lányom hasonló korú gyermekeivel együtt imádták a meséket, mondókákat, helyi történeteket. Olasz újságcikkeket mazsolázunk - nyelvtudás híján csak Marina képeit csodáljuk. (Kató néni erről megjegyzi: Erzsike és Emilio megismerkedésükkor németül beszélgettek; a veje később egyszer nehezményezte, hogy a magyarok jó része nem ismer nyelveket és nem tud úszni...) Leheletfinom fehér nyári ruhában ül a tengerparton, farmerban és pólóban integet az ajtóból. Semmi smink, lapos szandál. Mégis természetességével vonza a tekintetet.

{p} Újabb fényképek a nyúli három unokáról. Nekik sincs szégyellnivalójuk, bőkezűen osztották az égiek a bájt a Hadarics családban. - Én is indulok - jegyzi meg a ma is szép arcú Kató néni, mikor menni készülök. A helyi cukorbetegek klubjának elnökeként segíti a szomszédos település hasonló kezdeményezését. - Ilyen forróságban? Fájós lábbal? Nincs válasz. Csak egy kedves, olyan igazi mesebeli, fáradhatatlan szupernagyis mosoly.