Szabadság? Az mi?

Esztergályos Cecília kreativitásának csak az idő szab korlátot. Ritka az az alkotó, aki olyan sok húron játszik, mint ő.

Családi körPalágyi Béla2004. 08. 13. péntek2004. 08. 13.
Szabadság? Az mi?


Kezdődött a pályája a balettal, Pécsett a nagy hírű Eck Imre-társulatnak volt a balerinája. Aztán felfedezte Szabó István filmrendező, és a Te című rövidfilmjével új pályára állította: elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, jöttek a sikerek filmen, színpadon egyaránt. Jászai Mari-díjas, érdemes művész lett, közben nagy sikerű könyvet írt Adj békét, uram! címmel.Most pedig kerámiázik. Ott ül a forgó korong mellett, mikor csak ideje engedi, és szobrokat álmodik, csempéket formál. Eddig tizenegy kiállításon mutatta be alkotásait a nyilvánosságnak. Amikor azt kérdeztem tőle, mivel telik a nyara, a szabadsága - a pihenés, az erőgyűjtés időszaka -, elmondta, ő bizony ilyet nem ismer. Valamikor 1993-ban voltak a férjével üdülni, 1997-ben Spéter Erzsébet meghívására elutazott Amerikába, ezzel a pihenés című fejezet nagyjából le is zárult. Játszik Budaörsön a Zarándoknőben, kisegíti népes családját, ha valahonnan S. O. S.-jelzés érkezik - no és hát a kerámia, amit sokak szerint tehetséggel űz. Újabban van egy olyan ígérete, hogy a csempéi minden eddiginél nagyobb nyilvánosságot kaphatnak, ám hogy hol lesz ez, egyelőre  titok - ha valósággá  válik, értesülünk, ígéri.
A művésznőnek egyetlen problémája van: a nap csak huszonnégy órából áll. Ha népszavazásra tennék fel a kérdést, ő arra voksolna, hogy legyen egy nap negyvennyolc óra! A javaslatot érdemes lenne megfontolni...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek