Hat év, hét baba

- Szomorkásan szép név. Illik a kislány kivételes helyzetéhez. Ahhoz, hogy valaki ugyan lemondott a gyermekéről, nekünk mégis sikerül majd a sorsát rendeznünk - mondja Csiba Gábor, a Borsod Megyei Kórház főigazgatója. - Évszázadokkal ezelőtt templomok lépcsőin hagytak bebugyolált csecsemőket, Isten kegyelmére bízva őket. Mi, a történelmi hagyományokat követve, hat éve helyeztünk el a főbejárathoz közel, de kellően diszkrét, félreeső helyen inkubátort, amely az ajtó bezárása után egy-két perccel csengővel riasztja a főportát. Azóta hét egészséges újszülött csecsemőt találtunk benne. Közülük az egyik már nagyobbacska, pár hónapos volt. Az ilyen esemény mindig lázba hozza a kórházunkat. Óriási az örömünk, hiszen nem kukában, egy szeméttelepen vagy, elnézést a kifejezésért, de ez a valóság, pottyantós budiban végezték be az életüket ezek a csöppségek. Őszi Virág majdnem a nyolcadik "gyerekünk". Pár éve egy anyuka berakta a gyermekét, másnap azonban a felbőszült nagymama visszakövetelte az unokáját, harmadnap pedig a mamával együtt haza is vitték. Hat év, hét baba? Bár lenne több, mondom, ha a megölt csecsemőkről szóló rendőrségi hírekre gondolok. Körülbelül egymillió forintba került az inkubátor telepítése, a fenntartási költsége minimális. Ha csak egyetlen életet megmentünk vele, már megérte. Sajnos nem rajtunk múlik. Vagy kevesen tudnak róla, vagy, számomra érthetetlen okból, nem élnek a lehetőséggel. Annak idején szórólapokat is küldtünk róla a gyermekorvosi rendelőkbe, nem sok eredménnyel...
Őszi Virág 3140 grammal, 49 centiméterrel, bolyhos szőkésbarna hajjal, egészségesen született. Lábzsákkal a cipőmön, fehér köpenyben nézem az üvegfal mögött ásítozó pici lányt. A nővérke a rövid szemle után olyan gyengéd mozdulattal helyezi vissza az ágyra, miként egy szál virágot teszünk a kedvesünk vázájába.
- A "nemkívánatos gyermekek" között még az inkubátorba helyezett csecsemők sorsa a legszerencsésebb - állítja Szűts Ágnes, a kórház koraszülött-újszülött-patológiai osztályának vezető főorvosa. - Közülük eddig senki nem került csecsemőotthonba, mert napokon, maximum másfél-két héten belül jelentkeztek értük örökbefogadó szülők. Mihelyt ide behozzák az apróságokat, elvégezzük az alapvető vizsgálatokat, megkezdjük a táplálásukat, gondozásukat. Ezzel egy időben értesítjük a gyámügyi hivatalt és a gyermekvédelmi szakszolgálatot. Beindul a "hírlánc", melynek eredményeként az örökbefogadásra várakozók közül, akik nagyon sokan vannak és nagyon sokáig várnak, valakire hirtelen sor kerül. Ezeknél a babáknál ugyanis nem kell kivárni még azt a lemondó nyilatkozatot sem, amit a szülő egy hónapon belül visszavonhat, mivel a tény, hogy inkubátorba tették őket, egyenértékű a lemondással. Sose felejtem el az első "inkubátoros" csecsemőnket. Karácsonykor hozták az osztályunkra, az örökbefogadó szülők kis túlzással sokkot kaptak az örömtől. Könnyezve simogatták, becézgették, és azt hajtogatták: "A Jézuska ajándéka ez a gyerek!" Amikor elviszik őket tőlünk, kicsit a mi szívünk is belesajdul. Hiába vannak itt rövid ideig, nagyon gyorsan a szívünkbe zárjuk mindegyiket, a helyzetük miatt szinte megkülönböztetett figyelemmel "szeretgetjük" szegénykéket.
{p}
Babamentés
Miskolc három kórházából a városinak még ma sincs babamentő inkubátora. A diósgyőrinek ugyan hét éve van, ám ez idő alatt egyetlenegy csecsemőt raktak be. Elszomorító szám ez azért is, mert a rendőrségtől kapott tájékoztatás szerint az elmúlt három esztendőben éppen hét felderített csecsemőgyilkosság történt a megyében. Az eldobott gyermekéletek mellett ugyanakkor évről évre nő az örökbefogadásra váró szülők száma.