Szerelmet-átkot vet a cigánykártya

Nem tud lebeszélni, hajt a kíváncsiság. Mostanság ugyanis a környezetemben egyre több "normális", két lábbal a földön járó (nő!)egyén fordul jóshoz. Miért? Útjelző táblát keresnek, hogy merre induljanak el, vagy egyszerűen csak mankóra vágynak az úton.
Érdekesek a reakcióik! Ha jó híreket ígér nekik a jós, megnő az önbizalmuk és boldogok: "Ugyan, kérlek, nem tétel húszezer egy szerelmi kötésért, ha maholnap térden állva kopogtat majd ajtómon a kiszemelt férfiú!" Rossz hírek esetén korunk boszorkánya azonnal kóklerré aljasul: "Inkább szurkáltam volna odahaza viaszbabákat!"
Felmérem: nőismerőseim hamarabb közösködnének a nőgyógyászukon, mint hogy a jósnőjüket megosszák velem! Így magam veszem kézbe a sorsom... elemzését.
Az internetes boszorkányhonlap láthatatlan erőket, misztikus tudást, az emberi elme számára fel nem fogható, iszonytató mélységek ismeretét ígéri. No meg bájos macskamozdulatokat, amelyeket sóvár férfipillantások kísérnek. A női irigységemen még csak-csak úrrá lennék, de azt mégsem kockáztathatom, hogy Melitta előtt kitárjam a legrejtettebb titkaim, amelyeket olykor még magamnak sem merek bevallani - márpedig a szépséges boszorkány reklámja ezzel "fenyeget".

Tipikusból szabott egyéniség
A Pest megyei kisváros nyugdíjaskorú jósnője esetén a rivalizálás fel sem merül! Rögtön a kapuban visszahőkölök, mikor szívélyes mosolyával kivillan alul az egyetlen csonka szemfoga... és máris elképzelem, ahogyan lassan elnyel majd fekete mágiája.
- Fogorvoshoz járok - mentegetőzik, majd részletes protézisleírásával visszarángat a földre. A lila nehézselyem függönyök között, félhomályban megalkuszunk: ötezerért cigánykártyával vet sorsot nekem. Nem kérdez rólam semmit, így aztán lehuppanok a törülközővel letakart bársonyszékre.
Bal kézzel három kupacba rendezem a paklit. Zsóka szapora mozdulatokkal fordítja fel a meglehetősen egyszerű rajzolatú, gyűrött lapokat, és monoton hangon darálja a jelenem. Csupa általánosság a jellememről, a hétköznapjaimról - ez eddig bármelyikünk lehetne.
- Idén nem lesz gyermeke... - először itt kapom fel érdeklődve a fejem. Október közepét írunk, így a lapos hasam láttán túl nagy kockázatot nem vállalt ezzel a magabiztos kijelentéssel. Az "inkább ittam volna el a pénzem" érzés kiülhetett az arcomra, mert briliáns pszichológiai érzékkel a szerelemre terelte a szót.
- Ne keseregjen, kedveském, nemsokára kibékül legutóbbi párjával - búgja sejtelmesen, és várja kitörő örömöm.
- Jézusom, ez egészen biztos?! - kapok a fejemhez, mert ez csakis tévedés lehet. Nem, nem, nyugtatgat Zsóka, a barna fiatalember szenved és hamarosan eljön értem egy csokor virággal. A lélegzetelállító bokréta stimmel a múltból, de kitartóan győzködöm: mi közös megegyezéssel váltunk szét, mondhatni mindkettőnk megelégedésére. Egy pillanatra sikerül belém fojtania a szót, mikor épp azt a három jelzőt említi, amit én leggyakrabban a barna fiatalember fejéhez vágtam. Vak tyúk is talál szemet - hessegetem el a gondolatolvasás látszatát is. Egyszerűen arról lehet szó, hogy egykori kedvesem is a tipikus férfihibákkal (például önzéssel vagy felsőbbrendűség-tudattal) bírt.
- Hajjaj, magán rontás ül, balszerencse kíséri - kétségbeesetten sóhajtozik és kifordítja felém a halál kártyát.
- Hogy van ez?! - kérdem. - Az imént még azt súgta a kártya, hogy szerencsés leszek "totón, lottón, kenón vagy Luxoron". Meg két nebulót is produkálnom kell öt éven belül, nincs nekem időm az autóbalesetre!
- Valaki megátkozta magát - sopánkodik. Sebaj, mert Zsóka újabb ötezerért rontáslevétellel is rendelkezésemre állna. Makacsul ólmot öntök a fülembe, alig jutnak el hozzám a rémtörténetek azokról a vendégeiről, akik hozzám hasonlóan nem törődtek a "gonosz árnyékával". Szó sincs esetemben halált megvető bátorságról, kérem szépen, csupán ismerem a pszichológiából az önmagát beteljesítő jóslat hatásmechanizmusát...
A rontáslevétel ugrott. Okosan stratégiát vált: ettől kezdve csakis kecsegtető jövőt ígér a cigánykártya. Legtöbbünknél ez bejön: az "ügyfél" mind több részletre kíváncsian újra és újra visszatér a jóshoz. Újabb és újabb ötezerért.
Biztatom. Pláne mikor a lefestett eljövendő rózsaszín ködből húsz perc halandzsa után végre valami konkrét jó ígéretét tudom kínkeservesen a szerelmi életemre húzni. Halleluja! Záporoznak a kérdéseim. - Öööö, mindenki saját maga irányítja a sorsát - ezt a roppant bölcs tanácsot sikerül kipréselni a kulcsfontosságú ügyben. Itt adom fel végképp.
Epilógus. Útban hazafelé megcsörren a telefon, a hang kedves nekem. Mosolygok. Ugye, Zsóka majdnem megmondta...
{p}
Csepregi Éva énekesnő meséli
- Néhány évvel ezelőtt nehezebben mentek a dolgaim, úgyhogy szükségét éreztem a miértek megválaszolásának. Felkerestem egyik különleges képességekkel megáldott ismerősömet, akiről tudtam, hogy régóta foglalkozik számmisztikával, ért a kártyavetéshez is, mindezeken túl pszichológusi végzettsége van, egyébként pedig építészmérnök. De nem elégedtem meg ennyivel, elmentem egy kártyavetőhöz és egy jósnőhöz is. És ami megdöbbentett: mindhárman szóról szóra ugyanazokat mondták. Például napra pontosan megjósolták, kivel, mikor, milyen körülmények között fogok találkozni, akivel aztán összekötöm az életem. És egy hónap múlva valóban megismerkedtem a jelenlegi párommal. Természetesen a látnokok a rosszat sem hallgatják el, de azokat senki sem szereti hallani. Sőt, az ember képes arra, hogy ahhoz igazítsa az életét, még ha tudatosan nem is tesz az érdekében. A jóslatokkal valójában olyan irányt kaphatunk, ami felé tartva nekünk kell változtatni a jó és a rossz cselekedeteinken. Csak így tudunk változni.

Maksa Zoltán humoristától hallottuk
- Az 1990-es humorfesztivál előválogatójára igyekeztünk autóbusszal Tatára. Hogy jobban teljen az idő, egy fiatal rádióslány jósolgatott. Sorra nyújtottuk oda neki a tenyerünket, és csodálkozva hallgattuk, amit mond. A mellettem ülőt határozottan felszólította, jobb, ha azonnal leszáll a buszról, mert neki bizony nem terem babér a fesztiválon. (Tényleg nem termett!) Ezután következtem én. Siker, elismerés, hírnév, de nem tart sokáig - olvasta ki a tenyeremből. Nem titkolom, majd elolvadtam. De rákérdeztem néhány magánéleti apróságra is. Még egy házasság és még két gyerek. Felkacagtam, hiszen első feleségemmel boldogan neveltük nem sokkal előtte született csemeténket. Ám a tenyérjósnak igaza lett, beigazolódott minden állítása. Tényleg sikerrel szerepeltem a humorfesztiválon, híres lettem, és tényleg jött a hullámvölgy is. Azóta elváltam, új házasságomból született egy gyermekem, de a másodikat még nem tervezzük. Ezek után nem mondhatok mást: én hiszek a jóslásban!

A témáról szívesen vennénk olvasóink véleményét.
Hozzászólásaikat a következő címre várjuk:
Szabad Föld, 1428 Bp. 8. Pf. 52