Kire ütött ez a gyerek?!

Az alma meg a fája...
Hogy kiből mi lesz, hová jut, az persze nemcsak az öröklött adottságoktól, tehetségtől függ, hanem a családi és társadalmi környezettől, a kortól, a történelmi helyzettől, az egészségi állapottól - és lehetne sorolni tovább. Amikor mindez segíti a tehetséget, akkor az eredmény csodálatos lesz. Vegyünk két példát!
A muzsikuscsalád sarjai nemzedékek óta zenekari tagok, zenetanárok, megbecsült mesterei a hangszereknek, egyikük-másikuk kiemelkedően jó zenész. Feleséget hasonló családokból választanak maguknak. Aztán születik a családban egy fiú, akiben apja és minden rokon észreveszi azt a bizonyos szikrát. Lelkész lesz és orgonista, s elsősorban zeneszerző, emellett többgyermekes családapa, városának nagy tekintélyű művésze és polgára, akinek ismeretségét, barátságát fejedelmek is megtiszteltetésnek veszik. Úgy hívják: Johann Sebastian Bach.
A fiú rendezetlen, nyomorgó családba születik, depressziós anya, intelligens, de megbízhatatlan apa legkisebb gyermekeként. Az apa nagyon korán eltűnik, és soha nem kerül elő, a gyereket kiadják falura kiscselédnek, majd korán árvaságra kerül. Később rokonok, barátok kegyelemkenyerén él. Korán kiugró tehetségét egyesek bátorítóan, mások fanyalogva fogadják, majd egyre többen ismerik el. Egyre súlyosbodó elmebetegség, boldogtalan párkapcsolatok, kudarcok és úgyszólván állandó nyomor őrölik fel egészen a 32 évesen bekövetkező öngyilkosságig. Ő József Attila.
Anyám kun volt, apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az - írja József Attila. Egy másik költő édesapja szerb, édesanyja szlovák volt - ő lett Petőfi Sándor. Sváb apától származott Ziegler Géza, aki vezetéknevét Gárdonyira cserélve megírta a magyar hazaszeretet egyik legszebb művét Egri csillagok címmel.
Mondják, a magyar nép azért olyan tehetséges és életrevaló, mert erősen kevert: a vérfrissítés jót tett. Nem véletlen, hogy a népvándorlás kori nomád népekből egyedül a magyar maradt fenn!
{p}
Ősazonosság, avagy Éva az ősanyánk
Mindenkinek két szülője, négy nagyszülője, nyolc dédszülője, tizenhat ükszülője van. Az apa és az anya mindig génjeinek felét adja át minden egyes utódjának. A nagyszülők esetében már csak negyede az azonosság, dédszüleink génjeinek nyolcadrészét, ükszüleinkének tizenhatodát hordjuk magunkban. Czeizel Endre számítása szerint húsz generációval korábbról 1 073 471 824 emberrel kerültünk felmenői rokonságba, ha pedig negyven generációt megyünk vissza, ami ezer évvel egyenlő, az már kétszázmilliárd ős lenne. Természetesen ennyi ember még nem élt a földön. Valójában a ma élő emberek legrégebbi őseinek jelentős része azonos. Ezért, bármilyen furcsán is hangzik, valószínűsíthető az az elmélet, hogy az emberiség négy-öt nem teljesen egyszerre, de egymáshoz közeli időben élt ősanyától származik. És akkor már nem is olyan nehéz elképzelni az egyetlen ősanya, Éva történetének hitelességét...

Variációk egy témára
Vannak különleges ajándékok az életben, amelyekhez (jó esetben) semmi köze a Mikulásnak. Örömünket leljük bennük már akkor is, amikor még a kezünkbe sem vettük őket, de rendhagyó módon olykor (megjegyzem: boldogan) megfizetjük az árukat.
Mítosz egykori munkahelyi riválisunk számára:
- Valóban mesésen nézek ki, komolyan? Csodásan is érzem magam, nem hiányzik a napi robot, jót tesz az áldott állapot! Ugyan, kérlek, dehogy félek, tulajdonképpen mitől is kellene?! Minden a lehető legnagyobb rendben.
Féligazság az egyetemi évfolyam-találkozón:
- Isten biz' nem annyira terhes a helyzet, lányok! Bár azt az embert megnézném magamnak, aki a reggeli rosszullét elnevezést kitalálta. Hááát, én nem vagyok mázlista: szédelgek és hányok délelőtt a buszon, délben a zöldségesnél meg este a párom roppant fontos céges összejövetelén. Bizonyos illatoknak a közelébe sem szabad menni: kerülendők az antikváriumi és az új könyvek, a párolás alatt lévő vöröshagyma (gyakorlatilag a konyha mindenestül), és sajnos életünk párjának eddig őrjítő parfümje. Nem lehetne kihagyni az első hónapokat, és rögtön a negyedikkel kezdeni?!
Valóság csakis vér szerinti nővéreknek:
- Téged is néha furcsa érzések kerítettek hatalmukba? Egyik pillanatban tündérkirálynőként lebegek, a másikban meg zokogok a fotelben, mert engem mindenki hülyének néz. És akkor még nem beszéltem a testemről! Görcsölő lábak, dagadt bokák, visszerek, gyomorégés, tetemes súlygyarapodás, halálos fáradtság... Ne gyere nekem a "Mi lesz később?!" kezdetű jelenettel meg a saját történeteddel, mikor a kimerültség végső stádiumában az alvásszegény anyuka a használt pelenkát a mélyhűtőládában konzerválta a családi örökkévalóságnak. Hogy kívánós vagyok-e? Naná! Fagylalt és kovászos uborka, burgonyaszirom és aszpikos felvágottak, Sacher-torta és vízkő a teáskannából, epres babafogkrém és meggyes arcpakolás egyaránt jöhet. Érzem, hogy lány lesz! Ne zsörtölődj, csupán ezt a néhány habos, fodros, csipkés darabot vásároltam előre. Ennyi jár nekem, ha a fiúkomplexusos párom kékre festhette a gyerekszobát, és már a kölyöknek is megvette a jövő évi focibérletet. Ultrahang? Az első babánál? Azt már nem! Kivárom... nagyon várom... a kislányom... avagy a fiam...