Bélpoklosok napja

Az ókor legrettegettebb betegsége végigkísérte az emberiség történelmét. Európában szerencsére mára a keleti peremre szorult. Nagyjából ötven éve sikerült megfékezni a terjedését, de még mindig évente körülbelül 800 ezer új beteget regisztrálnak a harmadik világban. Jelenleg 23 millió olyan embertársunk él a Földön, aki ugyan már meggyógyult, de a lepra következményeként nyomorékká vált. Legtöbben irtóznak a látványuktól, hiszen a kórokozó elsősorban a szemet, az arcot, a kezet, a lábat támadja meg. A beteg többnyire úgy gyógyul meg, hogy végtagjain nincs egyetlen ujj, vagy arca helyén csupán torz maszk maradt. Így nem lehet visszailleszkedni a társadalomba. Ezért az ilyen betegek életük végéig a lepratelepeken maradnak, egymást közt házasodnak, nemritkán gyermeket nemzenek.
A lepra elterjedése szoros összefüggésben van a szegénységgel, a túlnépesedéssel és az alultápláltsággal. Az áldozatok többsége Afrika, Ázsia és Dél-Amerika fejlődő országaiban él, főleg Brazíliában, Indonéziában és Indiában található. Ki gondolná, hogy Romániában napjainkban is működik lepratelep? A Duna-deltában él a néhány száz fős kolónia. Túlnyomó többségüket az úgynevezett száraz lepra betegítette meg, és már évtizedek óta nem fertőznek, csak hát nincs hova menniük.
Az orvosok, ápolók gyógyító munkája mellett nagy szerepet vállal a betegek ellátásában, lelki gondozásában és rehabilitációjában a XIX. század közepén alakult Nemzetközi Keresztyén Lepramisszió. A Magyarországi Lepramisszió már évek óta teljes jogú tagja a világszervezetnek. Az önkéntesek különböző egyházak misszionáriusaiként 32 országban végzik munkájukat. Magyarország volt a vasfüggöny mögött az egyetlen, ahol - a hivatalos fórumok elzárkózása ellenére - harminc évvel ezelőtt dr. Dobos Károly református lelkipásztor megalapította a segítő szervezetet. Imaközösségeket alakított, amelyek fohásszal, valamint kötszerek, takarók, fáslik készítésével gyakorolják az irgalmasságot. A tavaly, 101 éves korában elhunyt nagytiszteletű úr a legutóbbi időkig lelke, motorja volt ennek a tevékenységnek. Kitartó és szívós szolgálatával elérte, hogy ma már mintegy ezer, különböző felekezetű gyülekezet és több mint ezer egyéni adakozó nyújt segítséget több tucat leprakórháznak, hogy a betegek gyógyszerhez jussanak, sebeikre kötszert kapjanak.
A nemzetközi figyelem hullámzó. A WHO 1953 óta minden év január 30-án tartja a lepra elleni harc világnapját. Így legalább évente egyszer szembesül a világ azzal, hogy az egyik legfélelmetesebb betegség még ma is jelen van a Földön.