Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Gyermekeink számára a legideálisabb, ha családban nőnek fel. Ha a szülők között mégis szakadásra kerül sor, hajlamosak vagyunk azt hinni, egy gyermek felnevelésére csakis az édesanya - de legalábbis mindenképpen egy nő - alkalmas. A magyar válási gyakorlat is ezt erősíti, hiszen az utód rendszerint a feleségnél marad. A ritka kivételekről: az anyaszerepbe bújt apákról, a csemetéjükért küzdő férfiakról és az örök gyermeklelkű szülőkről szólnak írásaink.
Jól válni ugyanolyan művészet, mint jól házasodni. A tönkrement frigyeket gyakorta pocsék válóperek követik, pláne ha az utódokért is folyik a harc. Férfi és nő, apa és anya között jogilag nincs különbség az Európai Unió törvényei szerint, ahogyan nálunk sem. A szülők válásakor a bíróság mégis általában az anyának ítéli a gyereket, és sokszor föl sem merül a kérdés, hogy az anya alkalmas-e a gyermeknevelésre.
Minden második
Amíg 1989-ben az apák mindössze két és fél százaléka nevelhette a gyerekeit a válás után, ma már tíz-tizenkét százalékuk megteheti ezt - tudtuk meg az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének elnökétől. A számok azonban nem azt jelentik, hogy csupán a férfiak tizede alkalmas az apaszerepre. Régebben az apának csak láthatási joga volt, mára ez kapcsolattartási jogra változott. Hegedűs István hangsúlyozza: nem szeretne ítélkezni az anyák felett, és az apák sem feltétlenül makulátlanok, de az a tapasztalata, hogy ma már nem feltétlenül érték anyának lenni. A nők számára fontos a karrier, és hogy mindig csinosak meg kívánatosak legyenek - amit leginkább a gyerekek sínylenek meg.
Az is érdekes, hogy tíz évvel ezelőtt ritkább volt az olyan eset, mikor megcsalás miatt mondta ki a bíróság a válást. Ma ez mindennapos dolog.
- Bármilyen furcsa, ha félrelépésre adódik lehetőség, a fiatal anyákat és apákat kevésbé tartja vissza az a tény, hogy gyerekük van. Minden válást a gyerek is megszenved, ami későbbi párválasztásukra is erőteljesen kihat - vélekedik Hegedűs István, aki tizenöt évnyi házasság után vált el. Gyerekeivel jó a kapcsolata, a volt feleségével a mai napig megbeszélik a közös dolgaikat, de ők a ritka kivételek közé tartoznak. - Tény, hogy a hajléktalanok nagy része válás miatt került az utcára. Legtöbbjüket szemrebbenés nélkül kisemmizte a volt feleség. Ha a férfi jövedelmének negyven százaléka elmegy gyerektartásra, akkor albérletet is képtelen fizetni. Ez zsákutca, kevesen élik túl sérülés nélkül.
{p}
A válások kétharmadát az anyák kezdeményezik. A pénz miatt is sok házasság fut zátonyra. Hegedűs szerint a végzettségtől független, hogy melyik pár mennyire gyűlölködve és "randán" válik el. Ha pénzről van szó, semmi sem szent. A kiábrándító adatokból arra lehet következtetni, hogy megroggyant a házasság intézménye. Minden második házasság válással végződik.
- Ha ez így folytatódik, nem sok jóra számíthatnak a családok, és különösen a gyerekek - véli az elnök, aki az egyesület révén több ezer kétségbeesett apának segített. Nemcsak jogi tanácsokkal, de lelkileg is. Szerinte a harmonikus családi életet támogató közfelfogás erősítésére volna szükség.
Megejtő történetek hosszú sora szól arról, milyen erőpróbát jelent a nők számára, ha magukra maradnak gyermekükkel. Kevesebbet hallani azonban arról, mekkora megpróbáltatás a férfiaknak, ha csemetéjüket egyedül nevelik.
Anyaszerepben
Vitán felül áll, hogy a nők többségében kódolva van a gondoskodás, odafigyelés, törődés és egyszersmind a gyerekszülésen kívül a -nevelés képessége is, amivel a férfiak talán kevésbé bírnak. A sors azonban tartogathat váratlan fordulatokat, amikor a férfi kénytelen anyaszerepbe (is) bújni.
Mészáros Gyula üzletkötőként dolgozott. Jó beszédű, intelligens ember lévén hamar magasra jutott a cég ranglétráján. Sok pénzt keresett, de ezért sokat volt távol a családjától. Négy évvel ezelőtt a felesége csöndesen megjegyezte, hogy a nőgyógyász daganatot talált a bal mellében. A férfi biztosra vette, hogy gond nélkül el lehet távolítani. Akkor kezdett csak utánakérdezgetni, amikor a kemoterápiás kezelések elkezdődtek. Az asszony több mint egy évig szenvedett. Nagyon akart élni, leginkább a gyerekek tartották benne a lelket. Negyvenéves volt, amikor örökre elment.
{p}
- A kislányom hétéves volt, a fiam tizenkettő, amikor magunkra maradtunk - meséli a férfi. - A keserves hónapokon édesanyám és a nővérem segített át bennünket. Hirtelen rám szakadtak a vásárlások, a vacsorakészítések, a leckék kikérdezése, a tiszta ruhákról való gondoskodás, a beszélgetések a gyerekekkel... Mind egy-egy elintézendő feladat lett számomra. Mindent szívvel-lélekkel akartam végezni, de kiderült, képtelen vagyok. Megrogytam a teher alatt.
A gyászév letelte után megismerkedett egy elvált asszonnyal, akit hamarosan be is mutatott a csemetéinek. A kislány örömmel fogadta az új anyukajelöltet, a fiú ellenségesen. A felnőttek összes erőfeszítése hiábavaló volt, az új kapcsolat nemrégiben végleg megszakadt.
- Nagyon lármásan serdül a fiam, nehéz vele. Ha az ő érdekét nézem, elkerülhetetlen volt a szakítás - magyarázza döntésüket az ötvenhez közeledő férfi. - Ha a kislányomra gondolok, sajnálom, mert mellőle hiányzik egy nő, aki mintául szolgálhatna, akivel titkokat őrizhetne, aki jó tanácsokat adhatna egy kiskamasznak. És persze számomra is nagy veszteség. Nagyon megszerettem, jó volt hozzánk, pedig nagy teher hárult rá ebben a lelkileg agyonsérült családban. A munkám mellett megint minden rám szakad. A gyerekek nevelése, magánnyal fűszerezve.
Két Dózsa együtt
A színművész Dózsa László, a Madách Színház tagja pályakezdőként lett gyakorló, majd gyermekét egyedül nevelő apa. Amikor feleségétől elvált, a másfél éves Zoli kisfia vele maradt. Akkortájt a debreceni Csokonai Színházban játszott, onnan hívták a fővárosi Madách Színházba. Azért is fogadta el - pedig rossz döntésnek bizonyult -, mert a gyerek szempontjából megoldhatóbb lett az élete.
{p}
- Anyám és a család több tagja nagyon sokat segített a napi feladatok megoldásában. Később Gobbi Hilda szerzett nekem lakást, mert addig otthon, színészházban vagy albérletben laktam. Életemben olyan boldog nem voltam, mint amikor új otthonomat, egy kis garzont a Rumbach Sebestyén utcában kimeszeltem. Alig vártam, hogy Zolival a saját lakásomban együtt legyek. Vettem egy laticelt meg egy kiságyat, és este úgy feküdtem le, hogy megfoghattam a kisfiam kezét. A család segítsége mellett mindent elvégeztem, amit kellett: mostam, főztem, takarítottam. Pelenkát mostam, mert akkor még nem lehetett eldobhatót venni.
Sok apa sajnáltatja magát, ha egyedül marad. Nem szeretem hallani. Magamról tudom, mekkora boldogságot szerez, amikor az ember vállalja, hogy maga neveli a gyerekét. Zoli az édesanyjával is jó viszonyban van, szeretik egymást, és ez számomra is jó érzés.
Mi ketten mindig megtaláltuk a közös hangot, ma is a legjobb barátok vagyunk. Szoros a kapcsolat közöttünk, amelyet az is erősít, hogy a most harmincöt éves fiam is színész lett. Ma már nem lakunk egy fedél alatt, önállóan él, és a Budapesti Kamaraszínházban nagyszerű szerepeket játszik. Fiatalkori magamat is látom benne. A legnagyobb vágyam, hogy egyszer együtt játszhassunk; ezt még nem adta meg az élet.
Tamáskodás
Szerda este elhozlak, úgy hét óra körül! - fogadkozik a telefonban Tamás, majd leteszi a kagylót, s a munkájába mélyed. Arról igazán nem tehet, hogy szerdán újra közbejön valami, mondjuk egy halaszthatatlan mozi az új barátnővel. A csalódott hétéves megérti, persze, mi mást tehetne. Legfeljebb bringázik még egy kört a lakótelep körül.
{p}
Tamás amúgy csupa jó szándék, csak állandóan tesz-vesz és lót-fut. Arra sem igen jut ideje, hogy visszautazzon a múltba jó harminc évet, s eljusson a saját hétéves koráig. Az apja akkor költözött el, de a kisfiút látszólag nem rázta meg a dolog. Ha árvának érezte magát, nekivágott a faluját körülölelő domboknak, s addig bóklászott, míg meg nem vigasztalódott.
A férfi azóta két asszonyt és két gyereket hagyott maga mögött. Mikor válságba került a házassága, a bevált módszert választotta: elcsavargott. Repülőre ült például, egy hónapig Amerikában kalandozott, s mire hazajött, a válóperes ügyvéd várta.
Valamiért Tamás jutott eszembe, amikor a minap a könyvesboltban elém hullott egy kötet. A címe csodareceptet ígért. Hogyan vigasztaljuk meg a bennünk élő boldogtalan gyermeket? A pszichiáter saját megnyugtatására találta ki e módszert, őt ugyanis tizenegy éves korában hagyta el alkoholista apja. E divatos könyv arra oktat, hogyan "barkácsolja meg" az ember önnön lelkét, hogy behegedjenek azok a sebek, melyeket a szülei akarattal vagy óvatlanul ejtettek rajta.
Ne lepődjünk meg, az amerikai doktor többek közt azt tanácsolja, írjunk saját magunknak meleg hangú leveleket, s biztosítsuk személyünket mélységes szeretetünkről. Írogatás közben azért pillantsunk fel néha: hátha a gyerekünk is kérne egy csöppet a figyelmünkből...
Balogh Mária, Biczó Henrietta, Lovass Ildikó és Palágyi Edit írásai
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu