Akinek Barbie is pózol

Ha valaki az országban az elmúlt húsz évben papírra (újabban monitorra) vetett egy sort is fényképezéssel kapcsolatban - legyen szó technikai újdonságról vagy fotókiállításról -, és az nyomtatásban megjelent, akkor,  Csaba házi archívumában viszontolvashatja művét. Amilyen alaposan rendel és válogat képeket a Szabad Földbe (az újra és újra "megfotózott" témákról részletesen a lapunknál inaskodó fotográfushallgatók mesélhetnének), olyan akkurátusan gyűjt.
Dolgozószobájában mennyezetig érnek a polcok. Könyvek, albumok, szaklapok és kivágott cikkek mappái uralják a falakat - a szoba közepéről (stílusosabb a helymeghatározás így: egy Fuji reklámléggömb alól) nézve igazán impozáns látvány. Becses antikváriumi leletek kerülnek elő, például André Kertész francia nyelvű gyermekalbuma, amelyet 1933-ban Párizsban egy Vera nevű nőnek dedikált vagy Tabák Lajos 1932-es tiszavirág-életű kiállításának bezúzott katalógusa (a hatalom ugyanis nem nézte jó szemmel a munkásember mindennapjairól készített szociofotókat, és bezáratta a tárlatot).
{p}
A maradéknyi falfelület már egyértelműen árulkodik, hogy korántsem egy "szakbarbár" otthonában járok. Minden helyet kaphat itt, amin tetten érhető a fotózás motívuma. Az eredeti dagerrotípia mint ritkaság vonz, a század eleji hangulatot árasztó giccses képeknek pedig épp a csúnyasága: az egyiken esküvői párt, a másikon meg téli tájat fotografál a mester. Nem árt, ha két darab egyforma fényképező majmos óra méri az időt, közvetlenül az egykori Pallasz Kiadóból zsákmányolt "Fotó főosztály" tábla szomszédságában.
Az igazi "gyönyörűségek" - amelyek talán kicsit megkérdőjelezik először is a gyártók, aztán gyűjtő kollégám elmeállapotát - az emeleten várnak rám.  Nyitásképpen rögtön itt a műanyag fényképezőgépek arzenálja! A zenélő, villogó, vízipisztolyos, buborékfújós, cukorkatartós típusok, minden fellelhető színárnyalatban, hableánnyal, delfinekkel, macikkal meg cicákkal díszítve. Többségükben a kínai játékipar műremekei, amelyeket egyenként ki is próbálunk.
- Apropó Kína! - állunk meg egy búvárkodás közben kattintgató műanyag kisfiúnál. - Tavaly eljutottam az ázsiai országba, ahol a majdani nagy zsákmány reményében már az első napon vásároltam egy bőröndöt. De csalódnom kellett: míg az itthoni kínai piacok a leggazdagabb lelőhelyei a fotós kacatoknak, addig kint alig néhány darabot találtam.
Csavarokból és csuhéból készített jelenetek, gyurmából és száraz virágból formázott masinák mellett zenélődobozok, tolltartók és képkeretek feszítenek - mindegyiken tetten érhető a fotográfiai motívum. Barbie-kból is színes (bocsánat, többnyire rózsaszín) a kínálat; egyik kedvencem köldökzsinórral kapcsolódik a fényképezőgéphez, és gombnyomásra különböző pózokban kelleti magát. Ízléstelenségben biztosan dobogósok a kinyitható gépezetek: egyikben egy divatbemutató, a másikban pedig egy házasságkötés vonzza (?!) a szemet, miniatűr műanyag berendezésekkel és mozgatható figurákkal - természetesen mindkettőben ott virít a pillanatot megörökítő fényképész.
- Nyaralásokkor csak az első egy-két napot kell türelemmel kibírnia feleségemnek és két nagylányomnak, amíg végigjárom a város összes játékboltját és ócskapiacát, begyűjtve a helyi "fotós specialitásokat" - ironizál magán Csaba. Minden családtag és barát ismeri a különc gyűjteményt, és ki-ki igyekszik bővíteni újabb zoknikkal, nyakkendőkkel, kisautókkal, cukorkákkal, zászlókkal, pólókkal, öngyújtókkal meg díszdobozokkal. Így társult a bikinis és pöttyös fürdőnadrágos, sörhasú kínai cserépturistákhoz a máltai változat, valamint a színes német Hummel-féle fotózó kisfiúhoz (persze az idill kedvéért kutyával) a szerényebb orosz fehér-kék porcelánverzió.
Megszámolni a kincseket?! Azt már nem, tiltakozik Csaba. Isten ments, hogy esetleg kiderüljön, valahol valaki pazarabb gyűjteménnyel rendelkezik.

Habik Csaba kollekciójának több darabja is megtekinthető e rovatunk Kamera-galéria című fotóválogatásában.