Pálinkás jó reggelt?!

Néhány évtizede még borivó nemzetként ismertek bennünket (ugyebár kismértékben gyógyszer!), ma pedig már az égetett szeszes italok mértéktelen fogyasztásával szereztünk dobogós helyet. Átlagban minden tizedik magyar alkoholproblémákkal küzd, vagyis egymillió ember. Négyszer több férfi, mint nő. Az urak közül az iskolázatlanabbak, a hölgyeknél inkább a diplomások nyúlnak a pohár után.
Csak óvatosan a megbélyegzéssel! A rendszeres italfogyasztás önmagában még nem jelent alkoholizmust - ahogyan azt mi, nők előszeretettel jegyezzük meg vendégségben visszafogottan poharazgató párunkra is. Miheztartás végett az orvosok a mértéket is kijelölték számunkra: a még biztonságos, elfogadható ivás felső határa férfiaknál hetente 21, nőknél - akik érzékenyebbek az italra - 14 egység (1 egység = 10 ml alkohol = 1 pohár sör = 1 dl bor = 3 cl tömény). Az alkoholizmus kifejezésen beteges italfüggőséget értünk. Az ember azon kényszeres óhaját, hogy piálással elégítse ki boldogság iránti vágyát, vagy legalábbis időről időre elmeneküljön a valóság elől. A lejtőn lefelé ritkán van megállás.
{p}
Ismretetőjegyek
Ha az alábbi négy ismérv mindegyikét "ráhúzhatjuk" valakire, szinte biztosan kijelenthetjük róla: valamilyen mértékben alkoholfüggő.
1. Ha az illető foglalkozik a gondolattal, hogy kevesebbet igyon, valószínűleg tudatosodott benne, hogy baj van.
2. Ivás közben sértettséget érez - vagy magára dühös, vagy azokra, akik figyelmeztetni szokták a túlzott piálás miatt.
3. Vissza-visszatér a bűntudat, hogy nem lenne szabad innia.
4. Gyorsteszt: szokott-e inni reggel pusztán azért, hogy az előző esti italozás utáni rosszullétét elűzze? Aki már rendszeres utántöltés nélkül képtelen létezni, kérem, ott már nehéz megállni a lejtőn!
Az alkoholizmus halálos betegség, de maga az elvonás, az alkoholhiány is végződhet tragédiával. Szakorvosok szerint csak a teljes absztinencia segíthet, ám az alkoholszomj, remegés, izzadás, rémálmok, hallucinációk mind-mind újra a pohár felé tolják a gyengéket, hogy mondjuk egy kupica vodkával gyorsan enyhüljenek az elvonási tünetek. Külső (testi és lelki) segítség nélkül gyakorlatilag lehetetlen szabadulni az alkohol rabságából. Sőt, sokak szerint képtelenség, a visszaesés - már ha egyáltalán kis időre akad "tiszta szakasz" - törvényszerű. A legjobb eredményt az Anonim Alkoholisták egymást bátorító módszerei érték el: közülük "csak" minden harmadik beteg menekül újra italba, míg az összes többi terápia esetében 50-70 százalékos a visszaesés. A harmadik hónap vége a legkritikusabb, mikor az alkoholmentes hetek sikerén felbuzdulva a beteg olykor megenged magának - afféle jutalomképpen - egy pohárnyi italt.
{p}
Az egyiknek sikerül...
Általános iskolás koromban már tudtam, más a viszonyulásom az alkoholhoz, mint a társaimnak. Amíg ők órákig békésen sörözgettek, addig én egymás után döntöttem magamba a korsókat - meséli a negyvenhat éves Anna. A szesznek már nyoma sincs az arcán, az ember soha nem gondolná, hogy valaha alkoholista volt. - Az alkoholnál jobb feszültségoldót még nem találtak föl. Hogy miért nyúl az alkoholhoz egy fiatal lány, aki mindent megkap? A szüleim világéletükben munkamániásak voltak, érzelmileg igencsak elhanyagoltak. Napközben elláttam a munkám, aztán este elkezdtem inni a végtelenségig. Egy absztinens férfival házasodtam össze. Harmincnyolc éves koromban megszületett a fiam. És mégis, az első adandó alkalommal ismét a pohárhoz nyúltam. Legyőzhetetlen erő hajtott, hogy igyak. Elküldtem a férjem, mert korlátozott a szabadságomban... pontosabban az ivásban. Akkor is üveg után nyúltam, amikor nem kívántam. Álltam a vécékagyló fölött egy pohárral a kezemben, mert a szervezetem már nem bírta a szeszt, és rögtön kihánytam. A testvérem egyik nap azt mondta, elveszik tőlem a gyereket, mert én a halálba rohanok. Ekkor segítséget kértem, elmentem egy klubba. Több mint egy éve száraz vagyok. Nem akartam elveszíteni a fiamat.

...a másiknak nem
Mikor rontottam el? Amikor megszülettem. Azt hiszem, menthetetlen vagyok. Pohárral a kezemben fogok meghalni - mondja csak úgy magában motyogva az ötven felé járó Kálmán. Ha a cserzett bőrű, összeaszalódott férfi hatvanötnek mondaná magát, akkor sem lepődne meg az ember. Harmincéves korára volt szép felesége, három gyereke, hatalmas háza és pénze számolatlanul. - Egész életemben nyomasztott a szüleim népszerűsége, mindig csak "a menő maszek fia, a tanító néni kisfia" voltam. Talán dacból, de soha nem érdekelt a tanulás. Gondoltam, jó leszek én ácsnak is. Apámnak voltak kapcsolatai az építőiparban. Egyébként ő sem vetette meg a szeszt, az én számomra pedig természetes velejárója volt a mindennapi életnek. A feleségem is tudta, amikor elvettem, hogy velem együtt hozzáment a borosüveghez is. Szerintem abban bízott, hogy ha gyerekeink lesznek, abbahagyom. Nem hagytam abba, csak kis időre, amikor leestem az állványról. Megúsztam komoly sérülés nélkül, de eldöntöttem, orvoshoz megyek. Gyógyszereket szedtem, pszichológushoz jártam, és úgy tűnt, normális életet élünk. Még akkor is tartottam magam, amikor leálltam a gyógyszerekkel. Aztán volt egy születésnapi buli a haverokkal, és majdnem a detoxikálóban kötöttem ki. A feleségem két hónap múlva beadta a válópert, összecsaptak a fejem fölött a hullámok. Nem volt hová mennem, visszaköltöztem a szüleimhez. Apám már nem iszik, és mindennap látom a megvetést a szemében. Végem van.