Szuszogj még, Édesem!

Ismered ezt a félig létező állapotot, amikor nem ér el hozzád a külvilág, még nem hallod az utca zaját, a szomszédokat, az állatokat, nem hallod a gyerekeket, nem hallod a lakás zörejeit, nem látsz, még nincs is nyitva a szemed, nem érzékeled, hogy sötét van-e vagy világos, fázol-e vagy meleged van, áldott percek, a nyugalom percei. Ismered azt a halk hangot, ami ritmusosan szól, elér a füledig, néha halk, más pillanatban még halkabb, talán nem is valóság, csak hangnak tűnik, a csendes kipufogó, az ütemes géphang, olykor erősödő, máskor távolodó, de tudod, hogy ott szól közvetlenül melletted?
Ismered a megnyugvást, a lélegzet visszatartását, amikor te magad nem szólsz, nem beszélsz, de már tudod, ki vagy aznap, amikor halkabbra veszed a magad sóhajtását, amikor belehallgatsz a csendbe, amikor nem vagy kíváncsi más zajra, zörejre, de éles fülekkel akarod hallani azt, amire most figyelsz éppen?
Ismered talán azt a hiányt, amikor még nem volt mindennapos élményed ez a suhogás, amikor egyedül éledeztél a csendben vagy a kinti zajban, amikor féltél megosztani mással az álmodat, az éjszakádat, az ágyadat, amikor gyerek voltál, amikor kicsi voltál, amikor féltél?
Ismered talán azt a hiányt, amikor már nem találod a hangot, ami biztonságot és erőt adott, megmondta, ki vagy valójában, tudatta veled, hogy melletted van, segít és véd, támogat és szeret, mert mostanra megszűnt, elment a suhogás, elküldted vagy elege lett belőled, elhívták mellőled vagy elmenekült tőled, elszólították vagy csak napokig kellett nélküle élned?
Ismered azt a belső mosolyt, amikor nincs még erőd mosolyra húzni a szádat, amikor süppedsz be a párnába és nyújtod-feszíted a lábadat, amikor élvezed a takarót, amikor csukott szemmel figyeled, ahogy kinyílik az agyad, az emlékezeted, de él már benned az a belső mosoly, mert hallod a halk, zümmögő, fújtató hangot melletted, indul egy új nap, megint egy új, megint vele, azzal, akinek örülni tudsz, aki ott liheg, szusszan melletted, félig álomban, félig éberen, fogalma nincs róla, hogy figyeled és hallgatod a lélegzetét, és nem tudja, hogy ott belül miatta mosolyogsz?
Ismered őt, aki melletted él, lélegzik, szuszog, hortyog, mocorog, dörmög, fordulgat és sóhajtozik, nyögdécsel és dorombol, ismered a lélegzetét, jó hallani, jó erre ébredni, és legszívesebben felkiáltanál: szuszogj még, Édesem!