Ha elpattan egy húr

Tulajdonképpen egyszerű a képlet. Amikor kimondjuk a boldogító igent, a hétköznapok megpróbáltatásaival nem számolunk. A párunk iránt érzett szerelmünk megzavarja a tisztánlátásunkat. Jól is van ez így mindaddig, amíg a rózsaszínű ködfátyol lassacskán szürkülni nem kezd.

Családi körBalogh Mária2005. 03. 18. péntek2005. 03. 18.
Ha elpattan egy húr

Együtt vagy külön? Változni vagy változtatni? - egyre többen keresik a választ a sorsfordító kérdésekre. Egyesek szerint ha a kapcsolat kimerül a mindennapos vitákban, lépni kell. Mások megfontoltságra intenek, s az összetartozás erejét hangsúlyozzák.
Katalin és Sándor esete hétköznapi. Tizenhárom éve tartó házasságuk második felében számos apró, majd tengernyire duzzadt konfliktus után eljutottak odáig, hogy a gondjaikat már nem tudták egymással megbeszélni. Diskurzusaik rendre vitákba, sértő vádaskodásokba csaptak át, aztán következtek a többhetes állóháborúk.
- Ha összezördültünk és elsoroltam a sérelmeimet a férjemnek, végig sem hallgatott, hanem leült a tévé elé - meséli Katalin, aki korábban úgy érezte, nélküle minden összeomlott volna otthon. Nem titkolja, a párja előző házasságából született gyermek nevelése ugyancsak próbára tette a kapcsolatukat. - Sándor éveken át csak a nagy fiával volt elfoglalva, a két közös gyermekünkre nem jutott sem ideje, sem energiája. Az örökös veszekedések nemcsak a lelki, de a szexuális életünket is kikezdték. Gyakran éreztem, hogy elfáradt a kapcsolatunk, de komolyan sosem gondoltam a szakításra. Miért? - kérdez vissza csodálkozóan. - Mert akkor is szerettük egymást, de el voltunk foglalva a sérelmeinkkel. Együtt akartunk élni, csak másként.
Katalin a válság kezdetén szakkönyveket vásárolt, szorgalmasan kijegyzetelte a fontosabb gondolatokat, majd egy levél kíséretében átadta a férjének. Az iromány olvasatlan maradt. Katalin kétségbeesésében végül elment egy lélekgyógyászhoz, aki a második találkozóra Sándort is elvárta. A férfi viszont sokáig konokul ellenállt. Végül mégis rászánta magát a beszélgetésre. Eredmény?
{p}
Következmények és viták nélkül tudták kimondani azt, ami a szívüket nyomta, és amin változtatni akartak. Sándor több önállóságra vágyódott a házasságban. Zavarta, hogy mindent Katalin irányított, a többdiplomás családfő kishitű, pipogya alaknak érezte magát mellette.
Vonalas füzetet vesz elő a férfi. Egyedi útmutató válságba jutott házasságuk kezeléséhez. Katalinnak külön notesza van. Mindketten önálló házi feladatokat készítettek, melyeket a lélekgyógyásszal kielemeztek. Meg kellett figyelniük például azt, milyen helyzetekben érzik jól vagy kellemetlenül magukat otthon. De írhattak a vágyaikról is. Megtanulták azt a csöppet sem könnyű leckét, hogy a házasság nem rekedhet meg a gyereknevelés és a napi gondok szintjén.
Katalin és Sándor képzeletben újra házasságot kötött. Megfontoltan, rózsaszínű ködfátyol nélkül.

Jó tanácsok
Kormos Éva pszichológus mondja a házasságuk megmentésére törekvő pároknak:
- Időt kell szakítani arra, hogy a házaspárok kettesben, távol az otthontól tudjanak beszélgetni a kapcsolatukról.
- Vádaskodás, sértegetés nélkül hallgassuk végig a másikat. Cserébe kérjük ugyanezt.
- Mindig pontosan fogalmazzuk meg azt, amit szeretnénk, ne köntörfalazzunk.
? Tisztázzuk, mi a célunk, mit tudunk ezért tenni, s hol tartunk éppen.
? Ne csak bíráljunk, dicsérjünk is.
? Ne szégyelljünk kezdeményezni, ha megkívánjuk a párunkat.

Ezek is érdekelhetnek