Mindhalálig böjt

Nincs szükségünk földi táplálékra! - hirdették a XIII. században az önsanyargató szentek. Könnyen lehet, hogy az első hazai anorexiás Szent Margit volt, IV. Béla királyunk lánya, aki már huszonnyolc évesen belehalt szigorú, aszkétikus életmódjába. Máskor az ördöggel cimborálás jelének tartották a véznaságot. A középkorban ezért boszorkánymérleget használtak, ugyanis feltételezték: egy nő azért olyan könnyű, hogy elbírja a söprűnyél...
Mindezt Túry Ferenc, a Semmelweiss Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének docense meséli, aki negyed százada foglalkozik az evészavarokkal. Ő vezette tizenegy éven át - annak bezárásáig - az ország egyetlen olyan kórházi osztályát Miskolcon, amely e kórok kezelésével foglalkozott. A pszichiáter félezer páciens sorsát kísérhette végig. Nemrégiben könyvet írt az anorexiáról és a bulímiáról.
- Bár a kóros soványság végigkísérte az emberiség történetét, az evészavarokat mégis civilizációs betegségnek tartjuk. A vékonyság manapság a sikeresség mércéje. A karcsúság kényszere, melyet a fogyasztói társadalom hirdet, olykor halálba hajszolja a lányokat - magyarázza a lélekgyógyász.
"Ha húsz kiló lennék, akkor is félnék öt deka hízástól" - ezt egy tizenhét esztendős lány mondta, aki 165 centiméteres magasságához képest alig 45 kilogrammot nyom. A húsz kiló említése nem költői túlzás. A legsoványabb magyar lány, akit öt éve senyvesztett az anorexia, tizenöt éves korára mindössze 16,7 kilogrammot nyomott, s mivel a betegség miatt megállt a növekedése, csupán száznegyven centiméter magas maradt. Megesik, hogy az alultápláltságtól a beteg foga és haja kihullik, szívritmuszavara támad, a menzesze elmarad - s ő még ekkor is a képzeletbeli hájat csipkedi a derekán.
{p}
A "koplalókór" testképzavart okoz, ezért a tini kövérnek látja magát a tükörben akkor is, ha a valóságban már csont és bőr. Ugyanennek a jelenségnek a fordítottját újabban a testépítő fiúknál figyelték meg. A duzzadó izmokra vágyó legények elkeserítően soványnak tartják a tükörképüket, ezért eszeveszett edzésbe kezdenek. A lányok a piszkafavékony topmodellekhez, a fiúk pedig az ifjú Schwarzeneggerhez kívánnak hasonlítani kétségbeesett igyekezettel.
- Az anorexiások már-már misztikus körítéssel beszélnek az állapotukról. Nem betegségnek, hanem eszményi életmódnak tartják, nem is akarnak változtatni rajta. Az interneten összefognak, és egymást okítják, hogyan verjék át a szülőket, orvosokat - mondja Túry Ferenc. Az anorexia "kisördöge" arra biztatja a kamaszokat, hogy megtagadják maguktól az ételt, s ezernyi furfanggal őrizzék a véznaságukat. Egy leány például ólomnehezéket rakott a zoknijába, hogy a reggeli méréskor súlyosabbnak találják.
- Az evészavar lelki eredetű betegség, ezért semmi értelme étvágyfokozókkal tömni vagy erőszakkal megetetni a pácienst. Jobban tesszük, ha felébresztjük benne a felelősségérzetet önmaga iránt - véli a szakember. Az anorexia és a bulímia kialakulását genetikai hajlam is elősegíti, ám sokszor a család működési zavara (például válási feszültség) váltja ki. Az érzékeny tizenéves magára veszi az otthoni problémákat, és betegségével akar üzenni a szüleinek. A hónapokig tartó kezelés ezért főleg a lelki gyógymódokra épül, s akkor igazán hatásos, ha a családtagok is bekapcsolódnak a terápiába. Sokszor a játékos mozgás hoz eredményt. A külföldi klinikákon úszómedencében pancsolnak, óriási gumiasztalon ugrálnak a gyógyuló kamaszok, így megtanulják újra elfogadni, sőt élvezni a testüket.
{p}
Sokat vagy keveset
Európai nyugati felén és az USA-ban a 18-30 év közötti nők két-három százaléka szenved súlyos evészavarban, főleg a felsőbb osztályok tagjait veszélyezteti e kór. Hazánk ebből a szempontból nyugati országnak számít, sőt, egy felmérés szerint világelsők vagyunk abban, hogy nálunk fogyókúrázik a legtöbb tizenéves. Az anorexia (magyarul étvágytalanság) 13-18 éves korban kezdődik, bár Angliában találkoztak nyolcesztendős beteg gyerekkel is. A koplalás megszállottainak mintegy tíz százaléka egy évtizeden belül meghal. A bulímia (magyarul farkasétvágy) a 16-25 évesekre jellemző, a nagy zabálások eredményétől önhánytatással, hashajtózással próbál szabadulni az elhízástól rettegő nő. A leghíresebb bulímiás Lady Diana volt, Károly herceg szép, ám boldogtalan felesége.

Lánypanaszok a világhálón
1. Két éve szenvedek, az az átkozott bulímia. Fogalmam sincs, miért kezdtem el, mindenem megvolt, és mégis... Féltem, hogy elhízok. Nálam a napi hat-hét hányás is megeesik. Ma is azért nem mentem vissza a főiskolára, hogy tudjam csinálni. Úgy fáj most is a torkom, hogy alig tudok nyelni, reggelente úgy köhögök, hogy majd megfulladok, a nyirokcsomóim megduzzadtak. A családom nem érti meg, hogy ez betegség, gúnyolnak a hátam mögött. Semmi más nem fontos, se barát, semmi... Miért jó ez nekem?
2. Húszéves lány vagyok, jelenleg Londonban dolgozom. Szeretném, ha tudnátok pár tanácsot adni a hányás technikájáról, én ugyanis próbálom-próbálom, de a vége mindig az, hogy ráomlok a vécére dühömben. Valamit sürgősen ki kell találnom, segítsetek. Amúgy kettős dolog ez nálam, legtöbbször abba akarom hagyni, de a roham közben mindig arra gondolok, hogy ennél jobb dolog nincs is a világon. Már röhögök magamon, amikor diétázni kezdek, mert tudom, az evés úgyis a markában tart, ő az erősebb. Undorító ez az egész, mégis csodás. Pokol a mennyországban.