Penelopé nyerget varr

Ahogy hallgatom őket, egyre azon gondolkodom: egymásnak teremtődtek. Ketten alkotnak egyet, egymás nélkül félemberek. Lassan tíz éve lesz, hogy együtt vannak.
Már az indulásuk is milyen különös. Gábor valahonnan a sztyeppékről lovagolt ide csapata élén, Athina Hellász felől. Gábor robusztus, van tán kétméteres is, haja, szakálla egybeolvad - ilyen lehetett Platón férfiideálja. Athina? Igazi mediterrán szépség. Gábor hadi tornát vezet az Elektra című rockoperában, Athina címszerepet játszik benne.
- Azonnal éreztük, hogy nekünk dolgunk van egymással.
Szerelem első látásra.
Csak a tökéletes idill hiányzik a fellángoláshoz: mindketten házasok. Ráadásul Athina párja, Trokán Péter is művész. Tizenhat éve éltek boldog házasságban. Életük kirakat - ha válnak, az téma. Aki erős, nem a kirakatnak él.
Ráadásul mindkettőjüknek gyermekei vannak, Gábornak három - Zsombor, Koppány, Csenge (sztyeppei ember hogy is nevezhetné másképp az utódait?) -, Athinának kettő: Anna és Dóra.
{p}
- Ez volt a legrosszabb - szólal meg belőle az anya. - Elszakadni tőlük. De ma is ezt mondom: jobb, hogy Péternél maradtak. Megőrjített a szerelem: az apjuknál legalább biztonságban voltak.
Tahitótfaluban találtak új otthonra, a szigeten. Körülöttük a természet, az állataik, lovak, kecskék, juhok, szürke marhák. Kezdetben úgy gondolták, egy fedél alatt élnek majd az állataikkal, ám az élet átírta az elképzelésüket. Kellett a hely, különösen, hogy megszületett közös gyermekük, Réka.
Gábor állandóan úton van, várják a betegei - hiszen a falu egyik háziorvosa -, meg az állatok, s szervezi az életmódtáborokat. Egy másik világban él, egy régen elfelejtettben, amelynek nincs gyakorlata. Ősmagyar hagyományokat igyekszik feleleveníteni, a lelkeket az elvárások rabságából kisegíteni. Hiszen szabadságra születtünk, olyanra, amelyet a pusztában vágtató lovas ismer leginkább.
S Athina? Gazdasszonnyá vált, sokszor ül otthon - ha kell, sajtot érlel, tyúkot kopaszt, kacsát keltet; ha kell, ellátja az állatokat.
Na és közben a színpad? Aj-jaj, kényes témát érintek. Mert az azért hiányzik. Persze, hívják most is többfelé, de mintha az igazi nagy szerepek...
Gábor: Ledér hölgyeket alakít selejtes darabokban, mi értelme ennek?
Athina: Ez is több a semminél. Szükségem van a színpadra. A sikerre. A tapsra. Hiszen azért vagyok színésznő.
Gábor: Rendben, csinálok neked színházat.
Athina: Arra alig volnának kíváncsiak.
Gábor: Lehet, de annak legalább értéke volna.
Határidőt emleget, meddig változtasson Athina.
Pillanatokon belül pattognak a szikrák. Mondom, két őserő.
- Életemben nem egy alkut kötöttem már. Többet nem akarok - jelenti ki Gábor.
- S lehet alkuk nélkül élni a házasságban? - kérdezem.
- Lehet annak, aki vállalja a magányt. Egyetlen igaz barátom volt, Sudár Pista. Vele tudtam utoljára felhőtlenül nevetni. De hát ő elment. Alig múlt harminc.
Zsombor érkezik a gimnáziumból. Eszik, s már indul is ki a lovakhoz. Korosztályának országos bajnoka.
{p}
- Hiszen igaza van - néz Gábor után Athina, mikor az eligazítja Zsombort. - Csak a mérce, amit állított, nagyon magas - sóhajt. - Ő meg mindenben olyan jó. Betegei dicsérik, ha színpadra lép, sikere van, de ír akár forgatókönyvet is.
Amikor érkeztem, Athina éppen tevenyerget varrt. Nehezen megy, már három éve dolgozik rajta, türelemmel - mint Penelopé. Ám neki itthon az ura, s amikor elakad, lendíti tovább. Mert persze ő ahhoz is ért.
- Sokszor úgy érzem, nem tudok neki megfelelni.
- Ezért is kellenek a színpadi sikerek?
- Ezért is.
A színházról beszél, az első szerepeiről, édesapjáról, aki a pálya felé terelte, s akiről tudja, figyeli most is. Talán azért sem hagyhatja abba? Olyan szeretettel említi, az a benyomásom, ő a másik férfi az életében, akinek meg akar felelni.
Emlékem jut eszembe. Délutáni zsúfoltság a pesti rengetegben, araszol a sor, szól a rádió. Benne Athina, végszóként édesapjára emlékezik. Édesapjára, aki másképp látta a világot, mint ő. Balról jött, s olyan komolyan hitt az igazságában, hogy akár hazát is cserélt érte.
- Örülök, hogy nem érte meg a rendszerváltást - csuklott el Athina hangja az éterben. - Nem kellett megtudnia, hogy amire az életét tette, az... az tévedés volt.
Hosszú csönd. Az ilyen történetek befészkelik magukat az emberbe. Említem is a párnak.
- Hiába, nagy színész - mosolyodik el Gábor.
Athina villámokat szór.
- Hiszen csak viccelek - öleli át a vállát. - Nem árt néha feloldani a nagy drámai jeleneteket, nem igaz?