Tudatunk utolsó esti meséje

Második születésnap
Irént 1979-ben műtéthez készítették elő. Akkor még nem tudta, hogy érzékeny az altatáshoz használatos anyagra. Háromig számolt magában, majd érezte, hogy valamiféle vákuum kihúzza a testéből, s félig ülő helyzetben, hihetetlen gyorsasággal száguldani kezd egy alagútban az egyre növekvő fényesség felé.
- Csodálatos békesség, megnyugvás töltött el. Kinn voltam a testemből, s felülről láttam, hogy a nővér felszív egy ampullát, hogy injekciót adjon be. Hiába rángattam az orvos karját, hogy hagyjanak békén, hiszen jól vagyok, boldognak, egészségesnek és fiatalnak érzem magam, ő mégsem érezte az érintésemet - meséli az idős asszony, akivel a jelenség kutatásával foglalkozó Revital Alapítvány irodájában találkozom. - Közben közeledtem egy fényes lényhez, akinek látása mégsem bántotta a szemem. Magas alakja szó szerint szeretetet sugárzott. Átölelt, és azt mondta, nem halhatok meg, mert a gyerekeket fel kell nevelnem. Visszajöttem a testembe, és másnap, amikor felébredtem, ezzel fogadott a főorvos: "No, kisasszonyka, mától számítsa a születésnapját, mert újjászületett." A doktor azonban azt is a lelkemre kötötte, hogy az élményemről mélyen hallgassak, máskülönben a zárt osztályra kerülhetek...

Lélekszoftver
- A klinikai halál állapotában sokan megtapasztalták, hogy a tudat elhagyhatja a testünket. A lélek olyan szoftver, amely eltávolodhat a hardvertől, vagyis az agytól - idéz egy számítógépes hasonlatot Liptay-Wagner András, a Halál Közeli Állapotokat Kutató Nemzetközi Szövetséghez tartozó Revital elnöke. Szerinte a jelenség üzenete az, hogy a lélek túléli a test pusztulását.
Az alapítvány évek óta szervez konferenciákat a jelenség megismertetésére. Néhány éve meghívták a fővárosba Raymond Moodyt, a téma amerikai kutatóját. Továbbképzéseket szerveznek a kórházak orvosainak, nővéreinek is, hogy ne álljanak értetlenül e jelenség előtt, hanem nyitottan fogadják az "élményesek" beszámolóit.
Hiszem, ha látom! - ezzel a szándékkal kezdett bele a halál közeli élmények kutatásába jó tizenöt évvel ezelőtt az akkor tizenkilenc éves orvostanhallgató. Pilling János ma a Semmelweiss Egyetem Magatartástudományi Intézetének egyetemi tanársegédje. Társszerzőként jegyzi azt a könyvet, mely hazánkban először járta körül orvosi szempontból a jelenséget. Mintegy száz személyt hallgatott meg, akik átéltek ilyen különleges élményt.
- Hitetlenkedve olvastam az amerikai Moody könyvében, hogy az emberek a klinikai halál állapotában kilépnek a testükből, kívülről látják önmagukat, s találkoznak egy fénylő lénynyel, akit sokan Istennel vagy Jézus Krisztussal azonosítanak. Akadnak azonban, akik nem is akarnak nevet adni e magasabb rendű szellemi lénynek, mert úgy érzik, az sokkal több annál, mint amit egy-egy vallás megragadni képes - mondja a pszichiáter. - Azok közül, akik a klinikai halálból visszatérnek, minden harmadik ember átél hasonló élményt, bár legtöbben nem beszélnek róla. Attól tartanak ugyanis, hogy a környezetük bolondnak tartja miatta őket.
{p}
Mindenkivel megeshet
- Erőteljes érzelmekkel átszőtt, valós történeteket hallottam. Akadt olyan férfi, aki évtizedekig titkolta, hogy mi esett meg vele, még a feleségének sem számolt be róla - magyarázza Pilling János. - A jelenség bármilyen életkorú, nemű, vallású személlyel megeshet, ám azok közt gyakoribb, akik korábban is nyitottak voltak az ezoterikus dolgokra. Az átélt élmények, a feltűnő szimbólumok igen hasonlóak bármely országban, kultúrában élőknél, például sokak előtt lepereg életük filmje, találkoznak elhunyt rokonaikkal.
Egyes kutatók szerint a jelenség a tudat utolsó "esti meséje". A testen kívüliség például arra jó, hogy ne szembesüljünk saját megsemmisülésünkkel, inkább gondoljuk azt, hogy mindez valaki mással történik. Orvosi kísérletek azt igazolták, hogy a műtéti altatószerként használatos ketamin hatása ugyancsak előidézhet efféle élményt, még ha a páciensek életműködése zavartalan is. Mint kiderült, az emberi agyban is raktározódik egy hasonló anyag, mely vészhelyzetben szabadul fel, s arra hivatott, hogy megvédje az agyat az oxigénszegénységtől. Feltételezhető hát, hogy a jelenség egyik - de nem egyetlen - kiváltója épp az oxigénhiány.

Csodavilágban
Világszerte milliók élték át ezt az élményt. Látogatást tettek egy olyan világban, melyet tökéletesnek, csodaszépnek írnak le. Visszatérve pedig mindannyian megváltoznak, s egyre kevésbé értik meg a régi környezetüket. Az élményt megélők több szeretettel és figyelemmel fordulnak családjuk és barátaik felé - ugyanakkor sok házasság zátonyra fut e változás miatt.
Valójában mi okozza a halál közeli élményt? Erre nem született még egységesen elfogadott elmélet. Más-más választ ad az orvos, a pszichológus, a vallástudós vagy a spiritiszta tanok híve, ám a jelenség túlságosan bonyolult ahhoz, hogy egy-egy tudományterület önmagában felkínálhassa a megoldást.
- A jelenség önmagában nem bizonyítja a lélek létezését és a halál utáni életet - véli Pilling János. - Ám ha elrugaszkodunk a szigorú bizonyosság talajáról, s megpróbáljuk összerakni e jelenség mozaikkockáit, arra juthatunk, hogy valamiféle létezés mégiscsak lehet a halál után.

Küldetés
Egy idős néni, aki a második világháború idején hastífuszban haldoklott, álomszerű képekben látta Szent Pétert, aki az Élet Könyvét felütve ellenőrizte, bebocsáthatja-e az elé járulókat. Az asszony nevét azonban nem találta a lajstromban. - Neked még nem kell meghalnod, mert küldetésed van! - szólt Szent Péter, s a nő kíváncsiskodva belekukucskált a könyvbe, melyben egy háromdimenziós képet pillantott meg. Annak a vak zongoristának a képét, akihez később feleségül ment, s akivel utóbb még évtizedekig élt együtt. Indiaiak is beszámoltak ilyesfajta látomásokról: többeket egy bírákból álló testület elé vezettek, s ha nevük nem szerepelt a papirusztekercsre írt listán, visszaküldték őket az életbe.