Jogi esetek

Esetünk három főszereplője egy zsákutcához kapcsolódó három telek tulajdonosa. Két telek a zsákutca végén, oldalt helyezkedik el, a harmadik telek pedig lezárja a zsákutcát. Ennek az ingatlannak a kapuja - eddig - egy másik utcára nyílt, a szóban forgó, összesen három méter széles zsákutca felől kerítés határolta el.
Egyszer aztán építési munkálatok kezdődtek a zsákutca végén, teherautók zárták el a szűk teret. Kiderült, hogy a zsákutca végében lévő telek tulajdonosa errefelé is kaput akar nyitni, hogy az ingatlanról - noha annak már volt egy rendes szélességű, közterületre szolgáló bejárata - itt is ki lehessen menni. A szomszédok tiltakoztak, hiszen az ő kapujuk körülbelül négy-öt méterre volt a zsákutca végétől, magyarán egy háromszor öt méteres pici területen ezentúl három autónak kell majd elférnie. Ez azt jelenti, hogy egyetlen autó két másiknak a bejárását akadályozza meg. Kérték a zsákutca végi nagy telek tulajdonosát, állítsa le a munkálatokat, érje be azzal, hogy neki a túloldalon olyan kapuja van, amelyen különösebb egyeztetés nélkül, gond nélkül ki-be járkálhat. A gazda nem állította le az építkezést, így az egyik szomszéd ügyvédhez fordult, az pedig az építésügyi hatósághoz.
Időközben kiderült: a zsákutca végi, hatalmas telket a tulajdonos meg szeretné osztani, erre pedig csak akkor van lehetősége, ha a leválasztott részen is van kapubejáró. Szükség is van rá ahhoz, hogy a terület önálló helyrajzi számot kapjon. Azaz a szomszédoknak még az a reménye is elveszett, hogy az új kapun nem lesz forgalom, hiszen ha az egy leválasztott telek egyetlen bejárata, akkor az új tulajdonosnak azt kell majd használnia.
{p}
Az építésügyi hatóságnál megtámadták hát a kapu építésére vonatkozó engedélyt. Azt azonban a hivatal nem vonta vissza. Az építésügyi hatóság - majd fellebbezés után a közigazgatási hivatal is - úgy vélekedett, hogy ha van másik bejárat, akkor a vendégek vagy a ház előtt megálló autók a szélesebb utcán fognak gyülekezni, és nem akadályozzák majd a zsákutcabeli szomszédokat. Mivel a telek megosztására egyelőre senki nem kért engedélyt, és a közigazgatási szervek nem gondolkozhatnak azon, hogy vajon mi lesz holnap, a fennálló helyzetet vették alapul.
Az új kapu létrehozásáig nem lehetett kérvényezni a telek megosztását. Az egységes teleknek volt másik bejárata, ezért a hivatal feltételezte, hogy a szomszédok azt használják majd. A kapu felépítését követően megosztásra kerülhet majd a telek. Ha ez megtörtént, már joggal lehetne a kapu építési engedélyét megtámadni, hiszen az előzőleg védekezésre használt érv megszűnik. Csakhogy akkor meg a megosztással létrejövő új telek tulajdonosától nem lehet elvenni az egy szem bejáróját.
A jogban könnyen létrejöhetnek igazságtalan csapdahelyzetek. Fontos észben tartani, hogy a bíróság és a közigazgatási szervek mindig csak tényeket, a fennálló helyzetet veszik döntéseikhez alapul. Feltételezéseket, a jövőre vonatkozó találgatásokat - legyenek ezek bármilyen valószínűek (akár biztosak is!) - csak a legsúlyosabb esetben. Különösen szomszédjogi vitát nem érdemes arra alapozni, hogy a szomszéd készül valamire, ami miránk sérelmes lesz. A jogrend csak a megtörtént jogsérelmeket orvosolja, olyanokat viszont, amelyekre még nem került sor, szinte soha.