Jogi esetek

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy a bíróságon is emberek dolgoznak. A következő történet egy anekdota, melyet semmiféle perirat nem támaszt alá, magam is a bírósági büfében hallottam. Fogadják szeretettel bolondok napján.
Egy tisztességben megőszült bírón sokat nevettek a kollégái, ugyanis képtelen volt röviden indokolni ítéleteit. A rendelkező rész kihirdetése után gyakran elszunnyadt az ügyész, a védő, mert a bíró annyira elnyújtva és aggályosan támasztotta alá az ítélet minden egyes szótagját. Sokat cikizték bőbeszédűsége miatt, végül egy nap a piszkálódásra derűsen azt válaszolta, hogy tud ő akár egy mondatban is indokolni, ha olyan a helyzet. Ezen mindenki majd elpusztult a nevetéstől, mire bírónk megsértődött, és fogadást ajánlott: - Egy láda pezsgőbe, hogy tudok olyan egymondatos indokolást tartani, amit a pervesztes elfogad, olyannyira, hogy nem is fellebbez. De az esetet én választom meg!
A kollégák ráálltak a dologra, de a dolog csak húzódott, és a bíró továbbra is vége-hossza nincs indokolásokat tartott. Egy szép napon aztán a bíró megtalálta az ideális esetet. Egy tanyasi parasztlegény megkapott egy környékbeli lányt, aki gyenge erkölcseiről volt híres. Az esetből baba született, és az orvos szakértők megállapították, hogy a fiú a gyerek apja. Ehhez mérten tartásdíj fizetésére kötelezték - a legény azonban nem akart fizetni. Az esetből végül büntetőper lett, "tartás elmulasztása" címén helyezték vád alá a fiút. Nem is igen értette, hogy miért pont őneki kellene fizetnie, hiszen csak egyszer került össze a lánnyal, ilyet pedig sokan megcselekedtek vele. Úgy gondolta, hogy semmivel sem tartozik - bántotta az igazságérzetét, hogy a számlát csak neki kell állnia. Ellenségesen viselkedett a bíróságon, tagadta a nyilvánvaló tényeket, mindenféle cafkának lehordta a lányt, egyszóval az összes hibát elkövette, amit nem szabad. Az utolsó tárgyalási napon a terem tömve volt, ezúttal nem a sajtó képviselőivel, hanem a bíróság dolgozóival, akik kíváncsian várták az ítéletet - valamint az egymondatos indokolást.
Az ítélet nem okozott meglepetést. A bíró elmarasztalta a parasztlegényt, akinél nem a pénz hiányzott a tartáshoz, hanem a fizetési kedv. A fiút kötelezte, hogy az elmaradt összegeket kamatostul adja meg a lánynak, ráadásul még pénzbírságot is kiszabott rá. A rendelkező rész ismertetése után a bíró leültette a hallgatóságot, a vádlott rögtön a fellebbezés mikéntjéről kezdett tárgyalni az ügyvédjével. A bíró megköszörülte a torkát, mélyen a sóher, de becsületére kényes parasztlegény szemébe nézett, és kifejtette egymondatos indoklását:- Csak a kutya b... ingyen.
Nem tudom, mennyi igazság van a történetben, hiszen a hivatalos indokolásban biztosan nem a fenti mondat szerepelt, mert az nehezen férne össze a bíróság tekintélyével. De tanulság azért van: a jó bírót nemcsak szigoráról meg tisztánlátásáról lehet megismerni - mély emberismeret kell a bíráskodáshoz, és nem árt egy cseppnyi humor sem.